Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

118 Az országgyűlés képviselőházának 1 Károly: Evek óta így van!) ezért neki és párt- I jának elismerésünket fejezem ki. Objektív és tárgyilagos akarok lenni megállapításomban. A véderő állapotának mérlegelésénél csak az igazságot keresem, azt az örök igazságot, amely szerint minden nemzetnek, minden közösségnek joga van az élethez és a fejlődéshez, de egyúttal kötelessége is az, nogy polgárainak vagyonát és életbiztonságát minden körülmények között úgy belső mint külső ellenségek ellen biztosítani tudja. Nem akarok itt foglalkozni a honvédelmi tárca egyes részletkérdéseivel, annak elosztásával és mérlegelésével, mert ezt az előttem szólott Karafiáth Jenő t. képviselőtársam tette meg, ellenben az kérdezem itt, a nemzet színe előtt, hogy véderőnk nagysága olyan-e, hogy a polgárainkkal szemben vállalt kötelezettségeknek eleget tudunk-e tenni akkor, amikor ellenségeink, amelyek a párizskörnyéki békék megkötése alkalmával azt a garanciát vállalták magukra, hogy leszerelnek, oktalan félelmükben és nyugtalanságukban ennek éppen az ellenkezőjét teszik, amikor őrült fegyverkezésbe kezdenek? Velünk aláíratták a trianoni szerződést, tőlünk követelik, hogy mi ezt a szerződést betartsuk, én azonban azt kérdezem, jogos-e és erkölcsös-e olyan szerződés betartását követelni, amelyet a gyűlölet és bosszúvágy diktált (Duliu Jenő: Es a tudatlanság!) és amikor az egyik szerződő félnek, s éppen a gyengébb félnek a hátamögött tőrrel állottak, hogy ledöfjék, ha nem írja ala azt- a szerző- I dést? Méltán keserűség foghat el bennünket akkor, ha arra gondolok, hogy az erősebb nemzetek, amelyek szintén vállaltak szerződési kötelezettségeket, ezeket a kötelezettségeket erejük tudatában egyszerűen félretolják, s akkor nekünk, a magyar nemzetnek, amely gyenge és amely elfogadta ezeknek a szerződéseknek betartását, megtagadják azt az erkölcsi jogát, hogy ezeken a szerződéseken változtasson. Itt tehát kétféle mértékkel mérnek, egyikkel az erősek, másikkal a gyengébbek részére. T. Ház! Katonai egyenjogúságunk kérdése a nemzet létalapjának biztosítéka. A részünkre engedélyezett csekélyszámú hadsereg és a fegyverkezésnek minimális volta —• még ha azt nem katonaszemmel nézzük is — mutatja azt, hogy annak a célnak, amire hadseregünk létszámát megállapították, tehát, hogy egy támadás ellen a nemzet védekezni tudjon, megfelelni nem tud, sőt még annak a kötelességének sem tud megfelelni, hogyha a szomszédságunkban iháború üt ki, mi a határainkat védeni és helső biztonságunkat garantálni tudjuk. T. Ház! Az is érdekes, hogy amíg egyes nemzeitek fegyverkezését olyannak tüntetik mint a béke garanciáját, addig a mi elnyomott nemzetünk fegyverkezéséit olyannak tüntetik fel, mint amely az európai béke megbontására törekszik. (Egy hang a középen: Hazugságok!) Mi az európai népek közösségétől azt követeljük, hogy adják meg nekünk ugyanazt az életlehetőséget, ugyanazt a jogot és ugyanazt az igazságot, mint a többi nemzetnek és ne degradáljanak minket másodrangú nemzetté, (Egy hang a középen: Tizedrangúvá!) különben^ azt a hivatást, amelyet a Duna mentén ezer éven keresztül teljesítettünk, tovább betölteni nem tudjuk. Midőn 1918-ban a világháború véres szomorújátéka befejezést nyert, Wilson 14 pontja alapján egy új világot jósoltak, a népek 34. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. együttélését új alapokra akarták fektetni, új szellemben akarták megoldani és azt mondották, hogy a népek ezeknek a pontoknak alapján kölcsönösen megértik és megtalálják egymást. Akkor azt mondották, hogy ez a demokrácia diadala y olt a cári és császári kormányok felett, a jog, az israzsáe" és a nemek egyenjogúságának diadala. Azóta 18 esztendő telt el, s azt kérdezem, hol van a jog, hol van az igazság, hol van a népek egyenjogúsága? Ne vegye r tehát rossznéven a t. túloldal, (Rassay Károly: Mi haj van velünk?) amely annyira szereti hangoztatni a demokrácia mindenhatóságát, annak egyedül üdvözítő voltát, hogy én egy kissé szkeptikusan ítélem meg ezt a tömjénezést, különösen akkor, amikor látom, hogy velünk elnyomottakkal szemben nem a demokráciának magasztos erkölcsi ^ eszméit, hanem a demokráciának karmait és annak parancsuralmát éreztetik. Ha valaki járt Genfben, amely hely ma a demokrácia, fellegvárának számít és ha résztvett a Népszövetség ülésein, .akkor ott nem talál egy magasabb és őszintébb eszményeket és igazságot képviselő testületet, hanem azt látja, hogy ott jegyzőkönyvekkel, határozati javaslatokkal és előkenésekkel választják el a valóságot az igazságtól. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Felmerül tehát előttem

1 a kérdés. hogy hol keressem a jogot, az igazságot és a népek egyenjogúságát? Ne csodálkozzanak azon, amikor maint katona és politikus néma csodálattal szemlélem a demokrácia két nagy ellenlábasának, a német és az olasz nemzetnek nagy előretörését, amikor a fascizmus a római sasokat Afrika szívéig diadalra viszi előre, a hitlerizmus pedig Németország nyugati határán ércfalat állít, amely ércfal háta mögött a német népnek a katonai egyenjogúságát és egyenlő elbánásban részesítését biztosítja. (Rassay Károly: Es mi van Moszkvával, mint a demokrácia ellenlábasával? — Zaj balfelől.) Ez a (megállapításom nem jelenti azt, mintha én a barna- és feketeingesek módszereit, rendszerét hazánkba átplántálni akarnám. (Helyeslés ) Nem akarok impofrtárut. (Boczonádi Szabó Imre: A demokrácia is importáru! — Mozgás és zaj a baloldalon.) Nem akarok importárut, mert nekünk erre az importra szükségünk nincs. Tartom a magyar nemzetet és politikai géniuszát oly nagyra, hogy ő saját maga kitermeli ezeréves alkotmányunk alapjait, azt, hogy milyen úton és módon tudja magának az igazságát kiküzdeni. Nem akarunk másokat, idegeneket utánozni, de engedje meg a t. Ház, hogy azokat a gondolatokat és reformokat, amelyek Nyugatról jönnek, megvizsgáljuk és ha azokat célszerűeknek találjuk, felhasználjuk a keresztény magyar állam kiépítéséhez és újjászületéséhez, (Helyeslés a középen.) Mi a nemzetet egy táborba akarjuk tömöríteni (Rassay Károly: Persze, a saját táborukba!) és azután a többi nemzetekkel való saját egyenjogúságunkat kivívni. Ezt a célt szolgálja a nemzeti egység pártja is, (Mozgás a baloldalon.) amely a nemzetnek összes gazdasági, politikai és szociális erejét egy táborba összpontosítja. Ha katonai szempontból vizsgálom a nemzeti egységnek mozgalmát, vezérének, a honvédelmi miniszter és miniszterelnök úrnak kormányzati ténykedéseit, akkor meg kell állapítanom, mint pártatlan bírónak azt, hogy a kormánynak az a ténykedése, mely a kisemberek-