Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselöházánah 13 U. illése 1936 május '25-én, hétfőn. 117 nuk alatt barangolnak és kilincselnek ebben az országban. Azt hiszem, ezeknek az igénye megelőzi mindenki másnak az igényét ebben az országban. (Helyeslés a baloldalon.) Akik a világháború alatt szolgál va a hazát, ott tisztességgel megálltak a helyüket, azoknak elsőbbségi joggal kell rendelkezniük minden létező és megürülő állásnál. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez a nemzeti becsületnek egy olyan posztulátuma, amelyet sajnos, még a mai napig sem honoráltak teljes mértékben. Igen t. Ház! Itt van egy másik kérdés, amely .körülbelül egy évvel ezelőtt itt a Ház_ ban is nagy port vert fel; ez nem szoros értelemben vett katonai kérdés, mert polgári lég- . védelemnek nevezik, de végeredményben a legelső kötelesség ennek a kérdésnek valamilyen módon való megoldása. Tavaly súlyos szemrehányásokat kaptunk itt az ellenzéki oldalon, amikor a légvédelmi törvénynek azt a formáját, ahogy azt ide beterjesztették, elleneztük. Ma is rossznak, ma, is hibásnak, a célon meszsze túlmenőnek tartom ezt a törvényt, amelyet itt tavaly megszavaztunk. Azóta azonban eltelt közel egy esztendő és a törvény végrehajtási utasítása még a mai napig sem született meg, sőt — 'méltóztassanak megnézni a honvédelmi tárca költségvetését — még a jövő esztendőre sincs egyetlenegy fillér fedezet sem a polgári légvédelem céljaira felvétve. Mit jelent ez, t. Ház? Vagy azt, hogy nem csinálják meg jövőre sem, vagy^ pedig azt, hogy más honvédelmi célokat szolgáló összegeket lesz kénytelen a honvédelmi miniszter, ha a polgári légvédelmet meg akarja valósítani, erre a célra elvonni és erre a célra foidítani. íme, egy keserű igazolása annak, mennyire helytelen ilyen széles kerettörvények formájában, felhatalmazásokat adni, amelyek lényegileg semmit.nem jelentenek. Mert ha komolyan meg akarjuk szervezni a polgári légvédelmet, — aminthogy ezt meg is kell szervezni, mert nem törvényre van szükség, hanem légvédelemre — akkor olyan törvénnyel kellett volna jönni, amely a polgári légvédelemnek a mai magyar viszonyok között lehetséges megoldását foglalta volna magában, olyan felhatalmazásokat kellett volna kérni, amelyek azokat a kereteket adták volna meg, amelyek között reálisan azonnal alkalmazható lett volna és ebben az esetben az a végrehajtási utasítás, amely a mai napig nem született meg, egy-két héten vagy hónapon belül bizonyára napvilágot látott volna és már végre lenne hajtva. T. Ház! T. képviselőtársaim bizonyára kint jártak a Nemzetközi Vásáron; nem tudom, méltóztattak-e ott látni a légvédelmi pavíllont, én azonban kuriózumképpen bementem. Nagyon szép, becsületes, érdekes munka volt, nagyon szomorú tanulságokkal. Ott ugyanis a ' falon nagy összehasonlító grafikonokat láttam arról, hogy a különböző országok Európában a veszélyeztetettség minő fokán élnek és az erre vonatkozó számokat kijegyeztem. Eszerint a hivatalos statisztika szerint Magyarország a legveszélyeztetettebb ország, s amíg pl. Franciaország veszélyeztetettségi foka 3, addig Magyarországé 60. Ugyanakkor ott láttam a falon a különböző országok által a légvédelemre fordított összegek kimutatását, amely szerint ez például a' nálunknál húszszorta kisebb veszélyeztetettségnek kitett Franciaországban fejenként 137 pengőt tesz ki, Magyarországon pedig a fejenkinti teher erre a célra nulla, vagyis a hivatalos megállapítás szerint az igen t, kormány egyetlenegy fillért nem költött el eddig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. VIII. polgári, vagy másféle légvédelemre. Ez képtelen állapot, tarthatatlan állapot! Nem törvényekkel, nem diktatórikus felhatalmazásokkal, hanem komoly munkával kell ennek az országnak honvédelmét szolgálni és ebben a vonatkozásban ütött már végre az utolsó óra, hogy. méltóztassék megtenni nem a felhatalmazásban foglalt valamennyi lehetőség kimerítése iránt a lépéseket, de a józan, elfogadható, az ország teljesítőképességével és a polgárság teherviselőképességével arányban álló eredményes intézkedéseket, amelyeknek elhalasztása szerintem érthetetlen módon immár több, mint egy éve késik. Végül bármennyire is szükséges volna bizonyos katonai kritikát is gyakorolnom, főleg a honvédelmi miniszter úr betegségére való tekintettel ezt nem teszem, azonban egy kérdést, illetőleg kérdést, egy komoly, közérdekű kívánságot el akarok itt az ország nagy nyilvánossága előtt mondani és ez az, hogy feltétlenül szüksége volna ennek az országnak a mai rendkívül nehéz és veszélyeztetett szituációjában egy olyan honvédelmi miniszterre, aki egész munkaerejét kizárólag a honvédelmi tárcának tudja szentelni. (Helyeslés batfelól.) Azt hiszem, ez nem túlzó követelés, annál kevésbé, mert nagyon komoly katonai köröknek ugyanez a véleménye, ugyanez a kívánsága. En ebbe a, kérésbe semmi politikumot nem akarok vegyíteni. A hadsereg érdeke, a honvédség érdeke azt kívánja, hogy állandó. kizárólag a hadsereg érdekeit képviselő, lehetőleg a pártpolitikában nem^ exponált honvédelmi minisztere legyen végre az országnak. (Felkiáltások a baloldalon: Katona legyen!) mert ahogyan mi ezekből a padokból pl. a külügyminiszter urat minden közérdekű tevékenységében pártkülönbség nélkül mindig támogattuk és fogjuk is támogatni, ugyanezt szeretnénk megtenni a ihonvédelmi^ tárca gazdájával. Olyan, pártpolitikától lehetőleg távol álló, a hadsereg érdekeit szívvel-lélekkel felkarolni tudó, egész munkaerejét kizárólag a honvédségnek szentelő magyar honvédelmi miniszterre van ilyen nehéz időben szükség, akit azután az ország közvéleménye nem egy pártpolitikai nemzeti egység alapján, hanem a magasabb értelemben vett nemzeti szolidaritás jegyében készséggel és örömmel támogatna, (vitéz Szalay László: Éljen a jelenlegi honvédelmi miniszter! — Rassay Károly: Nem bántotta, senki!) A jelenlegi honvédelmi miniszter személyére való tekintettel a költségvetést nem. fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a bal oldalon.) Elnök: Vitéz Biró György képviselő urat illeti a szó. vitéz Biró György: T. Képviselőház! Az ország költségvetésének tárgyalása alkalmából méltóztassék -megengedni, hogy olyan témával foglalkozzam, amely lelkivilágomhoz legközelebb áll és ez a honvédelmi tárca költségvetése. Azért szólok ehhez a témához, mert több, mint harmincöt évet töltöttem aktív katonai szolgálatban és tudom, hogy ez a kérdés az egész nemzetet érinti. Elsősorban is örömmel állapítom meg,, hogy egy olyan nemzet, amely komoly, döntő fontosságú kérdésekben nem ismer pártoskodást, nem veszhet el. Örömmel állapítom meg, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam, az ellenzék egyik pártjának vezére kijelentette, hogy ő a honvédelmi tárca tárgyalása terén pártpolitikumot nem ismer, (Elénk helyeslés. — Rassay 16