Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának ISI. ülése 19Só május 18-án, hétfőn. 59Ô lejárt lesz s mindinkább hitelét veszíti. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy messze • vagyunk attól, hogy láthassuk, hogy a kormányzat a helyes utat járja. Éppen ezért a költségvetést a magam részéről nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Pintér József képviselő urat illeti a szó. Pintér József: T. Ház! Azt hiszem, az egész Ház osztatlan figyelemmel kísérte Horváth Ferenc előttem szólott igen t. képviselőtársam igazán szakszerű előadását, amellyel az ország pénzügyi helyzetének feljavítását óhajtotta a kormányzat figyelmébe ajánlani, amely pénzügyi helyzet javulásától függ, mint tudjuk, mindaz, amit mindnyájan, a Ház iminden oldalán, a kormányzattól a társadalom szociális problémáinak megvalósítása érdekében kérünk. Különösen örömmel hallottam azokat & részeket, amelyekben arról beszélt, Ihogy a pénzügyi feljavítás következménye lenne a szegény földmunkások és ipari munkások bérének emelkedése. (Azonkívül az én számomra ez ímegkönynyebbülés azért is, mert így rögtön bekapcsolódhatom az én témámba, amely szintén hasonló körben mozog. Az előbb akadt kezembe a parlament olvasótermében egy statisztikai 'kimutatás két vármegyéről, amely a szegény földmíves rétegek statisztikáját mutatja he: Hajdú vármegyében és a szomszéd vármegyében. Végigkutatva a szegény nép élelmezését, azt látja az ember, hogy az egyik ' megyében a kimutatott heti táplálkozásban csak egyetlen egyszer szerepel hús: vasárnap. A hét többi napján a táplálkozás a következő: reggelire kenyér, ebédre cibereleves, vacsorára 'kenyér. Az egyik várimegye, úgy látszik, gazdagabb, mert a statisztika azt mondja, hogy: reggelire kenyér hagymával és vacsorára kenyér hagymával. (Rakovszky Tibor: Ezek a legfontosabb kérdések! — Rupert Rezső: Százezrek így élnek! Bizony, nem Mecsér a fontos, hanem ezek a kérdések!) Kezemben van egy kimutatás egyik községemről, amelyet a »Stefániát« vezető orvos küldött be részemre és ez a statisztika kimutatja, hogy nem hent a községben, hanem a tanyavilágban — a kerület tanyarendszer szerint lévén beosztva —• a tanulók 70%-a, a családok 73%-a és a hozzátartozók 76%-a nem kapja imeg a szükséges táplálékot, tehát Mészáros Gábor szegedi egyetemi tanár »Csongrádimegyei népélelmezési adatok« című közleményében lefektetett miniimális táplálkozási adatoknál is sokkal kevesebbet kap. Nem akarom folytatni ezeknek az adatoknak felsorolását, (Halljuk! Halljuk!) csak azt kérdem, hogy vájjon miért van ez? Miért van a szegény népnek ez a tragédiája, hogy éppen annak a szegény embernek, aki a földet műveli, kapája, beveti, learatja, tehát aki a föld termékeivel foglalkozik, nem jut ki a föld termékeiből még az sem, amit —- amint a statisztika mutatja — elégséges táplálkozásnak vehetünk, vagyis nem jut ki annyi sem, amennyi a magyarországi fegyintézetek rabjainak kosztja. (Mozgás.) Tehát még ennél a kosztnál is kevesebb jut ki azoknak, akik azzal a földdel foglalkoznak, (Zaj a baloldalon.) Ha ennek az igazságtalan eloszlásnak, a szegény nép nagy tömege eme szomorú helyzetének okait kutatjuk, talán a következőkre tudnék rámutatni. Először is valamiképpen egy olyan rendszert élünk, nevezzük így, hogy közgazdasági rendszert, de másképpen is nevezhetnek, én egy olyan névvel nevezem, amellyel talán senkit sem bántok meg, tehát ma egy olyan kapitalista rendszert élünk, amely kapitalista rendszerben az egyik legszentebb dolog a világon, — ami Istenteremtette törvényen nyugszik — a földnek hozama meg van szentségtelenítve. Az Isten azért adta a földet és annak minden termékét, — olvassuk a Biblia első lapjain, — hogy hajtsa az ember az uralma, hatalma alá és uralkodjék felette. Azt hiszem, ezek a szegény emberek, ezeknek százezrei nem nagyon hajtották a maguk hatalma alá a földnek ezeket a termékeit, hanem inkább a mások hatalma alá hajtották, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a maguk részére pedig csak szegénységet és nyomorúságot szereztek. Tehát a mai kapitalista rendszer valamiképpen megszentségteleníti ennek a földnek hozamát, amely föld olyan bőségben terem. (Ügy van! Ügy van balfelől.) amilyen bőségben még sohasem termett föld. Annyi gabona van a világon, amennyi még sohasem volt, hiszen tudjuk, hogy beöntik a gabonát a tengerbe, annyi kávé van a világon, amennyi még sohasem volt, mert hiszen tudjuk, hogy utakat köveznek vele. A föld termi bőségesen a legszükségesebb táplálékot és a szegény embernek mégis nem jut ki ebből. Tehát a kapitalista rendszer az, amely az igazságtalan elosztást csinálta a földön (Malasits Géza: A nagybirtok!) és ennek a kapitalista rendszernek megteremtői nem mindig kényszerítő körülmények, hanem maguk az emberek csinálták ezt a kapitalista rendszert, amelyről a Szent Atya mondja egyik bullájában, hogy a gazdagoknak ebben a rendszerben meg vannak a maguk védőbástyái, a szegény embernek a sorsa azonban az égre kiált. (Felkiáltások balfelöl: melyik rendszerrel? — Egy hang jobbfelöl: A kapitalista rendszerrel! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Önök képviselik jórészt!) A másik dolog, amelyet a kapitalista rendszer igen nagy hibájaként kell felrónom, szellemi téren van meg. Az ember szellemi életében Isten képimása és ezt az észt, szellemi életet és kultúrát, mint Isten képmásának, isteni tevékenységek végrehajtására ikellene forítania. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a kapitalista rendszerben ennek a kultúrának sok áldott, jó tevékenysége mellett két fő vonalát különböztethetjük ímeg. Az egyik fővonal az, hogy a rendszer, az úgynevezett csúcskapitalizimus, az emberek tízezreinek (hihetetlenül jó módot, kényelmet és gyönyört biztosít, nem a szellemi és a lelki élet terén, hanem a testi kényelem, a testi luxus és a testi gyönyörűségek terén; az emberiség másik részének pedig ez a kultúra igen keveset ad. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez az egyik vonala ennek a kapitalista (kultúrának. A másik vonala az, hogy hihetetlen összegeket áldoz a tehnika javítására és föllendítésére amelyek — sajnos — csak kevés részben szolgálják az ember igazi kultúráját, az embernek, mint Isten képmásának, lelki, szellemi kultúráját, de, mint látjuk a mai háborús világban, igen nagy részében szolgálják annak a háborús felkészültségnek a technikáját és kultúráját, amely végeredményképpen, akármenynyire helyesnek és jónak ismerjük is el ezt a technikát, sokszor az emberek meggyilkolására van kitalálva. Ha nézem ennek a kapitalista rendszernek ezt a két óriási vívmányát, amelylyel a föld hozamát megszentségteleníti, amelylyel az Istenadta észt és szellemi tehetségeket nem helyes irányba fordítja, akkor azt mondom, ennek igazi oka talán az, hogy a hárma-