Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 89 tokkal munkakereső embereket foglalkoztatni. Nagyon jól tudom, hogy békeidőben a legritkább esetben fordult képviselő ide a képviselőház elé azzal a gondolattal, hogy újabb és újabb beruházási programmal álljon elő a kormány. Akkor is sürgettek közmunkákat, a közmunkák sürgetése azonban eltörpült azok mellett a sürgetések mellett, amelyek ma itt állandóan napirenden vannak, eltörpült még pedig azért, mert az akkori polgárság, az akkori középosztály olyan gazdasági, vgyoni és kereseti viszonyok között volt, hogy maga tudta ellátni a munkára váró alkalmazottak legnagyobb részét munkával. Békeidőben az egy év alatt végzett munkálatoknak körülbelül 86%-át végezte el a magánipar és a magángazdálkodás •és csak összesen 14% jutott a közmunkákra, ma pedig azt kell mondanunk, hogy azzal a pénzügyi és gazdasági politikával, amelyet az urak folytattak itt 15 esztendő alatt, (Mozgás a jobboldalon,) kifosztottak mindenkit magas adókkal és egyéb módon, a közterhek hallatlan felduzzasztásával és a közterhek el tékozlás ával. Odáig juttatták az országot, hogy itt áll ma egy lerongyolódott középosztály, itt áll agy olyan polgári réteg, amely egyáltalában nem tudja foglalkoztatni azt a hatalmas munkásosztályt, amelyet pedig foglalkoztatni kell. Az ugyanis nem megoldás, hogy már most egymásután hatodik éve a kormány nem tud egyebet kitalálni, mint inségmunkákat és ezeket az inségmunkákat 1 pengő 20, vagy 1 pengő 30 fillérrel díjazza, amiből — kérdem t. képviselőtársaimat — hogyan lehet családot eltartani, hogyan lehet lakást venni, lakbért fizetni, hogyan lehet gyermekeket ruházni, gyermekeket iskoláztatni és megvalósítani a magyar faj jövőre való megtartását és munkaerejének a jövőre való átvitelét

1

? (Esztergályos János: 1 pengő!) Debrecenben az történt, hogy még ebből az összegből is levontak 30 fillért és ezt a levont összeget tartalékolták január és február hónapokra, amikor esetleg előállhat az a helyzet, hogy a nagy hideg miatt munkát nem végezhetnek ezek az Ínségesek: így tehát napi 90 fillérért súlyos munkát — vagy földmunkát vagy erdőirtási 'munkálatokat — végeztek ezek az emberek. Hát van szívük családos embereket 90 fillér munkabérért arra, kényszeríteni, hogy fizikai munkát^ végezzenek? Ez a munka védelme Magyarországon! Ehhez fogható intézkedés sehol, még talán Abessziniában sem található, ahol rabszolgakereskedés van vagy volt ezt a magyar bürokrácia termelte ki és a magyar kormányzat ezt nyugodtan eltűri és ez ellen semmiféle intézkedést nem tud tenni. A legutóbbi hónapokban szociáldemokratapárti képviselőtársaimnak és magamnak is többéves sürgetésére a kormány végre hozzájárult ahhoz, hogy egyes iparokra vonatkozóan a nyolcórás munkaidőt és a minimális munkabéreket bevezessék. (Esztergályos János: Azzal is viszszaélnek!) Látjuk ma a gyakorlatban, hogy ezzel a rendelettel is visszaélnek, ennek a rendeletnek a betartására sem gondol a, bürokrácia és ha valaki feljelentést tesz egy munkaadó ellen, hogy nem tartja be a minimális munka; bérekre és a nyolcórás munkaidőre vonatkozó rendelkezéseket, akkor a hatóság elamerikázza a feljelentés elintézését, egyszerűen^ heverteti, mert teljesen közömbös neki; munkáskérdésről va,n szó, egyszerűen nem érdekli, sokkal fontosabb a vadászat, vagy egyéb kérdések elintézése. Állandóan sürgettük és sürgetjük nemcsak az ipari, hanem a szellemi munkanélküliek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. kérdésének megoldását is. Hangoztatjuk, hogy abban az esetben, ha a kormány ugyanúgy, amint most a nyolcórás munkaidőt szabályozta egyes iparágakra, egyes munkáskategóriákra vonatkozóan, ahol máris azzal az eredménnyel járt, hogy a munkanélküliek száma erősen megcsappant, ugyanezt a rendelkezést a szellemi (munkásokra vonatkozóan is kiadná, ha a bankokra, a biztosítótársaságokra, a nagyipari vállalatokra vonatkozóan elrendelné, hogy nyolcórai munkaidőn túl nem lehet az alkalmazottakat foglalkoztatni, akkor nagyon sok szellemi munkásnak lehetne kenyeret adni. Ezek a nagybankok, biztosító vállalatok papíron rendszerint csak hat órán keresztül foglalkoztatják alkalmazottaikat, a valóságban azonban, ha tisztelt képviselőtársaim elmennek akármelyik az első curiába tartozó bank mellett, megláthatják, hogy a bank minden mellék járandóság, minden túlóra nélkül nem napi hat órán, ahogyan papíron meg van szabva a munkaidejük, nem is nyolc órán, amelyre vonatkozóan törvényes szabályozást kérünk, hanem 10—12 órán keresztül foglalkoztatják alkalmazottaikat. (Ügy van! a baloldalon.) Ha ezeket^a nagyobb teherviselő képességű bankokat, vállalatokat, biztosító társaságokat a kormány rászorítaná arra, hogy szellemi munkásokat nyolc órán túl ne foglalkoztassanak, akkor higyjék meg, nincsen Magyarországon annyi szellemi munkás mamka nélkül, amenynyit el lehetne helyezni ezeknél a vállalatoknál. (Farkas István: Az ifjúságnak helyet adnának!) Akkor nem kellene könyörögni, hogy az állami bürokráciát duzzasszák fel 80 pengős, az életre vonatkozóan téliesen kilátástalan, előmenetelt nem jelentő állások betöltésével, hanem igenis a gazdasági élet felvevő képessége lehetővé tenné^ ezeknek a szellemi munkásoknak elhelyezését és a szellemi proletariátus megszüntetését. Erre vonatkozóan azonban a kormánynak semmiféle intézkedése nincs. Az intézkedés e tekintetben is csak az volt, • hogy egy csomó protekciós embert bedugott állami és köziigazgatási hivatalokba! havi 80 pengő, sőt a .közigazgatásnál havi 60 pengő fizetéssel (Mózes Sándor: Vagy fizetés nélkül!), azokat ott tartja egy éven. át a közigazgatásban, — a városoknál és a vármegyéknél nem

1 is egy egész éven, teljes 12 hónapon át, hanem 5—^6, vagy 7 hónapon keresztül foglalkoztatják őket — akkor megint kiteszi ezeket a szerencsétlen érettségizett embereket, ezeket a szellemi munkásokat az utcára, nem törődve azzal, hogy azok hogyan züllenek le, hogyan r mennek tönkre és exisztenciájuk megalapításához elvesztik minden reménységüket. Minthogy ez a törvényjavaslat, amelyet az »igen tisztelt pénzügyminiszter úr itt képvisel, s amely egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szól, nem egy komoly, nem egy nagyobb horderejűmunkaprograrnm megoldását célozza és nem egyéb, mint egy flastrom, amelyet valakinek a testére ráragasztanak, azt tárgyalási alapul sem tudom elfogadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Czirják Antal képviselő úr. ' , Czirják Antal: Igen tisztelt Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy bevezetőül a pénzügyminiszter úr expozéjából egy nekem nagyon szimpatikus passzust említsek meg. A pénzügyminiszter úr többek között azt mondotta, hogy ami a termelési politikát illeti, a termelés legfőbb (állapja hazánkban a magyar 13