Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

72 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdám. valaki talán^ nagyobb összeget kap halál esetében. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Már intézkedtem!) Arra kérem tehát a minisz- . ter urat, méltóztassék módot és lehetőséget * adni arra, hogy akik megélésre vagy járadékra kötöttek biztosítást, valamilyen formában hozzájussanak a biztosítási összeghez; ha másképpen nem, legalább olyan formában, hogy maximáltassék az a határ, ameddig a biztosítási összeghez hozzájuthatnak. A másik dolog a kölcsön kérdése. En talán nem tudnék arra az álláspontra helyezkedni, amelyre a miniszter úr és nem zárkóznék el attól a lehetőségtől, hogy a kölesönt is maximáljam, mert mint látjuk az építkezéseknél, sok esetben a családi házak építése teljesen megállt, mert nem kaphatók meg azok a kölcsönök, amelyekre az építkezéseket bazirozták. Itt tehát nem nagy összegekről van szó, hanem ezek is olyanok, amelyek bizonyos maximummal korlátozhatók volnának. Ez volna szerény észrevételem a 2310. számú rendeletre. A másik észrevételem arra vonatkozik, hogy a miniszter úr azt mondta, hogy az állami felügyelő hatóságról a felelősséget hárítsuk el. En nem akarom azt állítani, hogy személyi mulasztás történt. Elismerem, van nagyon sok olyan lehetőség, hogy a törvénybe organikus hiba csúszott be. Hogy csak egy kis példára mutassak rá, ott van az 1923. évi törvény 196. számú végrehajtási utasítása, amely szerint a díjtartalék javára szóló ingatlan a B. lapon van a telekkönyvben megterhelve és nem a C. lapon. A B. lapon történő megterhelés tulajdonképpen csak korlátozás a tulajdonjogban, de zálogolási joggal nem ibír. Könnyen megtörténhetik, hogy a B. lapon megterhelt, biztosítási díjtartalékul szolgáló ingatlan a C. lapon is megterhelést «zenved, úgyhogy igen dnbiózus lesz annak effektív értéke. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy méltóztassék ezeket a hiányokat valamiképpen pótolni. De pótolni kell más okiból is. A legjohiban éppen most látjuk ezt a cseh-osztrák tárgyaláson. Az állami felügyelő hatóságok tárgyaltak egymással ebben a kérdésiben és meg is állapodtak. A végén kisült, miután az összeomlás előtt állapodtak meg, a csehek valószínűleg a hágai döntőbíróság elé viszik a kérdést, mert az az álláspontjuk, hogy két kormány állapodott meg egymással, tehát ez kormányközi, nemzetközi megállapodás. Ezzel szemben az osztrákok azt állítják, hogy ez tulajdonképpen egyszerű kereskedelmi megállapodás, amelyhez semmi közük a kormányoknak, mert az állami felügyelőhatóság nem autorizált szerv, nincs olyan nagy felhatalmazása, hogy a kormány nevében és erejével megállapodásokat köthessen. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a most meginduló tárgyalásoknál, amelyekben döntő szerepe lesz az állami felügyelőhatóságnak, a felügyelöhatóság olyan terjedelmű felhatalmazást kapjon, hogy annak alapján a kormány nevében is teljes mértékben eljárhasson. Még csak egyetlenegy kérdés tekintetében akarok a miniszter úrnak felelni. Ebben a kérdésben bátor voltam indítványt bejegyezni az indítvány könyvibe. Egyik indítványomat ci S Z ci ~ nálással kapcsolatosan terjesztettem elő, másik indítványomban pedig egy nemzeti viszontbiztosító intézet felállítását javasoltam. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést szívlelje meg és fogadja azzal a jóindulattal, amellyel mi azon dolgoztunk. Egyik talán legtehetségesebb statisztikusunk, legkitűnőbb 'biztosítási szakemberünk, Tarcsay Pál annak idején egyszer már hasonló javaslattal lépett az érdekeltek elé, s azt akkor a felügyelőhatóság ankétre ki is tűzte, de, sajnos, a viszontbiztosító intézet megalapítása lehetetlenné vált. Akkor is Teleszkyn, az Első Magyar Altalános Biztosítón hiúsult meg a terv. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a javaslatot méltóztassék kinyomatni, szétosztatni, vagy azt a módot választani, amelyet tetszik, hogy hozzászólhassunk. Azt hiszem, hogy ez azért is észszerű volna, mert egy ilyen organizmusban összefutnának a valamennyi biztosító intézettől viszontbiztosításra beérkező kötvények, amiáltal automatikusan kontrollál hatóvá válnának valamennyi biztosító intézetnek azok a gesztiéi is, amelyeket talán kifogás tárgyává tehetnek. A miniszter úr az előbb azt is említette, hogy a Phönix üzletszerzéseinél igen magas ügynöki díj-jutalékokat fizetett. Ez köztudomású. Köztudomású volt azonban már 1931. óta. mert amíg valamennyi intézetnél maximum 3.5%-ot fizettek, addig a Phönixnél láttunk 4—5, sőt 6%-os ügynöki díj jutalékokat is. Minthogy ezek köztudomású dolgok voltak, ezért az állami felügyelő hatóságnak bizonyos tekintetben felelnie kell. Ha van valami feladata az állami felügyelő hatóságnak, akkor éppen az a feladata, hogy ezt a tisztességtelen konkurrei ciát lehetetlenné tegye. Azt azonban kétlem hogy a vállalat ezekkel az üzletekkel komoly konkurrenciát csinált volna, mert hiszen ma végeredményben csak az állami felügyelő hatóság által jóváhagyott taxa alapján lehet csak kötvényeket, illetőleg biztosításokat kötni, különben az állami felügyelő hatóság nem járul hozzá. A kondíciókat tehát a felügyelő hatósággal közölni kellett s így komoly konkurrenciát a kötvényeken keresztül folytatni nem lehetett. Annak, amit a miniszter úr mondott, hogy rettenetes nagy összegeket fordítottak üzletszerzésre, van viszont egy jó oldala is. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Magyarországon az egész lakosságnak még mindig csak 2%-a van biztosítva. A biztosítási gondolatban tehát nálunk még tényleg óriási fantázia és lehetőség van, olyan gondolat, amelyért érdemes áldozni. A miniszter úr nagyon helyesen mondotta s ezt én is átérzem, átérzem és én is remélem, hogy ennek a súlyos viharnak, sőt jégesőnek megjön a maga napsütése és adódik majd olyan lehetőség, hogy ez az eszme a valóságban élhet és tényleg a közgazdaság javát fogja szolgálni. A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Élénk helyeslés ) • Elnök; A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! Konkrét választ óhajtok adni. A kifizetések tekintetében, a felügyelő hatóság úgy intézkedett, hogy miután a végleges megoldást nem tudjuk, á conto fizettessék az életbiztosításra halál esetében 65%, fenntartva 100%-ra a jogot; a járadékbiztosításokra pedig előlegképpen szintén 65%, fenntartva az egész jogot, azzal azonban, hogy havonta 200 pengős határig a járadékbiztosítások 100%-ban fizethetők ki. (Élénk helyeslés.) Többet egyelőre a felügyelő hatóság és a gondnok, a Pk., nem tart lehető nek, de ez ideiglenes állapot, s itt bizonyos elő-