Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

6 Az országgyűlés képviselőházának költségvetés általános vitája során a szónokok­nak majdnem mindegyike behatóan foglalko­zott, ezúttal is a t. Háznak és a mélyen t. minisz­ter úrnak legmelegebben szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés,) T. Képviselőház! Az előadottakkal iparkod­tam a kultusztárca előttünk fekvő költségvetési előirányzatát ismertetni és nagy ecsetvonások­kal vázolni azt a hatalmas munkát, amelyet az igen t. kultuszminiszter úr az ő kiváló munka­társaival a kultúrpolitika terén oly eredménye­sen végez. Amidőn a kultusztárca költségvetését elfogadásra ajánlom, kérem a t. Képviselőházat, hogy azt azzal a szeretettel és megértéssel mél­tóztassék bírálni, mint amelyet ez a nagy gond­dal készült és a magyar kultúra fennmaradását és fejlődését biztosítani óhajtó költségvetés megérdemel. (Helyeslés és éljenzés a jobbol­dalon. Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A vallás­és közoktatásügyi minisztérium költségvetésé­nek tárgyalásánál mindenekelőtt azt kívánom leszögezni, hogy nem pártszempontok irányíta­nak ama megjegyzések megtételénél, amelyeket előadni bátor leszek, hanem elsősorban egye­temes emberi és egyetemes magyar nemzeti szempontok. A kultúra kérdését magam, aki tiszta polgári és individualista felfogást vallok) a legelsőnek és legfontosabbnak tartom a gaz­dasági kérdések mellett is, mert a gazdasági kérdések tárgyalása is mindenkor könnyebb az általános műveltség országában, mint ott, ahol az analfabétizmus még mindig igen nagy per­centszámot jelent. A magam részéről iskolákra, kórházakra és templomokra is szívesen szava­zok meg olyan összeget, amilyen előirányozva van a kultusztárca költségvetésében, de ennél többet szeretnék megszavazni, mert nagyon ke­veslem azt azi összeget, amely a műveltség ter­jesztésére, iskolák és kórházak céljaira, a ma­gyar költségvetésben foglaltatik. E területen méltóztassék megengedni, hogy már elöljáró­ban elmondjam azt, hogy a kultúra terjeszté­sére sokkal több népkönyvtár felállítását kí­vánnám, mint amennyi jelenleg van, elsősor­ban vidéken, mert a fővárosban ezen a terüle­ten már a jelenlegi állapotok is kielégítők. T. Ház! Sajnálattal állapítom meg azt az érdektelenséget, amely a költségvetés vitája iránt a Ház tagjai többségében megnyilvánul és sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy abban az esetben, ha személyes kérdésekről lenne szó, valószínűleg nagyobb érdeklődés mu­tatkoznék, mint most, amikor nem fon'tosabb kérdésről, csak a magyar kultúra kérdéséről van szó. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt, saj­nos, nem foglalkozhatom részletesen mindazok­kal a kérdésekkel, amelyekkel e tárca költség­vetésében foglalkozni kívánnék. így méltóztas­sék megengedni, hogy megjegyzéseimet csak sürgönystílusban adjam elő a népiskolákra, a polgári iskolákra, a középiskolákra, az egyetemi oktatásra és az általános kulturális szempon­tokra vonatkoztatva,. A népiskolák építkezésére a kultusztárca költségvetése ez, alkalomból is 900.000 pengőt irá­nyoz elő, úgy, mint az előző években. Ez azt jelenti, hogy egyes intézetek továbbra is zsú­foltak maradnak, azt jelenti, hogy egyes falusi iskolák leromlottságuk miatt használhatatla­nokká válnak, sőt már rövidesen használhatat­lanok lesznek. A nyolcosztályos népiskola papí­ron megvan ugyan, de a valóságban még min­132. ülése 1936 május 19-én, kedden, dig nincs meg, holott ennek felállítása feltét­lenül szükséges volna. (Hóman Bálint vallás­és közoktatásügyi miniszter: 132 millióba ke­rül!) Elsősorban a kultúrára kellene előirányozni nagyobb összeget, semmint olyan tételekre, más tárcák budgetjében, — az egyes szövet­kezeti szubvenciókra gondolok — amelyek nem szolgálják a,z országnak sem gazdaságát, sem kultúráját. (Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter: 132 millió!) Az ifjúság­nak tizennégyéves korig feltétlenül tanítói fennhatóság alatt kell állnia. Ez valláserköl­csi, morális és gazdasági szempontból is fon­tos s a csavargásnak megzüntetését jelentené. A polgári iskolák területén méltóztassék megengedni annak a megjegyzésnek megtéte­lét, hogy r ezek az iskolák csonka iskoláknak tekintendőik. Az 1927 :XII. te. ismét négyosztá­lyúvá tette a polgári iskolát és az 1927 :XIL. te. 13. és 19. §-a ezeknek az. iskoláknak dologi ki­adásait a községekre és városokra hárította át. A kormánynak az így megtakarított összegből meg volna a módja, hogy ennek az iskolatípus­nak V. és VI. osztályát felállítsa. Tulajdonikép­pen nyolcosztályú polgári iskolára volna szükség amit a tananyag is kíván, de ha már á nyölé­osztályú polgári iskola gazdasági nehézségek miatt nem. volna azonnal felállítható, úgy az V. és VI. osztály felállítására feltétlenül szük­ség volna. Ezt a tananyag is kívánja, mert a polgári iskola minden osztályának több a tan­anyaga, mint a, középiskolának, annak elleném hogy a középiskolában jobb készültségü gyer­mekek tanulnak, mint a polgári iskolában. Tudvalevő, hogy a polgári iskola harmadik osztályában tanulnak a gyermekek stilisztikát és verstant, míg a gimnáziumnak csak a ne­gyedik osztályában. A polgári iskola a ne­gyedik osztályban tanítja a szónoklattant, a költészettant és az irodalomtörténetet, míg a gimnáziumban a retorikát az Ötödik osztály­ban, a 'költészettant a hatodik, az irodalom­történetet a hetedik és nyolcadik osztályban tanítják. Ez azt jelenti, hogy a polgári iskolai tanulónak 14 éves korában kell ugyanazokat a tantárgyakat megtanulnia, mint amelyeket a gimnáziumban a 15 és 18 éves tanuló tanul. Korai még a polgári iskolai tanulónak a köz­gazdaságnak, a jognak és az egészségtannak olyan mérvű tanítása, ahogyan ez folyik; nem is tudja tmég kellőképpen felfogni és megér­teni. Későbbi időszakban pedig sokkal alapo­sabban kellene tanítani a gazdasági szakisme­retek területén is. Budapesten a mezőgazda,' sági ismeretek tanítása szintén hiányos a pob gári iskolákban azért, mert a budapesti pol­gári iskolák egyike sem rendelkezik mező­gazdasági területtel és így a tanítás tisztára csak elméleti. Ezért kérem a miniszter úrtól, hogy a pol­gári iskolák osztályainak számát, ha lehet nyolcra, ha nem lehet, tigy legalább az V. és VI. osztály felállításával szaDorítsa és emelje fel. Ezáltal a torlódás a gimnáziumban is ki­sebbé válik. Ha a kvalifikációs törvény meg­változtatható lenne, ez esetben a polgári isko­lai végzettségűek részére is megadandó lehetne és megadandó is volna az önkéntesi jog. Kellő kultúrájú, önállóan megálló polgárokat kel­lene nevelni a polgári iskolában, nem annak az elvnek alapján: »ex omnibus aliquid, de totó nihil«, hanem a kultúrának, a gazdasági isme­reteknek és a nyelvismereteknek, továbbá az általános műveltségnek megfelelő fokával, el­sajátításának lehetővétételével. Ha nyolcosz-

Next

/
Thumbnails
Contents