Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 97 jék, ugyanakkor pedig, ami a legfontosabb fundamentum, a felsőbb mezőgazdasági szakoktatás, a földmívelésügyi tárca körében legyen. Ennek visszásságát, célszerûtlenségét es uem tökéletes voltát már a költségvetési viták során magam, is , de több oldalról is éppen eléggé és éles kritikával tettük szóvá. Ebből nem lehet hiúsági kérdést csinálni. A magyar falu népének gazdasági szakoktatása nagyon szomorú állapotban van és még gyermekcipőben jár. Nem elegendő csak beszélni és megállapítani azt, hogy igenis, kellenek az iskolában olyan előadók, akik értik a dolgot, akik gyakorlatilag bemutatják, mert semmit sem ér, ha a táblára felrajzolják a dolgot, vagy a tankönyveket gyönyörűen meg; írják. Gyakorlatilag kell az alsófokú önálló népiskolákban a mezőgazdasági kísérletügyet és minden más mezőgazdasági szakügyet, amely a. tárca keretébe tartozik és amit szemléltem kell, megszervezni. A legtöbb vidéki iskolánál megvan a lehetőség arra, hogy be lehessen mutatni a teendőket, hiszen mendenütt van egy kis kert, egy kis gyümölcsös, valami kis játszótér, pár négyszögöl területtel, al.ová a gyermekeket ki lehet vinni. Igen fontos magyar agrárszempontból, hogy a jó szántásnak és a jó gazdálkodásnak alapelemeit gyakorlatilag oktassák, még pedig olyan tanerők, akik ezt gyakorlatilag meg tudják mutatni, akik ezt a, kérdést alaposan ismerik és így a szakszerű nevelést meg tudják adni. A magyar mezőgazdaság kérdését enélkül előbbre vinni nem fogjuk tudni, vagy nagyon nehezen fogunk tudni e tekintetben lépéseket tenni előre. Én ennek a kérdésnek megvitatására a földmívelésügyi tárca tárgyalásánál részletesen is kifogok térni,elő fogom terjeszteni kifogásaimat és meg fogom jelölni azokat az utakat és módokat, amelyek segítségével megoldhatna tónak vélem a magyar mezőgazdasági szakoktatás kérdését. Meg kell állapítanom, hogy a szegénység és a rossz gazdasági viszonyok mellett is a kultusztárca dotációja ezen a téren több, mint az elmúlt esztendőkben. Ez a munka, amely a mezőgazdasági szakoktatás kérdését akarja előbbre vinni, csak akkor lesz tökéletes, ha organikusan oldjuk meg ezt a kérdést és végrevalahára dűlőre visszük az előbb említett útonmódon, mert csak így leszünk képesek a magyar mezőgazdaságnak szolgálatára állani. A címet nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki a 10. címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a 10. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 10. címet elfogadja. Következik a 11. cím. Kérem annak felolvasását., Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa a 11. és 12. cimet, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 13. címet): Dinnyés Lajos! Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Á költségvetési vita során -— úgy a múltban, mint a jelenben — a képviselőiház plénuma már részletesen tárgyalta az állástalan diplomás magyar ifjúság kérdését. A magyar ifjúságnak, amely a legnagyobb erőfeszítéssel tanult s amely a legnagyobb nélkülözések közepette szerezte meg a diplomáját, a gazdasági krízisnek 1931-iben bekövetkezett kuLminációs pontja óta a rossz gazdasági viszonyok következtében nem volt módja ahhoz, hogy valamilyen úton-módon elhelyezkedjék. A magyar ifjúság akkor, amikor leltéről és nemlétéről volt szó, amikor az élet és halál között kellett választania, nagyon természetesen akciót indított, a nemzet éa

; a társadalom minden rétege felé segélykiáltást hallatott s akkor itt a képviselőházban Károlyi Gyula akkori miniszterelnök úr kötelező ígéretet tett arra, hogy az állástalan diplomás 'magyar ifjúság elhelyezése érdekében minél előbb meg fogja szüntetni az álláshalmozásokat, ki fogja irtani a magyar közéletből ezt a rákfenét, s a magyar ifjúság előtt megnyitja azokat a kapukat, amelyek az álláshalmozások miatt zárva vannak előttük. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy ez a három évvel ezelőtt elhangzott miniszterelnöki ígéret még mindig csak ígéret maradt és a reformkormány, amelynek munkatervében pedig 'benne van ennek a kérdésnek gyökeres rendezése, szintén nem tett semmit. Az ellenzéki oldalról hiába tettünk indítványokat itt a képviselőházban arra, hogy állami pénzből ebben az országban senki se vehessen fel egynél több fizetést. (Csöór Lajos: Ez volna az első kérdés!) Azt kell látnunk, hogy a kérdés ma sincs megoldva, az, álláshalmozás ma is virágzásában van s amikor az egyik oldalon ma is a nagy jövedelmek tobzódását látjuk, a másik oldalon a magyar ifjúság számára csak a könny és a keserűség jut. T. Ház! A magyar ifjúság mozgalmának levezetésére igen tiszteletreméltó akció indult meg s az annak vezetésére életrehívott Állástalan Diplomások Országos Bizottságaiban a képviselőház tagjai pártkülönbség nélkül résztvettek, azt a célt tűzve ki feladatul, hogy az állástalan magyar ifjúságot álláshoz fogják segíteni. A kérdésnek ilyen módon való megoldása csak részleges megoldás és ezt a kérdést csak intéziményesen lehet és kell megoldani. (Rupert Rezső: Mielőbb!) Ennek a kérdésnek megoldása azonban csak kitolódik, holott, mint mondottam, ezt a kérdést csak a magyar jövő szempontjából is intézményesen kellene megoldani. Az Adob.-nak az volt a feladata, (hogy az állástalan diplomásokat elhelyezze. Ugyanakkor hallottuk és ismerjük azt a statisztikát, amely bár bizonyos eredményeket fel is mutat, mégis elszomorító, mert nagyon kevés azoknak száma, akik ilyen módon akár közületeknél, akár magánvállalatoknál el tudtak helyezkedni. Ebben a szomorú helyzetben az az egy vigasztaló, hogy az ekként kenyérhez juttatott magyar ifjúság nagy része bizonyságát adta annak, hogy azokon a, helyeken, amelyekre állították, mindenképpen megfelel a beléje helyezett bizalomnak, mert egyesek, akiknek ilyen módon lehetővé tették, hogy elfoglalj ák állásukat, nagyon szép eredményt produkáltak. Ez bizonyítéka annak az élniakarásnak, tehetségnek, rátermettségnek, amely a magyar ifjúságban rejlik. Azt látjuk a költségvetésben, hogy a kultuszminiszter úr 840.000 pengőt irányzott elő a költségvetésben a főiskolai végzettségű ifjúságnak a közszolgálatban való ideiglenes, foglalkoztatására. Bármilyen nagynak is látszik számszerűleg ez az összeg, mégis elenyészően csekély ahhoz képest, amit erre a célra áldoznunk kell. Amikor a mostani kormányzat hatalomra került, egyik fontos programmpontja az volt, hogy a magyar ifjúságot el fogja helyezni és kenyérhez fogja juttatni. Emlékez-