Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
610 Az országgyűlés képviselőházának családvédelmi és szociális szempontok fokozott bevezetése. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nagy^ megnyugtatásomra szolgál ebben a vonatkozásban az az általános helyeslés, amely úgy a Házban, mint az országban a kormány legutóbbi rendeletét fogadta, amellyel bizonyos egy szobakonyhás házak házadómentességét mondottuk ki. (Helyeslés. — Meizler Károly: De nemcsak a napszámosokra,!) Ezt a reformot statisztikai adatok nélkül, meggyőződésem és bizalmam alapján, hogy nem fogok csalódni abban, léptettük életbe. (Ellenzés.) Statisztikai adatok nélkül ezt sötétbeugrásnak minősítették a, szakértők. Kernelem, hogy e sötétbeugrás révén legalább egy »kis világosság fog derülni azokra, akik a legnehezebb szociális helyzetben vannak. (Éljenzés és taps.) A konkrét eredmények a végrehajtás során fogják megadni azt a bázist, amelyet alapul véve majd eldönthetjük, hogy mennyire lehet elmenni ezen a téren. (Csoór Lajos: Csak kapcsolják ki a politikát!) Mindezek a reformok, amelyeket csak vázlatosan érintettem, ama nagy kodifikáció során, amelyről expozémban megemlékeztem, folyamaitban vannak és folyamatban van a felszólaló képviselő urak által annyira sürgetett új szesztörvény kidolgozása is. (Éljenzés és taps.) Szocialista részről, mint minden évben, most is elhangzott adórendszerünkkel szemben az a kritika, (Halljuk! Halljuk!) ihogy túlságosan nagy önértékben támaszkodik az antiszociális fogyasztási és forgalmiadókra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez lehet antipatikus vagy szimpatikus tény, de világjelenség. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ez az egész világon mindenütt így van és ez az eltolódás nálunk aránylag sokkal kisebb, mint bármely más külföldi államban. (Malasits Géza: Sehol sem fizeti a munkás jövedelmének 62 százalékát közteher be! Ez az igazság!) Beszédem bevezető részében, — méltóztatik rá emlékezni — második fő feladatként azt jeleztem, hogy a szükségletekkel és a lehetőségekkel reálisan számoló pénzügyi politikánknak cselekvő gazdasági politikára kell támaszkodnia, amelynek nem szabad elhanyagolnia a népi és szociális érdekek okos szolgálatát. Ebben a vonatkozásban részletes programmot adtam expozémban, ahol kifejtettem gazdasági politikánknak mind az egyes temelési tényezőkre, — föld, tőke, munka — vonatkozó termelési részét, mind közlekedési és értékesítési részét. Az, ami errevonatkozólag elhangzott az általános vita során, csak megerősített abban, hogy a kifejtettek helyesek. Azok a részletkérdésekre vonatkozó megjegyzések és kívánságok, amelyekre most nem válaszolok, az egyes tárcák tárgyalásainál fognak figyelembevétetni. Atrezgett ezeken a felszólalásokon elsősorban a mezőgazdaságnak és az állattenyésztésnek, bár a múlt mélypontjához képest javuló, de még mindig nehéz helyzete iránt érzett meleg érdeklődés és a fokozott javítás óhaja. Megnyugtathatom a t. Képviselőházat, hogy a magyar föld szeretetében és ügyeinek határozott előbbrevitelében ebben a Házban közöttünk véleménykülönbség nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Nem akarok e tekintetben ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ezt a problémát mind magam, mind minisztertársaim többször kifejtettük. Ha meg méltóztatik engedni, csak két kérdést érintek röviden, az úgynevezett alföldi problémát és az inség kérdést. 131 f ülése 1936 május 18-án, hétfőn. Az alföldi kérdést, itt tágabb értelemben veszem: a mezőgazdasági termelési feltételek racionális megjavításának és a mezőgazdasági munkanélküliség leküzdésének értelmében. Aláhúzni kívánom, hogy ebben a vonatkozásban egy új korszak indult meg a kormány beruházási programmjávai kapcsolatosan, mert az Alföld öntözését és csatornázását, s ennek keretében a Kőrös szabályozását, (Éljenzés a középen.) amelyre sokan különös súlyt helyeztek, a kormány most ötmillió pengős beruházási öszszeggel megindítja. A tervek készülőben vannak és a földmívelésügyi miniszter úr annakidején,— azt hiszem, nem túlhosszú idő múlva — részletesen fog erről nyilatkozni. Ez a kezdet, amelynek hosszú éveken keresztül tervszerű programmal folytatódnia kell, (Helyeslés.) mert az egész alföldi munkanélküliség kérdését most energikusan és határozottan kézbe kell vennünk. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Ide tartozik az Alföld fásítása és erdősítése, (Helyeslés.) a vizi társulatok segélyezése és az iparosítás, amelyet ezek felé a vidékek felé kell terelnünk. (Helyeslés — Mozgás a baloldalon.^ Meg akarok emlékezni az inségmunkák tekintetében elhangzott felszólalásokról. Ezeket — igazuk van a felszólalóknak — valóban szerv-eseu kell kezelnünk. (Helyeslés.) hogy ne károsítsák a magántevékenységet azzal, hogy olyan munkákat végeznek, amelyeket egyébként a magánitevékenység végzett volna el, ne rontsák le a béreket alacsony; munkabérek megállapításfával Way van! Úgy van!) és produktív munkát végezzenek. Ne hordják az út egyik oldaláról a sarat a másik oldalra, hanem mairadandó. gyümölcsöző íberuházásokati ; létesítsenek. (Helyeslés.) Ezen a példán akartam érzékeltetni, hogy ez az, amit én a gazdasági politikának ama kötelessége alatt értek, hogy a népi és a szociális érdekekelt okosan kell szolgálnia. Ezi a népi, ez a szociális politika valósítandó meg a gazdasági élet egyéb terein is. Itt át kell térnem röviden a kisiparra, a házi inarra és a kiskereskedelemre. (Halljuk! Halljuk!) Örömmel tapasztaltam azt a melegséget, amellyel a felszólalók egész sora tört lándzsát ezeknek az érdekei mellett. Nekem ez a kérdés különösen szívemen fekszik, mert mint kereskedelemügyi miniszter két és fél éven át — talán szerénytelenség nélkül mondhatom — némi eredménnyel igyekeztem ezeknek a támogatást valóban t megérdemlő néprétegeknek, a kisiparnak, háziioarnak és kiskereskedelemnek nehéz sorsán javítani. Örömmel látom, hogy mióta ezeknek ügyei külön minisztériumba kerütek, ezek a kérdések még nagyobb haladást mutatnak. (Rakovszky Tivadar: Több lándzsát gyártanak !)^ A háziipar terén fokozatosan sikerült — még pedig részben az idegenforgalommal kapcsolatban mutatkozó eladási lehetőségek okbs kihasználásával — minőségileg és árban is megfelelő nyersanyagot szerezni, a munkabérek leszorításának — például Mezőkövesdre gondolok — megakadályozásával a munkabérek alakulását feedvezőbb irányba terelni, a leromlott művészi ízlést fokozni és az értékesítést mind a bel-, mind a külföldön megszervezni. Külön ki kell emelnem ezen a téren az Iparművészeti Társulat eredményes tevékenységét. A mezőgazdasági lakosságot elsősorban a saját szükségletre dolgozó háziioar érdekli. Ezt állandóan figyelemmel kísérjük és mint sok képviselőtársammal a saját kerületére vonatkozó ^tapasztalatairól folytatoítt beszélgetések