Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

96 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kíván még valaki a, 10. címhez szólni? Vásárhelyi Sándor jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam felfogásával teljes mértékben egyetértek. Nevezetesen ő megemlékezett arról a harcról, amely a mezőgazdasági szakoktatás kérdésében a kultusz- és a földmívelésügyi tárca közt ebben a kérdésben fennáll és örömmel állapította meg azt is, — én magam is örömmel konstatálom — hogy végre egy kérdésiben közös plattformra jutottak, amikor az önálló gazdasági r népiskolák és a gazdasági továbbképző iskolák kérdését — úgy, ahogy — elintézték és rendezték. A. tavalyi, sőt az azt megelőző költségvetési vita során a mezőgazdasági szakoktatás kérdése itt állandóan napirenden szerepelt és úgy a túlsó oldalról, mint innen az ellenzéki oldalról állandóan sürgettük és sürgetjük ma is ennek a kérdésnek végleges rendezését. A magam álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy a mezőgazdasági szakoktatást adjuk át a kultusztárca hatáskörébe, éppen azoknál az indokoknál fogva, amelyeket Madai Gyula igen t. képviselőtársam megjelölt. Igen t. Ház! Ha csupán a mezőgazdasági szakoktatásnak, az önálló gazdasági népiskolának és a gazdasági továbbkéoző iskolának kérdését vizsgáljuk is, nem zárkózhatunk el annak vizsgálatától és megtárgyalásától sem, ami lehetővé teszi ezeknek az iskoláknak működését s okvetlenül foglalkoznunk kell a szaktanítói utánpótlás kérdésével. De tovább megyek, nemcsak a szaktanítói utánpótlás kérdésével kell foglalkoznunk, hanem a mezőgazdasági szakoktatás tanári karának képesítésével is foglalkoznunk kell. Akár iá szaktanítók, akár a szaktanárok képzését nézem, azt kell látnom, hogy teljes mértékben jogos az az aggodalom, amely a vita során elhangzott, hogy bizony a gazdasági szaktanítók előadása, gazdasági szaktudásuk nagyon is hiányos, fe lületes. Ezen mindenkép segíteni kell. Állandóan hangoztatjuk, hogy agrárország vagyunk. Teljes mértékben osztom Madai igen t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy az agrárkultúra Magyarországon a kultúra egyik legfontosabb» ága és éppen ezért ezt a harcot, amelyet ebben a kérdésben az előző kormányok alatt is a földmívelésügyi tárca és a kultusztárca folytattak, egyszersmindenkorra likvidálni kelt Nem tudom megérteni, hogy e^zt a kérdést miért hiízzuk, halasztjuk és miért nem oldjuk meg már egyszer a magyar mezőgazdasági kultúra kérdését. (Csoór Lajos: Nem kell mindenben teljesen (az Omgé.-re hallgatni!) Tény az, hogy történtek bizonyos lépések a tekintetben, hogy megakadályozzák ennek a kérdésnek olyanképpen való megoldását, hogy a mezőgazdasági tudományoknak is megadják az őket meeillető helyet a továbbképzésben és egységes szellemben megalkotott tantervvel, az egyetemekkel egy színvonalra hozva, a felső mezőgazdasági szakoktatás kérdését is rendezzék. T. Képviselőház! Éupen Osoór keDviselőtársunk említette meg legutóbbi felszólalásában^ a szaktanítói és szaktanári kiképzés kérdésére vonatkozólag azt, hogy ez könnyen megoldható, úgyhogy

r egyik akadémiánkat tanár-, illetve tanítóképző intézetté kell átalakítani, ahol a megfelelő szakismeretet és szaktudást a megfelelő tanterv szerint el tudnák sajátítani ezek a tanerők, akik azután részint a gazdasági szakiskolákban, részint pediV a p-azdasáari továbbképző iskolákban vagy a középfokú gaz133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. dasági szakiskolákban mint előadók működhetnének. A magyar mezőgazdasági szaktudásnak ugyanis régi hibája és fájó pontja — s ezen a téren ez az egyik leglehetetlenebb dolog — éppen az, hogy nem volt megfelelő tan személyzete. Folynak e tekintetben különböző kísérletek, különböző kurzusokat végeznek az előadók, akik ezekben az iskolákban működnek, de az eredmény az, hogy bármennyire is megvan bennük a jóindulat és a készség,, az, amit produkálnak, bizony sok kívánnivalót hagy hátra. Azt látom, hogy a földmívelésügyi minisztérium bizonyos mértékben ragaszkodik a mezőgazdasági szakoktatás kérdésének a maga hatáskörében való megtartásához és állandóan megtesz mindent, — már Mayer igen t. képviselőtársam minisztersége alatt is görcsösen ragaszkodott ehhez — hogy a mezőgazdasági szakoktatás kérdése megmaradjon tárcájának keretében és ne menjen át a kultusztárca keretébe. (Csoór Lajos: Semmi értelme sincs!) Ez teljesen értelmetlen, hiszen a mezőgazdasági szakoktatás is pedagógia és tudomány. Ennek is. mint az orvosképzésnek, vagy bármilyen más 'képzésnek, megvan a maga pedagógiája. (Mayer János: Miért kötötte ki a ifelügyeleti jogot a földmívelésügyi minisztérium?) Nem tudom, hogy a felügyeleti jog kérdésében hogy áll a dolog, (Br. Vay Miklós: Kísérletügy!) de azt látom, hogy ez a kérdés nincs megoldva, igen t. volt miniszter ún mert állást foglalt ez is, állást, foglalt az iis, az Omge. és a különböző többi érdekképviseletek mind állást foglalnak ebben a kérdésben, de végeredményben azt látjuk, hogy ez a kérdés nincs megoldva, pedig pártállásra való tekintet nélkül, a jobb- és baloldalon meg kell állapítanunk azt, hogy a mezőgazdasági szakoktatás tényleg a kultuszminisztérium hatáskörébe tartozik, mert a földmívelésügyi tárca hatáskörében nem áll azon a tökéletes színvonalon, amelyet joggal megkívánhatunk és elvárhatunk. Amint például a, jogászképzés, az orvosképzés, a tanárképzés, vagy a kémikusképzés az egyetemi oktatás keretéhen szerves egészet képez, éppen úgy a gazdasági szakiskolai tanárképzést, szakiskolai tanítóképzést és az előadók kiképzését is egy kézben kellene Összpontosítani. A magyar mezőgazdasági szakoktatást tartom olyan fontosnak, mint a magyar orvosképzést vagv a magyar jogászképzést. (Mayer János: Hogyne!) Enpen ezért, tekintettel arra, hogy az^ oktatás kérdése a kultuszminisztérium hatáskörébe tartozik, én mint agrárember, aki gazdasági akadémiát végeztem, magam is azon az állásponton vagyok, hogv a mezőgazdasági szakoktatás kérdését tessék bevonni a kultusztárca hatáskörébe. Az akadémiák és a középfokú tanintézetek tanterveit át kell reformálni. Ezek igenis, sürgős» sőt azonnali reformra szorulnak, hogy a mai kornak megfelelő tantervek alapján lehessen az oktatást végezni. A szakoktatás kérdésében károsnak tartom azt, hoerv az akadémiákon a szaktanárok nevelése teljesen hiányzott és megtörtént, — a mezőgazdasági oktatás nem a kultusztárca keretében lévén — hogy akrokémikusnak meghívtak egv máskülönben igen képzett és kiváló nem agrokémikusi hanem egyszerű kémikust, aki az Oti. vegyvizsgáló intézetében végzett orvos-kémiai funkciókat. Ezt a kérdést is meg kell már egyszer végre-valahára oldani. Leheteti en dolog, hogv a? alsófokú mezőgazdasági szakoktatás a kultusztárca keretében történ-