Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának j legeltetési társulatok, a gazdakörök. A községekben általában kialakul egy olyan társadalmi és gazdasági élet, amely a faluközösséget igyekszik előmozdítani. De ez ma mind annyifelé megy, ahányféle; más a Hangyaszövetkezet vezetője, más a tej szövetkezeté, a közbirtokosságé, a legeltetési társulaté, az erdőbirtokosságé: ez mind más- és másfelé megy. Ha valahogy módot keresnénk, nem arra, hogy ezeknek az állásait töltsék be ezek a fiatalemberek, hanem arra, hogy a fiatalembereket ráneveljük arra, hogy ebben & körben elhelyezkedjenek és igyekezzenek ezen a réven a falu népét összefogni, akkor innen is 20—20 pengő csöppenne nekik és végeredményben ez egyrészt biztos exisztenciat teremtene számukra, másrészt pedig előmozdítaná azt, hogy a falu társadalmi és gazdasági élete valamilyen irányt venne, valami fejlődésnek indulna és így azt a bizonyos nemzeti, falusi öntudatot, önkormányzatot sikerülne kialakítani. Az egyik oldalon a jegyző végezné az ő közigazgatási állami funkcióit, a másik oldalon pedig a társadalom élné a maga önálló, öntudatos életét. Ehhez nem kellene más, csak az, hogy először is azt a falun nőtt, falun élő és falun elhelyezkedni kívánó fiatalságot összeszednénk, másodszor pedig bizonyos^ ilyen irányú oktatást, átmeneti tanítást adnánk nekik ós akkor be lehetne őket fokozatosan állítani ebbe a folyamatba. Még csak egy mondattal akarom megemlíteni azt, hogy ezzel a szervezéssel biztos, hoszszú időre szóló exisztenciat adnánk ezeknek a fiatalembereknek, nem pedig olyan 80 pengős bizonytalan exisztenciat, mint amit a malomellenőrség, vagy a forgalmiadóellenőrség jelent, meg más hasonló állások, ahonnan dobódnak és sodródnak az emberek jobbra-balra és elhelyezkedést nem találnak, megnősülni nem tudnak, általában az egész életük céltalan, bizonytalan valami. Kérem a mélyen t. kultuszkormányt, tárgyalja meg ezt a dolgot a belügyi és a földmívelésügyi kormánnyal, hogy nem lehetne-e ilyen irányban valami kezdeményezést elindítani és ezzel a fiatalság kérdésének legalább egy részét megoldani. Egyebet nem kívánok előadni. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilyánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik T

e a 13. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 13. címet elfogadta. Ezzel a Ház a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Napirend szerint következik a honvédelmi tárca költséö-vetésének általános tárgyalása. Farkas Elemér előadó ura,t illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! A honvédelmi költségvetés tárgyalásakor, mind a bizottságban, mind a plénumban fokozottabb mértékben tör elő minden józanul gondolkozó, az ország sorsáért, polgárainak biztonságáért aggódó, a nemzet jövőjének kialakulását szívén viselő magyar lelkéből az a vágy, amely talán már nem is vágy, hanem a legegyszerűbb emberi - igazság érvényesülésének óhajtása: az ország egyenjogúságának elismerése. (Ügy van! Ügy van!) Ami pedig annak a sokat emlegetett biztonsági kérdésnek a securité-nek lényegét illeti, erre a következőket vagyok bátor megjegyezni. Azt hiszem, t Képviselőház, hogy ebben a mondatban pregnánsan benne foglaltatik majd az egész magyar közvélemény állásfoglalása. Egy államnak biztonságát nemcsak '3. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 99 a repülőterek és a tüzérségi parkok teszik, hanem az a belső igazság is, amelyre természetesen felépült, vagy az az igazságtalanság, amelyre mesterségesen felépítették. Ezen aztán az sem változtathat, ha mindjárt a csecsemőiket is f elf egy vérzik, vagy minden polgári konyhát municiósgyárrá alakítanak át, vagy minden ekéből fegyvert fognak kovácsolni. Az igazi biztonságot csak a belső igazság adhatná meg, a jog és a törvény uralma, mindennyelyü és nemzetiségű állampolgárral szemben való egyenlő és emberi bánásmód, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a belső igazság, amit nem lehet megrendelni a municiógyárakban sem nemes valutáért, sem pedig hitelbe. T. Ház! Amikor a mi biztonsági és egyenjogúsági kérdésünkről beszélünk, én tisztán csak két idézetet leszek bátor felolvasni, amely idézetek a legpregnánsabban fogják kifejezni nemcsak a való helyzetet, hanem azt a vágyat, azt az őszinte és — azt hiszem •— minden pártérdeken és pártszenvedélyen felülálló tényleges óhajtást és vágyat is, amely minden magyar lélekből kicsendül. Az első idézetet Törökország jegyzékéből veszem, — ez csak egy mondat — abból a jegyzékből, amelyet Törökország most néhány héttel ezelőtt a Dardanellák katonamentességének megszüntetése tárgyában a Népszövetséghez és a Népszövetség minden tagállamához intézett. Azt mondja ennek a jegyzéknek egy mondata, (olvassa): »A védtelenség jelenti a legnagyobb veszedelmet.« Ennyi az egész, t. Ház! Ezt mondja az a török kormány, amelynek szövetséges társai a Balkán-blokkban éppen a napokban hördültek fel az ellen, hogy Ausztria lépéseket mert tenni, lefegyverzésének megszüntetéséért. A másik idézet talán még kompetensebb. Ezt pedig a mi genfi főmegbizottunknak, Tánczos Gábor lovassági tábornoknak, Genfben 1935 szeptember 11-én a népszövetségi közgyűlésén elmondott nagyszabású és igen erélyes hangú beszédéből veszem. Azt mondja Tánczos Gábor lovassági tábornok úr, (olvassa): »Magyarország bizalma megrendült a Népszövetségben, mert az képtelennek bizonyult arra, hogy megakassza a fegyverkezési versengést, amely ma fékevesztetteb, mint volt a háborút megelőző legmilitárisabb időben. Megállapítom«, — mondja a főmegbizott — »hogy az Egyesség Okmány 8. szakasza szó szerint ezeket mondja: A Szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása megköveteli a nemzetek fegyvekezésének csökkentését addig a legalacsonyabb fokig, amely az állam biztonságával még összeegyeztethető.« A tábornok így fejezte be beszédét, (olvassa): »Hangsúlyoznom kell, hogy a jelenlegi helyzet további fenntartása országunk életbevágó érdekeinek kozkáztatását jelenti. A dolgok ilyen állása ellen az egész magyar nemzet jog- és igazságérzete tiltakozott a múltban és a legerélyesebben fog tiltakozni a jövőben is.« T. Ház! Azt hiszem, ezekhez a szavakhoz, ezekhez a pregnánsan kifejezett mondatokhoz nekünk hozzátennivalónk nem lehet és ezek a mondatok valóban hűen fejezik ki ennek a nemzetnek érzését. Ehhez a magam részéről csak egy kérdésf vagyok bátor hozzáfűzni. Megfér-e egyáltalában Európa békéjével és a Népszövetség méltóságával az a tény, hogy a Népszövetség kizár a jogokból egy tagállamot, kizár bennünket azokból a jogokból, amely jogoknak védelmére a Népszövetség alakult és megteheti-e ezt a genfi Népszövetség anélkül, hogy szégyenle-