Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

100 Az országgyűlés képviselőházának . tes módon meg ne tagadná a saját elvéti (Rajniss Ferenc: Ügy van! Helyes!) T. Képviselőház! Mi a mi egyenjogúsági kérdésünket előhoztuk a múltban, napirenden tartjuk ma is, elő fogjuk a jövőben is minden lehető alkalommal, amikor célszerűnek és he­lyesnek látjuk előhozni. Lehet, hogy ezt a kö­rülményt sokan talán makacsságnak fogják te­kinteni, ennek a jognak hangoztatása azonban a mi részünkről nem ildomosság, hanem élet és halál kérdése. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ezeknek igénytelen előrebocsátása után méltóztassanak nékem megengedni, hogy röviden ismertetni legyek bátor a honvédelmi költségvetés adatait. A honvédelmi t tárca ösz­szes kiadása a nyűg- és rokkantellátás nélkül ebben a következő költségvetési évben 4,354.000 pengő emelkedést mutat az elmúlt év, vagyis az 1935/36. költségvetési év összeállításához képest. T. Ház! Ez az emelkedés teljes mérték­ben kongruens, hasonlatos a többi tárcák kö­rébe tartozó jelenségekkel, ahol részint a sze­mélyi kiadások, de inkább a dologi kiadások és a beruházási tételek emelkedése • okozza a tárcák összköltségvetésének emelkedését. Bátor leszek most már néhány szóval rész­letezni ezt az emelkedést. A rendszeres állandó illetmények emelkedést mutatnak a következő költségvetési évben 64.150 pengővel. Ez az emelkedés legfőképpen abból származik, hogy a honvédelmi igazgatás egyes ágainál és a,z állami üzemeknél ' a tisztviselők és ' egyéb al­kalmazottak létszámának megállapítása tár­gyában kiadott kormányrendelet végrehajtása során a következő költségvetési évre egy mi­niszteri segédtitkári, egy díjnoki és két szol­gai állást megszüntetett a miniszter, egy mi­niszteri titkári állást pedig rendszeresített, végezetül pedig a tárca végleges létszámában megállapított államtitkári állást az előirány­zatba ismét felvette, minthogy ennek az állás­nak (betöltésére a szolgálat érdekében szükség volt. Egyes katonai attasék illetményét az illető országok viszonyai szerint megfelelően emelni is kellett. A nem rendszeres illetmé­nyek emelkedést mutatnak 651.170 pengővel a most folyó költségvetési évhez képest, aminek magyarázata az, hogy az élelmiszerárak emel­kedése folytán fejenként átlag napi 5 fillérrel, vagyis napi 1*10 pengőről 1*15 pengőre emel­tetett fel az élelmezési pénz, amely felemelés, amint mondottam, éppen az élelmiszerárak emelkedése következtében szükségszerű volt. A dologi kiadások emelkedése ehhez képest már lényegesen f na,gyohb. A (beszerzési költ­ségek: leltári tárgyak, ruházat és felszerelés beszerzése és karbantartása, lótáp-beszerzés, postai szállítási költség stb. emelkedést mutat­nak a, következő költségvetési évben 2,545.650 pengővel. Legfőképp a lótáp árának emelke­dése teszi ki ezt az emelkedést, azonkívül az a körülmény, hogy a lóállomány meglehető­sen rászorult egy gyorsabb és egészségesebb utánpótlásra. Pótolni kellett a ruházatot, az ágyneműt, az egészségügyi felszerelést és a leltári tárgyak elodázhatatlan utánpótlása is szükségessé • vált. ^ Az elhelyezési költségek, fűtés, világítás, vízdíj, házbér, épületek kar­bantartásának költségei ugyancsak emelked­tek 230.000 pengővel. Nagyobbfokú halasztha­tatlan karbantartás, a, fűtési költségeknek tényleges és a szükségletnek megfelelő eme­lése szintén elkerülhetetlen volt. Az egyéb dologi kiadások, amelyekbe bele­tartozik a kiképzés, sportok, gyógykezelési 33. ülése 1936 május 20-án, szerdán. költség, csapatkiképzés, toborzási költség, munkásíbiztosítási díjak, stb., emelkedést mu­tatnak, amely 862.970 pengő. Itt az emelkedés főindoka az, hogy a beható kiképzéssel járó költségeknek ezzel kapcsolatosan az üzem­anyag nagyobb szükségleteinek, a toborzási és ápolási költségeknek emelkedése teszi ki az általam vázolt emelkedést, úgyhogy a rendes kiadásoknak és a dologi kiadásoknak emelke­dése összesen 3,638.620 pengőt tesz ki. A beruházások ebben a költségvetési év­ben is 1,820.000 pengőt tesznek ki, hasonlato­san az 1935/36. költségvetési évben felvett 1,820.000 pengős összeghez. A beruházási költ­ségek elsősorban egy egész sereg férőhelynek a létesítésére, azonkívül a karcagi, a bajai, a rétsági laktanyák, továbbá a várpalotai és kisbodaki tábornak, a magyaróvári és tokaji lövöldének folytatólagos építésére, a szekszárdi laktanyára és a Ludovika Akadémia kibőví­tésére fordíttatnak, különféle férőhelyek, anyag­raktárak, tárolók, jármű- és lövegszínek, fél­szerek, istállók, óvóhelyek, lovardák, lövöldék, lő- -és gyakorlóterek építése, illetve átépítése és átalakítása foglaltatik benne ebben a költ-. Bégben. Szükséges volt még a kincstári tulajdont képező és a kincstár által szerződésileg kar­bantartott épületeknek és tartozékaiknak na­gyobb tatarozása, végezetül pedig lő- és gya­korlóterek és egyéb ingatlanok^ területeinek kisajátítás útján történő kibővítése. Tisztelt Ház! A tárca hevételei úgyszólván változatlanok a múlt esztendőhöz képest. Ezek­hez a költségekhez, melyeket bátor voltam ismertetni, járul imég a nyugellátásnak és a rokkantellátásának a költsége. A nyugellátás költségei ebben a következő költségvetési év­ben 45,165.000 pengőt tesznek ki, szemben az elmúlt költségvetési évben felhasznált 44,422.000 pengővel. Az emelkedés tehát 743.000 pengő. A többletet az okozza, hogy a nyugdíjaisok lét­száma 58 fővel emelkedett, valamint az is, hogy a régi nyugdíjasok, özvegyek és árvák helyébe fokozatosan olyanok lépnek, akik ma­gasabb összegű illetmények alapján részesül­nek ellátásban. A rokkantellátás változatlan a költségvetés­ben, amennyiben 17,735.000 pengőt tesz ki. Ennél a pontnál meg kell jegyeznem, t. Ház, hogy az eddigi évek tapasztalatai alapján, amennyiben az ebben a költségvetésben a rokkantellátás céljaira felvett összeg nem volna elégséges, a rokkantellátás céljaira sem a honvédelmi miniszter úr, sem a pénzügy­miniszter úr, sem pedig az állami számszék nem zárkózott el a rokkantellátási törvény tárgyalásakor tett ama kötelező ígéretének teljesítésétől, hogy ha a díjak emelkednének és több pénzre volna szükség, azt póthitel for­májában a pénzügyminiszter a honvédelmi mi­niszternek mindenkor rendelkezésére fogja bocsátani. Azt hiszem, t. Ház, hogy ez a kö­rülmény meg fogja nyugtatni a törvényhozás­nak azokat a tagjait is, akik érthetően és tel­jes joggal aggódnak a rokkantellátásig költ­ségeknek esetleges iszükségszerű emelkedéséért. T. Ház! Nem fejezhetem be az én nagyon igénytelen előadásomat a nélkül, hogy a tör­vényhozásnak erről a helyéről is — azt hi­szem, pártkülönbség nélküli — kívánságomnak vagy észrevételemnek ne adjak kifejezést. En azt hiszem, t. Ház, mélységes hálával, köszö­nettel és elismeréssel adózik ennek a Háznak minden tagja a honvédség tisztikarának, al­tiszti karának és legénységének (Ügy van!

Next

/
Thumbnails
Contents