Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdán. m hitelügyletekkel foglalkozó vállalatokra is. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy az utóbbi időben a hiteléletben csaknem kizárólag ott, ahol komoly fedezet nem állt az illető részére rendelkezésre, csakis biztosítással kapcsolatos kölcsönökhöz lehetett jutni, aminek az a következménye, hogy ma ezek a kölcsönök is, illetve maguk a kölcsön vevők igen gyenge lábon állanak látszólag e pillanatban, tehát a hitelt igénybevevők gyengülésével maga a hitelt adó is igen érzékenyen van érintve. Igen t. Ház! Ezt a kérdést azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert az első pillanatban a magyarországi intézetek meglehetősen bagatellizálták ezt a kérdést, majdnem azt mondhatnám, hogy bizonyos kárörömmel dörzsölték a kezüket, hogy az egyik konkurrens ki fog hullani. Ma már azonban kénytelenek látni azt, hogy ez súlyosan kihat rájuk is, mert — és ezt a legjobban tudja talán a miniszter úr, akinek a kezében vannak a jelentések — a díjbevételek azóta nagymértékben csökkentek. Azonkívül van nagyon sok olyan kötvénytulajdonos, aki máshol is biztosítva van, tehát elsősorban a visszavásárlásra kénytelen, vagy kölcsönt vesz fel, vagy ha a biztosítóknál lévő kötvény alapján kölcsönért fordult s nem kapott, bankhoz megy és ott vesz fel kölcsönt, ha arra jó, ami azt jelenti, hogy végeredményben az egész gazdasági élet terén borzasztó kihatása van ennek az úgynevezett Phönix-ügynek. Nézzük meg, hogy mit lehet csinálni. El kell ismernem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr idejében nagyon egészséges rendelkezést tett, amelynek ereje abban rejlett, hogy preventióval rendelkezett, tehát az ittlévő vagyontételek majdnem — mondhatnám — egy biztosítási végrehajtás alá kerültek. Az más lapra tartozik, hogy azután jogilag, vagy nemzetközi szempontból hogyan fognak megállapodni, vagy magát a status kérdését hogyan fogják rendezni, azonban az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a bécsi anyaintézet és a bécsi kormány részéről a legnagyobb megértés tapasztalható. Ez a rendelkezés azonban, amelyet az igen t miniszter úr kibocsátott, — meg kell őszintén mondanom — nem egészen fedi azokat a szükségleteket, amelyek rendezését tartalmaznia kellene. A rendelkezésben ugyanis van egy csomó hiányosság. így többek között nem rendelkezett arról, hogy mi történik azzal a biztosítottal, aki idegen biztosító intézeti kötvénnyel rendelkezik, nem határozza pontosan meg, hogy ki tekinthető magyarországi biztosítottnak és ki tekinthető olyan biztosítottnak, aki esetleg igényeivel ott léphet fel. Igen t. miniszter úr, e pillanatban ez a kérdés úgy néz ki, hogy talán nem érdekünk ezt feszegetni, de mégis a későbbiekben bátor leszek rámutatni, hogy miért fontos ez a kérdés. A kérdés rendezését nem lehet elmulasztani azért, mert hiszen éppen a quotális részesedésnél fogva olyan érdekösszeütközések keletkezhetnek, amelyeket már most, jóelőre kívánatos lenne tisztázni. Igen t. Ház! Mielőtt tovább mennék, megjegyzem, hogy a felelősség kérdését nem akarom kiélezni, mert a felelősség kérdése maga az ügyek szanálása szempontjából a jelen pillanatban másodrendű kérdés, azonban van egy olyan organikus hiba itt, amelyet már n most meg kell változtatnunk, nehogy a jövőben a többi biztosító intézetnél hasonló esetek előfordulhassanak A felelősség szempontjából ugyanis a biztosított nyugodtan nézhetett események elé, — legalább eddig így volt — miután 1923-ban megalkották az állami felügyelő hatóságot, amelynek a feladata volt annak ellenőrzése, hogy a biztosító intéztek az előírásnak megfelelően, díjtartalékaikat feltöltik-e és hogy üzletkezelésük minden szempontból kifogástalan-e. S azt kell mondanom, hogy attól az időtől fogva, amikor ezt az állami felügyelő hatóságot megalkották, a felelősség megoszlott egyrészt a részvénytársaság vezetősége, másrészt az igen t. kormány között, miután végeredményben a kormány felelős az állami felügyelő hatóság gesztiójáért is. Igen t. Képviselőház! Amikor megjelent az a bizonyos egyszakaszos rendelet, a közönség nagy meglepetéssel értesült a Phönix bukásáról, mivel abban a hiszemben élt addig, hogy nyugodtan tekinthet az események elé, hiszen azokban a jelentésekben, amelyeket az állami felügyelő hatóság adott a miniszter úrnak, nem volt semmi olyan zavaró momentum, melyből arra lehetett volna következtetni, hogy itt talán bajok lehetnek. Fel kell tennem tehát a kérdést az igen t. miniszter úrhoz, hogy kapott-e olyan jelentést, amelyben már előre figyelmeztették, hogy a Phönix biztosító intézetnél ezek a bajok be fognak következni, igen vagy nem? Azért teszem fel a kérdést szándékosan ilyen precízen, mert nekem bizalmas úton tudomásom van arról, hogy az állami felügyelőhatóságnak, — amely tulajdonképpen két szervből áll és pedig az egyik a biztosítástechnikai osztály, tehát a revizori osztály, amely mint egy ügyészség végzi a munkáját, a másik felügyelőbizottság, amely mintegy vizsgálóbíró előterjesztésre intézkedik vagy pedig más módon foganatosított valamely rendelkezést, általában a r felügyeletről gondoskodik, — technikai osztálya, tehát a revizori osztály már 1931-tb en tett először jelentést, 1932-ben pedig másodszor tett jelentést a Phönix biztosító intézetnél tapasztalható esetleges szabálytalanságról, illetve arról, hogy az előírt díjtartalékban hiányok vannak, vagyis olyan értékeket tezauráltak, amelyeket a díjtartalék fedezésére el nem fogadhatnak a fennálló törvények szerint. Már előre kijelentem azt is, nogy a felelősség ebben a tekintetben tulajdonképpen mégis csak látszólagos, látszólagos pedig azért, mert bár igaz, hogy az állami felügyelőhatóság azonnal felszólította a Phönixet arra, hogy a díjtartaléknak más alapon való kiegészítéséről, illetőleg feltöltéséről gondoskodjék, a Phönix azonban arra hivatkozott, hogy nem áll módjában ennek a díj tartalék alapra szolgáló érték kicseréléséről gondoskodni, — hiszen tudja a miniszter úr, hogy miről van szó — miután kötvényzárlat és devizakorlátozás van a két ország között, s bár az utasítást tudomásul veszi, de nem áll módjában ezt az utasítást teljesíteni. Ezt azért említem, mert ha tényleg az a helyzet, hogy a biztosító intézetben f a szándék megvolt, de a lehetőség nem állt módjában, hogy a díjtartalékot feltöltse, az általános gazdasági dezolució, vagy inkább a két állam között fennálló devizakorlátozás miatt, akkor az egyik oldalról egy bizonyos mértékben eloszlott az állami felügyelőhatóság felelőssége, de ugyanilyen okból el kell tekintenem a biztosító intézet felelősségétől is, amely a fennálló rendelkezések mellett ennek a feltételnek eleget tenni nem volt képes. Igen t. Képviselőház! Nézzük meg, miből tulajdonképpen a hiányok. Előre kell