Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 12 legezett bizalmat kérek; amint kialakul a helyzet, ez is ki fog* alakulni. * A tett szakszerű jogi észrevételeket, meg fogom vizsgáltatni. Ami a képviselő úrnak nagyon érdekes indítványait illeti, — elolvastam azokat — arra kérném, ne méltóztassék ezeket itt tárgyaltatni. Én ezeket — hozzájárulását feltételezve — máris átadtam a Pénzintézeti Központ illusztris elnökének, az pedig a szakértőknek, hogy vizsgálják meg és ha az a szakértő, aki ebben a t. képviselő úrnak segített, felvilágosításokat ad, azt csak köszönettel fogjuk venni. Nagyon örülnék, ha ezek is hozzájárulnának a helyzet tisztázásához, ami azt hiszem, mindnyájunknak nagyon a szívén fekszik. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni az, interpellációra adott választ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik gróf Pálffy-Daun József interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a szigetvári választásnál az egyesült ellenzék részéről elkövetett mértéktelen agitációról: Van-e tudomása a miniszter úrnak az egyesült ellenzék Szigetváron elkövetett választási túlkapásairól és hajlandó-e a társadalmi rendet és békét veszélyeztető választási agitációt a jövőben korlátok közé szorítani?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! Kérem beszédidőmet már most egy negyed órával meghosszabbítani. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnák-e a kért meghosszabbítást megadni?- (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! Amidőn arra határoztam el magamat, hogy interpellációt jegyezzek be a belügyminiszter árhoz, (Payr Hugó: Hol a belügyminiszter úr?) az a szándék vezetett, hogy rámutassak azokra a visszaélésekre, melyeket a sajtó túlnyomóbb része nem közöli, mivel azokat az úgynevezett egyesült ellenzék követte el a szigetvári választókerületben. (Felkiáltások a baloldalon: Ejha! — Nagy zaj a jobboldalon. — Gr. Apponyi György: Ez nagyon érdekes! Halljuk! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A liberális sajtó által meghonosított demagógia és jelszavas írásművei mindig alkalmasak voltak arra, hogy a kormánynak minden becsületes szándékú munkáját elgáncsolják, de alkalmasak voltak arra is, hogy az ellenzék ténykedéseit leplezzék, sőt gyakran bűneiket úgy ferdítsék el, hogy az jótéteményképpen fésülve tálaltassák a magyar közvélemény elé. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Czirják Antal: Mi osztottuk a földet, vagy önök? — Egy hang a jobboldalon: Gyerünk a spriccer Y el!) Iskolapéldája ennek a manővernek a magyar újságolvasó közönségnek az az orránál fogva való vezetése a.szigetvári választással kaposolaftban, ami nem ott lent a kerületben történt, hanem a magyar liberális sajtó berkein át. Ez a sajtó atrocitásszámba óhajtotta előléptetni azt a választást, 'ahol az ellenzék terrorizált, mi pedig győztünk. (Mozgás és derültség. — Gr. Apponyi György: Mi terrorizáltunk? Nálunk volt a csendőr?) '. ülése 1936 április 29-én, szerdám. 73 Most tehetetlen dühükben azért, mert petícióra semmi remény és semmi kilátás nincs, (Felkiáltások balfelől: Majd a bíróság!) még mindig folytatják újságokban és másutt azokat a támadásokat, amelyekről az ellenzék is meg van győződve, hogy azokban egy százaléknyi igazság sincs. (Gr. Apponyi György: Honnan tudja, hogy mi miről vagyunk meggyőződve? — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Sor kerül erre. T. Ház ! A választás részleteire kitérve meg kell állapítanom azt, hogy ez a választás tulajdonképpen nem a jelölteknek egymással való harca volt, (Zaj.) nem két politikus harca volt egymással, sem két politikai párt harca, hanem ia tőkének és a munkának a harca volt egymással (Zaj a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Festetics a munka, Biedermann a tőke! Festeticsnek nincs tőkéje?) igen t. szociáldemokrata képviselőtársaim, amelyben a munka, vagyis a magyar nép győzött a mindent felfalni akaró kartel-exponens ékkel szemhen. (Br. Berg Miksa: Nálunk nincs senki sem ibent a kartelben, odaát vannak! — Nagy zaj és ellenmondások jobbfelol. — Br. Roszner István: Mi van a szóda vízkartellel? — Elnök csenget.) Ez természetesen nami volt más, mint egy világnézleti harc és pedig a imult harca a jelennel, a karteluralmat fenntartani akaró erők harca, (Farkasfalvi Farkas Géza: Hol vannak a kartelek? (a jobboldal felé.) Ott! — Felkiáltások jobbfelol: Szigetváron! — vitéz Csicsery-Rónay István: A tribünön volt a kartel!) a magyar dolgozó nép tömegeivel szemben minden eszközzel, (Zaj és felkiáltások balfelől: Szeszkartel, tejkartel! — Elnök csenget.) minden áron, minden politikai fogással, minden nyomással és minden terrorral; (Haán Artúr: Megafonos népbolondítás volt Szigetváron! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A legdestruktívabb ónunkat az a sajtó végezte, amely ütni akart a nemzeti egység nagy gondolatán, az ő hivatalos jelöltjén át. (Zaj és mozgás a szélsőbáloldalon.) Konkrétumokra térve át, méltóztassanak megengedni, hogy hemutassam eredetiben és egyes részeket felolvassak abból a sajtótermékből, (Gr. Apponyi György: Hát a nyilaskeresztes röpcédula? Azt is mi írtuk?) amelyet az egyesült polgári ellenzék Szigetváron és az egész választókerületben terjesztett. (Peyer Károly: Halljunk egy rendes újságot! — Derültség.) Bemutatom a »Délvidék« című politikai és közgazdasági újságnak április 19-i számát. {Zaj és mozgás. — Gr. Apponyi György: Nagyon jó lap! — Felkiáltások balfelől: Kinek a lapja? — Br. Berg Miksa: A röplapokat tessék felolvasni!) De ez érdekli a félrevezetett magyar újságolvasó közönséget is, nemcsak a báró urat. (Halljuk! Halljuk!) Egy lázító tartalmú vezércikk után következik Eckhardt Tibor nyilt levele — alá van írva az »s. k.«, valószínűleg azért, hogy elbigyjék neki — a szigetvári kerület polgárságához, 'amely szerint nagy belpolitikai változások előtt állunk, Gömbös Gyula miniszterelnök távozik áprilisiban. (Sulyok Dezső: Ez csak közóhaj! — Br. Berg Miksa: Régen mondjuk! — Zaj. — Elnök csenget.) Azután (következik az új miniszteri lista. (Derültség és felkiáltások jobbfelol: Halljuk a listát! — Payr Hugó: Tessék felolvasni a tényeket, amelyek ott vannaík ! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy az egész egyesült ellenzék csak három miniszter jelöltet tudott összehozni.