Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

88 Az országgyűlés képviselőházának 121 hogy szalonkocsikat rendezzenek be az országban, hanem arra is, hogy olyan kocsikat rendezzenek be, amelyeket az utasok használnak és amelyeket elég drágán fizetnek meg, mert olyan horribilis tarifa van Magyarországon... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Egyike a legolesóbbaknak a világon!) Ezt az érvet ismerem, igen t. pénzügyminiszter ár, tényleg úgy van, olcsóibb, mint a nyugat felé eső államokban, ellenben ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni azoknak a teherviselőképességét, keresőképességét a magyar emberek keresőképességével szemben. Ha abszolút számokban veszi az összehasonlítást a miniszter úr, akkor tényleg igaza van, azonban nem abszolút számokban kell ezt az összehasonlítást megtenni, hanem ahhoz kell a díjakat hasonlítani, hogy a magyar utazóközönség elbírja-e, hogy Budapesttől Debrecenig, erre a 240 kilométeres távolságra, a gyorsvonat második osztályán 20 pengő 50 fillért kell fizetni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Azt is meg kell nézni, hogy a Máv. megbírja-e!) A Máv. megbírja, mert a miniszter úr által bevezetett filléres vonatok nagyszerűen beváltak, kifizetődnek és, sajnos, odáig jutottunk, mint a napok'ban is olvastam, hogy valóságos rohamot intéznek a filléres gyorsvonatok utasai a jegyekért, mert máskép nem tudnak hozzájutni ahhoz, hogy hozzátartozóikat, rokonaikat a vidéken meglátogathassák. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Elárulhatom, hogy a filléres vonatokra ráfizet a Máv.) Amit tehát a miniszter úr itt beígért, hogy öntözésre, államvasuti és vízimunkálatokra 13*6 milliót kíván fordítani, ez édeskevés ezeknek a munkálatoknak elvégzésére, úgyhogy itt feltétlenül szükséges, hogy a kocsipark megváltozzék és a felfrissítés megtörténjék. De bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni egy másik körülményre és pedig a beruházási programmnak egy másik tételére, az útépítésre. Az útépítési programmot a miniszter úr elődje, nem a pénzügyminiszterségben, hanem még a kereskedelemügyi miniszterségben volt elődje, Bud János kezdte meg Magyarországon, már nagyobb mértékben. Erről a kérdésről a múlt év decemjber 2-án & kereskedelemügyi miniszterhez interpellációt intéztem és interpellációmban különösen arra hívtam fel a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, hogy ha egyszer már utat építenek, akkor lehetőleg olyan úttípust válasszanak ki, amely út-típus megépítése mellett az arra fordítandó költségeknek tekintélyes része, lehetőleg száz százaléka jusson anyagra, magyar anyaerra és a munkaerőnek a felhasznál Akkor ebben a felszólalásomban, ebben az interpellációmban rámutattam, arra, hogy az utóbbi időkben végzett nagy munkálatok, akár a transzkontinentális útnak a megépítése, akár a siófoki, akár a bécsi útnak a megépítése olyan anyagok felhasználásával történt, amelyeket külföldről kellett beszerezni, holott a külföldről való anyagbeszerzés a pénzügyminiszter úrnak a programmjába is ütközik, így tehát ennél a kérdésnél nem közömbös pénzügyminiszteri szempontból sem, bár nem tartozik a miniszter úr hatáskörébe, hogy az utak építése milyen^ anyagból történjék meg. Már most éppen ennek az anyagnak a tárgyalása előtt kaptam egy versenytárgyalási hirdetményt, egy ajánlati felhívást, amely a fűzesábony—nyírábrányi állami közútnak a megépítésére vonatkozik. Ennek a közútnak ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. megépítése topekaburkolattal történik. Amikor meglehetősen bőségben van itt, ebben az országban magyar anyag, amelyet magyar munkáskéz termel ki, amelynek felhasználásával több munkaerőt tudunk foglalkoztatni, ahol nem tisztán gépi erővel, hanem emberi munkaerővel lehet az anyagokat felhasználni, akkor teljesen lehetetlennnek tartom, hogy akár aszfaltburkolatos utakat építsen az igen t. kormány, akár pedig topekaburkolatos utakat, amihez külföldi anyagot kell behozni, azonkívül gépi erővel végzik a munkálatoknak nagyobb részét, ami azt jelenti, hogy kevés ember jut ezen a módon keresethez és akkor inkább a kapitalisták, 'inkább a vállalkozók rakják zsebre azokat az összegeket, amelyeket zsebre akarnak rakni az ilyen útépítéssel kapcsolatosan. Felhívom még ezzel kapcsolatosan a miniszter úr figyelmét arra, hogy necsak azoknak az utaknak kiépítését méltóztassék a kormánynak programmjába venni, amelyekre Grecsák képviselőtársam is utalt, amelyek kétségkívül feltétlenül szükségesek, — én magam is beismerem — a nyugati államokkal való közlekedés szempontjából, tehát elsősorban az idegenforgalom szempontjából, hanem méltóztassék az igen t. pénzügyminiszter úrnak, mint a kormány egyik tagjának, figyelembe venni a tiszántúli részeknek teljesen elhanyagolt útépítését is. (Esztergályos János: Es a dunántúlit is!) A Dunántúl egyrésze,, különösen Somogynak, Baranyának egy része is teljesen elhanyagolt állapotban van, de ahhoz fogható elhanyagoltság, amilyen a tiszántúli részeken van, sehol az országban, egyetlenegy vidéken sincsen. Ugyancsak évek óta halljuk a kormányzat részéről, mint programmot, hogy az Alföld megmentése érdekében intézkedéseket tesznek. Alföldi kongresszusokat tartották a legutóbbi tíz évben, egyszerre megismerték és meg akarták ismerni az Alföldet. Ezeken a kongresszusokon azonban, amelyeket tartottak, nem történt semmi más, mint az, hogy nagy beszédek hangzottak el az Alföld megismertetéséről, az Alföld elhanyagoltságáról, a tuberkulózisnak az Alföld lakói, tehát a színmagyar népesség között való pusztításáról, ellenben, ezen túl semmiféle intézkedés sem történt az Alföld megmentése érdekében. Nem történtek ott útépítések, nem történtek vízi munkálatok, nem

1 történtek fásítások, nem történtek erdősítések és ma a tiszántúli rész olyan elhanyagolt területe az országnak, amilyenhez fogható mines, mert ha összehasonlítást teszünk a nyugati vármegyékkel, akár a dunántúli vármegyékj kel, azok parádézhatnak a Tiszántúllal való összehasonlításban és valóságos kulturális magaslaton állanak a tiszántúli vidékkel szemben. (Ronkay Ferenc: Erről is a kormány tehet? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát ki?) Hát ki? (Farkas István: Ki igazgatja az országot? — Esztergályos János: A négus tehet talán róla? — Farkas István: A bugacpusztai csősz vagy a kormány az úr az országban? — Zaj.) Egy további kérdés, amelyre a miniszter úr figyelmét felhívom, hogy teremtsen az országban olyan közállapotodat és olyan gazdasági helyzetet, amely lehetővé teszi, hogy necsak közimunkákat kelljen nekünk sürgetnünk munkaalkalmak teremtése céljából, hanem maga a polgárság is tudjon magánnrankála-