Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

104 Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. reskedekni Hivatal ügyvitele és a múltban tanúsított viselkedése. Hivatkoznom kell e tekintetben az »Űj Magyarság« című. napilap 1934 szeptember 12-i számára, amelyben a burgonyaszindikátust ostorozta, továbbáugyancsak az »TJj Magyarság« október 21-i számára, amikor iSerbán Iván személyesen vizsgálta meg az Olaszországba szállított burgonyával kapcsolatos dolgokat és ezeket a magyar mezőgazdaság szempontjából katasztrofálisnak jelentette ki, azután pedig 1934 október 12-én az angol piacnak a gyümölcskivitel szempontjából katasztrofális álláspontra helyezkedését állapította meg. Szóvá kell tennem a szindikátusi rendszert, amely még ma is dívik és amely egyedül azt a célt szolgálja, hogy a Magyarországból kifelé irányuló kereskedelem egy kézben összpontosíttassék, mert így kívánja azt a külföld, ahol a kereskedelmi csoportok intenzíve vannak összeállítva. A Külkereskedelmi Hivatal volna tulajdonképpen hivatva ezt a célt szolgálni. Sajnos, azonban igen sok kereskedelmi szerv jelentkezik, amely a haszon reményében felfelkínálkozik és rendelkezésre áll, pedig a magyar parasztságot, amely amúgyis rendkívül el van adósodva, bűn ma azokban a károkban részesíteni, amelyeket éppen a szindikátusi szervek okoznak, ezek az apró kartelek, amelyek kizárólag a mezőgazdasági termelő osztályt károsítják meg, mert beszerzéseiknél annyira egy emberként állnak, hogy a kon kurrenciát teljesen lehetetlenné teszik. (Ügy van!) T. Ház! A Külkereskedelmi Hivatalnak a a múltban igen- sok kellemetlen elintézési módja volt. Időszerű volna az összeférhetlenségi törvényt a Külkereskedelmi Hivatalnál is alkalmazni, mert mint biztosan méltóztat' nak tudni, a Külkereskedelmi Hivatal ügy észé egy fiatalember, Nascliitz Elemér dr., aki egy idősebb, komoly ügyész helyére jött, akit min den indok nélkül tettek ki a helyéről. E/, a? úr külkereskedelmi . vonatkozásban annyivá' is inkább m összeférhetlen, amennyiben egy nagy gyümölcs-, baromfi- és tojásexporttal foglalkozó családból származik, Schneider Ignác családjába tartozik és tudvalevő, hogy Kiskunhalason, Békéscsabán és másutt is ez a cég uralja a piacot és óriási hatalom az export terén. Az apró kisembereket teljesen kizsarolják ezek a nagykereskedők. A szindikátusok helyébe legutóbb, 1935 utója felé a Hangya és a Baross Szövetség tudott bekapcsolódni, amelyek megmutatták egyikmásik helyen, tagjaiktól komolyan tudtak árut vásárolni és megmutatták a tisztességes kereskedelem útját. Ez a szindikátus ma a burgonya.* kiszállítás terén halálos csapást mért a termelő osztályra. Ez az, ami előidézte azt, hogy Szabolcsban 2000, a Dunántúl 1000 vágón burgonya maradt és azonkívül akkor, amikor az éhező magyarság bárminő betevő falatot is szívesen honorált volna, óriási mértékben felcsigázta a burgonya árát. Köztudomású, hogy ma, amikor még mindig 6—7 fillér egy kdó fekélyes ó-krumpli, ez azt jelenti, hogy most már a szezon végén, amikor az új burgonya a piacra került, ezt olcsó áron is aladhatnák. A burgonyaszindikátus igen érdekes tagnévsorral rendelkezik. En bátor vagyok még nagyon rövid időre igénybevenni az igen t. Ház türelmét, hogy a burgonyaszindikátus tagnévsorát felolvassam (Csoór Lajos: Na halljuk! ÍJz érdekes lesz!) a részesedési aránnyal együtt. (Olvassa): »Weinstock Perenc 12*9%, Fery és Buchinger 4*9%, Magyar Behozatali Kt. (Katz Izsák 3'6%), Kisvárdai Burgonya Exportőrök) (Klein, Steinbach, Kosztenbaum és Schwartz) 12*5%, Földes Ignác 2*4%, Fried Hermann 0*9%, Grünfeld 0*75%, Hoffbauer 1*7%. Kauffr mann 1.5%, Gábor ({Goldmann) 0*5%, Kende és Mandl 0*5%, Altmann 0'5%, Perl Sámuel 0*7%, Pollák és Glattstein 10*4%, Glattstein Ignác 0*5%, Provincia Kereskedelmi Rt. (Kisvárdai zsidóalapítás) 0*5%, Schwartz Samu 0*5%, Silberstein Bernát 0*5%, ezenkívül 7 régi keresztény kereskedőnek kiosztottak 5%-ot.« (Zaj és mozgás.) Eddig még isolha fel nem hoztam a Házban azt, hogy mint nemzeti szocialista hogyan állok a zsidókérdéssel. En most felhívom t képviselőtársaim közül azokat, akik zsidók, mit szólnak ehhez, hogy a magyar burgonyatermelést, a szegény magyar társadalom produktumát kizárólagosan, 5% hiányában mind zsidó exportőrök vitték ki? (Zaj.) Méltóztassanak ehhez! hozzászólni! En nem ahhoz a csoporthoz tartozom, aki akár mint nemzeti szocialista, akár mint fajvédő, az »üsd a zsidót« ész nélkül és minden további nélkül kiabálják és ordítják, hanem azt tartom, hogy meg kell a magnak lennie és itt van a mag, amikor »nem tűrünk tovább !«-ot kiált a magyar közvélemény! (Rupert Rezső: Azért keli a szindikátus helyett a szabadkereskedelem.) Tehát fel kell erre hívnom a kormány figyelmét. De amikor az ánvizsgáló-bizottságban képviselőtársaim Gläser János, Glattstein Ignác, Milhoffer Ernők vannak, akik bizony nem adnak módot erre, mert olyan árakat állapítanak meg a kisebb tőkével rendelkező és a külföldi viszonylatban ugyancsak zsidó kereskedèlemr mel kevés összeköttetéssel rendelkező magyar kereskedelem számára, hogy nem bírja a konkurrenciát. (Rupert Rezső: Nem zsidókérdés ez,, hanem a Futura és társai kérdése!) Mélyen t. Ház! Ugyancsak ilyen, sőt talán kellemetlenebb kérdés lenne a magyar külkereskedelem szempontjából, ha a hagymakérdést feszegetné az ember. (Zaj.) En most ezzel nem kívánok foglalkozni, (Helyeslés.) legközelebb majd erre is sor kerül. (Rupert Rezső: Mind egységes magyar állampolgárok vagyunk, ne tessék vallásfelekezetek szerint^ különböztetni! — Zaj.) Kizárólag arról beszélek, ami a múltban elszállíttatott és ami már befejezett tény, hogy Makón 14 pengőért vásárolta össze a hagymát egy kereskedő (Zaj. —' Elnök csenget.) és Svájcban 20 pengőért adta el egy Mandl nevű Makóról kitelepült kereskedőnek. (Csoór Lajos: • "Legalább az az egy kiment. — Derültség.) Az az egy kiment, mélyen t. képviselőtársam, de azt méltóztatik tudni, hogy Svájcból 80 pengőért vitte ki Angliába ez ^ á kereskedő ennek az árunak métermázsáját? (vitéz Mikolay József: Ki volt az?) Egy Mandl nevű ember, (vitéz Mikolay József: Mit vitt ki?) A Külkereskedelmi Hivatal megköti & kezét minden kereskedőnek, aki; kivitelt kíván eszközölni, hogy a Kereskedelmi Bank finanszírozza az üzletét. Ezt én rendkívül sérelmezem, mert hiszen valami magyarázatnak lennie kell; lehet, hogy valami mumus van elbujtatva e mögött a Kereskedelmi Bank-nexus mögött. (Felkiáltások a középen: Hol a mumus?) Ezt nem lehet minden hátsó gondolat nélkül elbírálni. Ezt én nem minden nyom nélkül akarom mondani, még abban az esetben sem, ha a Külkereskedelmi Hivatal képviselője, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter úr