Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

66 Az országgyűlés képviselőházának 1 bocsátanom, hogy erre precíz választ nem én tudnék adni, hanem csakis a miniszter úr, aki elrendelte a vizsgálatot, s aki, úgy tudom, tegnap nleg is kapta a jelentést ebben a kérdésben, meg kell azonban őszintén mondanom, igen t. miniszter úr, hogy a között a jelentés között, amelyet a miniszter úr kapott és amelyet mi csináltunk, talán egy bizonyos fokú eltérés van, és azt hiszem, hogy ott is olyan szempontok érvényesültek, amelyek az objektivitás szempontjából nem fogadhatók el százszázalékosoknak. Ugyanis a díjtartalék számításokban eltérések jelentkeztek. Ilyen a postatakarékpénztárnál fellelhető 5,525.000 pengő, ami a kötvényvásárlásokból, tranzakciókból maradt fenn; ilyenek a Lebosz.-kÖtvények, amely Lebosz.-kötvényeket, címleteket összevásárolt annak idején a biztosító intézet, ami nem volt megengedett dolog, mert ez ki sem bocsátott érték volt, de ha az lett volna is, akkor sem lehet előre megvásárolni, mert a díjtartalékban csakis olyan értékek szerepelhetnek az 1923-as törvény szerint, amelyek legalább 4%-os kamatozással bírnak. Kétségtelen azonban az, hogy a Lebosz.-kötvényeket, amelyek 4 millió pengő névértékben szerepeltek, másfélmillió pengő értékben ma is szerepeltetik, ami hiánynak minősíthető. Azonkívül az ingatlanok értékelésénél van egy 1 millió pengő körüli eltérés, amit én nem tudok egészen a biztosító intézet rovására írni, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy valamennyi ingatlan értékében, árában van bizonyos csökkenés s ha ezt végigviszem, akkor valamennyi biztosító intézetnél van bizonyos százalék hiány. Most azt a kérdést kell feltennem az igen t. miniszter úrhoz, hogy az úgynevezett matematikai díjtáblázat szerint van-e eltérés a vagyonban, igen vagy nem? Tudniillik azt mondják, — azért mondom, hogy on dit-re vagyok utalva, mert megerősítést semmilyen oldalról nem nyert — hogy állítólag nemcsak ez a vállalat az, hanem vannak más vállalatok is, amelyek látszólag az állami felügyelő hatóság által jóváhagyott díjtáblázat szerint dolgoznak, de refakciákat és prémiumokat adnak a másik oldalon, így bújva ki a tényleges díjellenőrzés alól, úgy hogy itt is fog adódni kiesés. Nem tudom, hogy ha. történtek kiesések, milyen mértékben! Előrebocsátom, hogy itt túlságos rigorózitással eljárni veszélyes volna, mert a díjtartaléknak teljesen értékálló vagyonban való elhelyezése a mai körülmények között majdnem lehetetlen, azonban éppen azért kell megkérdeznem a miniszter urat. Természetes, hogy ha három irányú elhelyezés van: értékpapír, pénz és ingatlan, ami feltétlenül egészséges elhelyezése a díjtartaléknak, ebből automatikusan következik az, hogy ha valamelyiknek az értékében emelkedés van, a másikban csökkenés mutatkozik, tehát az így jelentkező differenciák meglehetősen kiegyenlítődnek. Ha mégis volnának ilyen kiesések, ezeknek! a fedezésére szolgál az úgynevezett értékcsökkenési alap, amelyet minden intézet tartozik felduzzasztani. Ez az értékcsökkenési alap azonban — sajnálattal látjuk — a legtöbb intézetnél legfeljebb 50.000 pengőt tesz ki. Itt is így volt, úgyhogy egy nagyobb értékcsökkenés esetén erre az alapra nem lehet komolyan számítani. S amikor ezeket taglalom, azért hozom ezeket fel, mert mégis azt kell látnunk, hogy még egy ilyen jóindulatú kezelés mellett is terheli bizonyos felelősség az állami felügyelő hatóságot, mert nem járt el kellő előre>. ülése 1936 április 29-én, szerdán. látással és azzal az rigorózitással, amelyet az ügy érdekében kötelessége lett volna eljárni. (Payr Hugó: Hány revizora van?) Talán mentségükre is kell sietnem, éppen az igen t. képviselő úr közbeszólása folytán, hogy: hány revizora van. Ki kell jelenítenem, hogy 55 intézethez összeseu öt revizora van, akik közül tulajdonképpen csak három jár ki az intézetekihez, mert kettő bent van elfoglalva. (Payr Hugó: Es a P. K.-nál mennyi revizor vanl) i A miniszter úr láthatja, hogy az egész ügy kezelésénél^ engem semmiféle animózitás nem Vezet, de őszintén és szomorúan ki kell jelentenem, hogy az állann felügyelő hatóság vezetője a szakmában járatlan és nem ismeri annyira a kérdést, hogy idejében olyan döntő lépéseket tehessen, amelyekért cselekedete tudatában a felelősséget vállalhatja. (Czirják Antal: Nagyon súlyos megállapítás!) Arról nem is beszélek, hogy az úgynevezett biztosítási technikai osztály vezetőjével — akinek szaktudása előtt feltétlenül leemelem a kalapomat, akinek tudását a szakmában mindenki mindenütt elismeri, aki abszolút verzátus em'ber — szemben áll a másik pólus, amely nem tud semmi intézkedést tenni, mert nem áll módjában, hogy csak magát a kérdéskomplexu!mot is megértse. Amikor itt volt most Mortuirgo megbízottja, amikor hogy úgy mondjam, elkezdett biztosítási nyelven beszélni, az érdekelt urak kimentek, mert látták, hogy ezt úgysem értik. Ezt nem akarom a február hónapban a miniszter úr által beültetett tisztviselőre mondani, akinél nagyon sok jóindulatot láttunk, azonban nem hiszem, — s ezt valószínűleg a miniszter úr maga is el fogja ismerni — hogy ilyen rendkívül nehéz kérdéskomplexummal ez a fiatal tisztviselő, aki nem ugyan koránál fogva, de a szakmában fiatal, meg fog tudni birkózni. (Czirják Antal: 80 millió évi díjról van szó!) Jelen interpellációmnak tulajdonképpeni célja nem is az végeredményben, hogy ezeket a dolgokat feszegessem, hanem, hogy végre három hét eltelte után történjék olyan intézkedés, mégpedig olyan generális intézkedés, amely a biztosítottak érdekeit minden vonalon meg fogja védeni. Készségesen elismerem, hogy a miniszter úrnak a pénzügyi bizottságban tett kijelentése, amely ugyan bizonyos kérdésekben talán kissé homályos volt, dé nagyon jó szolgálatot tett, mert azáltal, hogy bizonyos reménysugárt öntött a biztosítottakba, azok díjfizetési kötelezettségüknek nagymértékben, vagy legalábbis jelentékeny mórtékben eleget tettek és ez nagymértékben fog hozzájárulni ahhoz, hogy különösebb kiesés a díjfizetésből ne legyen. Ez azonban nem elegendő. Méltóztassék megnézni, hogy mi történt azóta egész Európában. Méltóztassék megnézni: Franciaországban az ottani stokkot átvették a többi bizto sítók, a hollandi Phönixet átvették az ottani biztosító intézetek. Csehországban pedig, — az ottani Phönix érint bennünket a legközvetlenebbül, mint szomszédos fiók — ahol a prágai Phönix biztosítónál 65 százalékos díjtartalékhiány van, egy nemzeti viszontbiztosító intézet felállításával igyekeztek áthidalni a dolgot, úgyhogy az üzem kontinuitása most már zökkenő nélkül biztosítva van. Bécsben 85 százalékos kiesés van, ez azonban csak látszólag ennyi, mert a valóságban nagyobb; a tény az, hogy igaz,

( hogy a biztosítottakat Ausztria elütötte a perlés lehetőségétől, azonban ez alól kivétel az állami adó- és illetéktartozás, amely továbbra