Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

94 Az országgyűlés képviselőházának így az intézet a távolság miatt is nehezen vehető igénybe, de meg azért is, mert az egyesület vagyonilag erősen korlátozott ' lehetőségekkel rendelkezik, természetes, hogy — egyes alapítványi helyektől eltekintve — nagyobbrészben azokra a díjakra van utalva, amelyeket a növendékek fizetnek. Így az egyes növendékek tanítása, illetve gyógykezeltetése olcsónak nem mondható, aminek következtében természetes, hogy csak jobb vagyoni viszonyok között élő szülők gyermekei] vehetik igénybe ezt a tanintézetet. Pedig ez az intézet úgy az orvosok, mint a pedagógusok megállapítása szerint a legjobb eredménnyel működik. Klasszikus bizonyságát adta ennek az igen t. belügyminiszter úr, aki ennek az 'évnek folyamán végzett körútja alkalmával ezt az intézetet meglátogatta és ennek eredményével, értesülésem szerint, igen meg volt elégedve. Ebben az évben lesz Hannoverben az iskolaszanatóriumok és az úgynevezett szabadlégi iskolák kongresszusa, ahol, sajnos,niég a balkáni államok is több ilyen intézetről tudnak beszámolni, mint mi. A Magyar Iskolaszanatórium Egyesület ugyan a folyó évben berendezett egy másik tanintézetet is, a Svábhegyen, tekintettel azonban azokra a statisztikai adatokra, amelyeket az ilyen kezelésre utalt gyermekek száma tekintetében a statisztika feltüntet, azt hiszem, hogy még ez az intézet sem fogja kielégíteni az igényeket, úgyhogy célszerűnek mutatkoznék még egy harmadik intézetnek a felállítása is, amely, véleményem szerint, legcélszerűbben a Mátrában volna elhelyezhető. De — ami a legfontosabb, igen t. Képviselőház — gondoskodni kellene itt arról a bizonyos támogatásról, hogy ne legyen ez az Iskolaszanatórium Egyesület egyedül a saját vagyonára utalva, mert így az az indok, amely — mint beszédem elején mondottam — kevesebbek számára teszi az intézetet hozzáférhetővé, továbbra is fennmarad, és bármennyi intézetet állítanak fel, mindegyik intézetnél fenn fog maradni. Ez az egyesület és annak célja igazán megérdemli a támogatást. Minthogy a. is aj át erejéből nem tudja az általa kitűzött célt szolgálni, feltétlenül rászorul a társadalomnak és az államnak együttes támogatására. Közérdekű célt véltem teljesíteni, amikor erre, a költségvetésben nem szereplő, és, sajnos, még igen kevesek által ismert, intézményre a közvélemény figyelmét, elsősorban azonban az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmét, rátereltem. Tisztelettel kérem, hogy méltóztassék ennek az intézetnek kérdését a jövő problémájának tekinteni és amennyiben a pénzügyi helyzet megengedi és a tárca költségvetése is meg fogja engedni, jövőre méltóztassék ezt megfelelő támogatásban részesíteni, hogy azt a nemes célt és nagy hivatást, amelyet maga elé kitűzött, méltóképpen teljesíteni tudja. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Soltész János! (Soltész János: Nem kívánok szólni!) Elnök: A képviselő úr nem kíván szóin« Kíván még valaki szólnil Vásárhelyi Sándor jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Ház! Megvallom, még mindig a miniszter úr nagyszabású záróbeszédének hatása alatt állok, amely számomra igazán örvendetes megállapításoknak és bejelentéseknek egész sorát tartalmazta, örömmel konstatálom, hogy a miniszter úrnak negyedik, ülése 1936 május 20-án, szerdán. ) félévos minisztersége során sikerült a kultusztárca iránt a régi érdeklődést, figyelmet és tiszteletet biztosítani, amely bennünket a nagy klebelsbergi időkre emlékeztet. A kultusztárcának tényieg nincsen ellenzéke, és ez már a miniszter úr művészetének az eredménye, amelylyel kultúrpolitikáját irányítja és a vezetése alá rendelt minisztériumnak a dolgát minden ágazatában igazgatja. Do a miniszter úr beszédének, egyáltalában kultiírpolitikájának különösen egy mozzanata van. amely engem rendkívüli örömmel tölt el, nevezetesen az, hogy igen nagy figyelmet fordít kultúránknak népies irányban való további kiépítésére. A múlt évtizedben, t. Ház, bizony a mi kulturális berendezkedésünk egyoldalú dimenziónak a képét mutatta: felfelé, függélyes irányban, a magas tudományok irányában építettük a kultúránkat, úgyhogy már-már az egész kulturális struktúránk esy ilyen Eifel-toronynak a képét kezdte mutatni, amely az égbe szökik, azonban nincsen megfelelő széles talapzata. Az elmúlt másfél évtized rendkívül sokat tett elsősorban a népoktatás kiépítése terén, a miniszter úr ezt a tradíciót folytatja és már úgyszólván a befejezettség kontúrjait is lelki szemeink elé állította, hiszen olyan örvendetes bejelentéseket tett, hogy a közeljövőben remélhetjük újabb 2000 objektum építését, a tanítói létszám felemelését stb. De méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy én itt különösen hangsúlyoziottan mutassak rá az ő bejelentésének és kultúrpolitikájának egy mozzanatára, nevezetesen arra, hogy a miniszter úr a földmívelésügyi tárca és a kultusztárca közötti TVeuga Dei-t jelentette be és viszi át végeredményében intézményesen az élet valóságába. Tudjuk, hogy itt másfél évtizedes harc viharzott, meglehetősen kicsinyes hatásköri harc — mondhatnám azt is, kanapé-harc — és a mezőgazdasági népoktatásnak, a népies mezőgazdasági szakoktatásnak úgyszólván sorsdöntő ügye vallotta ennek kárát. Végtelen örömünkre szolgál, hogy a két miniszter végre közös plattformot talált és felismerte a mezőgazdasági szakoktatás ivégtelen nagy kulturális, gazdasági és szociális jelentőségét. Ha széttekintünk ezen a mezőn, minden irányba, örvendetes megmozdulás jelenségeivel találkozunk. Csak nemrégiben tartotta az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács a maga gyűlését, amelyen már látjuk a tömegoktatásnak, tehát a milliók, a törpebirtokosok, a mezőgazdasági munkások, a kisgazdák és a kisebb középbirtokosok gazdasági szakoktatásának kontúrjait. -Ami a népoktatást, a gyermekek gazdasági irányban való oktatását .- és nevelését, érdeklődésének felkeltését szolgálj cl« ciZ íl kultusztárca birodalmába tartozik, az a mezőgazdasági szakoktatás birodalma. A gyermeket 15 éves koráig nevelni kell, t Ház, Természetes, hogy szakszerű tudományokkal még nem tömhetjük meg a fejét, mert hiszen azokat megemészteni még nem tudja, érdeklődését azonban már felkelthetjük, lelkét már mozgásba hozhatjuk, a földet, a mezőgazdaságot, mint emberi foglalkozást, már megszerettethetjük vele. Ezen a ponton tehát a népiskolákra és a népiskolákkal kapcsolatos továbbképző iskolákra és önálló gazdasági népiskolákra rendkívül fontos szerep vár. Ebben az. irányban igen örvendetes intézkedéseket is lehet látni. örömmel hallottuk, hogy a miniszter úr egy új iskolafajta, a gazdasági leánykollégium