Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-133
98 Az országgyűlés képviselőházának zünk rá, i Ház, a választások előtt a vigadói nagygyűlésen a reformnemzedék, amelyet kormánykörök is megerősítettek, hitet tett arra. hogy az ifjúság kérdését meg fogják oldani a parlament segítségével. Ebből a mozgalomból csak az valósult meg, hogy a reformnemzedék egy-két vezetője képviselő lett, (Csoór Lajos: Es hátat fordítót a csoportnak!) most pedig a körül folyik legújabban a vita, hogy van-e reform vagy nincs reform. Tegnap itt a képviselőházban majdnem minden oldalának tapsai között Meizler Károly t. képviselőtársunk, a reformnemzedék tagja, felolvasta a reformnemzedék programimját, amelynek lényege az volt, hogy nem értenek egyet a kormánnyal. Ma pedig a lapokban megjelent a cáfolat, hogy a. reformnemzedék kormánypárti képviselőtagjai közül hárman nem tudnak az egész dologról. Sőt, kíváncsi vagyok arra, hogyan ivan az, hogy a három cáfoló közül is, akik a nyilatkozatot megtették, csak egy tudott a cáfolatról. (Zaj a középen.) Ennek a kérdésnek felszínentartása, ennek a kérdésnek egyszer s mindenkorra való intézményes megoldása elsőrendű feladat. A magyar ifjúságnak és nekünk a képviselőháznak, amely a reformgondolat jegyében született meg, nem szabad tűrnünk, hogy ma is legyenek egyesek, akik magas állásokból nyugdíjba mennek és ugyanakkor, mint szaktanácsadók vagy főpénztárosok, — vagy más beosztásban — ismét visszakerülnek az államhoz & ezzel elzárják a magyar ifjúság útját. Nagyon jól tudom, hogy az állam nem képes a mai diplomás ifjúságot és az egyetemekről kikerült ifjúságot elhelyezni. Nagyon jól tudom, hogy az állam mai súlyos gazdasági és pénzügyi helyzete következtében erre képtelen. A ^magángazdaságnak is kötelessége ebben a kérdésben segítségére jönni a magyar ifjúságnak, de viszont a kormányzatnak kötelessége megadni énre a lehetőséget, az államnak pedig ügyelnie kell arra, hogy az állam életében ne járjon elől ilyen példákkal, amikor a magyar ifjúságnak rongyokban, gyertya mellett kell tanulnia, s azt kéli látnia, hogy vannak egyesek, akik jól megérdemelt nyugdíjjal ismét visszamennek az államhoz. A kormánypárt szeret külföldi, német és olasz példákra hivatkozni. Méltóztassék a kormánynak ebben a kérdésben lekopírozni azokat az intézkedéseket, amelyeket ezeknek a velünk barátságban lévő nemzeteknek kormányai tettek az jtf júság elhelyezése érdekében. Tessék jó példávl elöljárni a t. kormánynak és intézményesen megoldani az ifjúság elhelyezését, úgy, mint ahogy ezekben az államokban tették. Az ifjúság elhelyezésére és a diákjóléti célok támogatására felvett 1,370.000 pengő szerintem olyan csekély összeg, hogy ezzel ezt a kérdést intézményesen megoldani nem lehet. Már elérkeztünk a tizenkettedik órához s ezek a diplomások ma sincsenek véglegesen elhelyezve, pedig 80—100 pengőért olyan munkát végeznek, amely 100 pengőnél sokkal többet ér. A kultusztárca költségvetésében előirányzott 840.000 pengővel egészítik ki ezeknek a fiataloknak a 80 és 100 pengőt kitevő; fizetését ugyanakkor, mikor a székesfővárosi altiszteknek 80—120 pengő a fizetésük és e mellett még lakást is kapnak. E kérdés intézményes megoldásának feladata a kormányra vár. Mivel én e kérdésnek ilyeténmódon való elintézését nem tartom he133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. lyesnefc, elégségesnek és célravezetőnek, a 13. címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! T. Képviselőház! Dinnyés Lajos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy intézményesen kellene megoldani az ifjúság elhelyezésének kérdését. En az ifjúságügy részének intézményes elhelyezéséhez kívánnk <egy pár észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Miután, én falusi dolgokkal szoktam foglalkozni, elsősorban a falu ifjúságának a dolgát leszek bátor szóvátenni. Mindannyian voltunk fiatalok, és mindannyian emlékszünk arra, milyen volt az az idő, amikor mi kikerültünk az iskolából. Mindenütt r szívesen fogadtak bennünket, kapkodtak utánunk. Sem az államnál, sem a magánvállalatoknál nem volt gond a mi elhelyezésünk. (Egy hang jobboldalon: Nem egészen!) Erre a múltra szívesen kell visszaemlékeznünk és össze kell hasonlítanunk a mi helyzetünket a fiatalság mai helyzetével. Itt van ez a fiatalság és bárhol próbálkozik, mindenütt csukott ajtókra talál. Különösen így van ez a falusi fiatalságnál, amely a legnagyobb gondok és keserűségek közepette végzi el a középiskoláit s tölti el esetleg egyetemi éveit és 24—25 éves korában ott áll a faluban, gúny tárgya a nép előtt, mert azt mondják neki: tanultál 10—12 esztendeig és, még olyan paraszt sem vagy, mint mi. Méltóztassék elhinni, hogy ezeknek a fiataloknak a helyzete ott künn a falun egyenesen kibírhatatlan. (Egy hang a jobboldalon: Ez igaz!) Ármunkához részben nem is értenek, mert 10—12 évig az iskola padjaiban ültek, nem is volt alkalmuk mezőgazdasági munkával foglalkozni, más elhelyezkedési lehetőség pedig nincs. En. tehát ezek érdekében volnék bátor szót emelni és valami irányt is megjelölök, hogy hogy lehetne segíteni. Mindnyájan tudjuk, hogy az állami igazgatásnak és a közigazgatásnak olyan szétágazó részei vannak már, amelyek végső fokon a községi jegyzőket a legnagyobb mértékig igénybe veszik. A községi jegyző kora hajnaltól késő estig közigazgatási dolgokat kénytelen végezni 1 , holott községi jegyző nemcsak közigazgatási ember volna, hanem egyúttal a falu vezetője is. Hiszen annak is kellene lennie, a falu oktatójának, tanácsadójának és egyéb irányú vezetőjének. En azt kérném, méltóztassék a kormányzatnak megfontolás tárgyává tenni, hogy a falu jegyzőjének a szerepét valahogyan kettéválasszuk, hogy ezzel a falunak visszaadjuk^azt a jegyzőt, aki a falunak tényleg jegyzője és a falu közigazgatási funkcióit továbbra is végezze a falu egyik jegyzője, a munka másik részét pedig végezze egy olyan, tényleg falu jegyzője, akiről Eötvös olyan szép regényt írt. Ha ezt a gondolatot legalább fokozatosan sikerülne keresztülvinni, akkor azt hiszem, hogy a faluból származó, a falun nőtt és a faluval közösségben élő fiatalságnak " egyrészt új elhelyezkedési lehetőséget biztosítanánk, másrészt pedig ez az ország társadalmi, politikai, gazdasági, általában közérdekét nagymértékben szolgálná. Ma már, hála Istennek, minden községben ott vannak a szövetkezetek, a Hangya-szövetkezetek, meg a tejszövetkezetek, ott vannak a
