Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

5Ô8 Az országgyűlés képviselőházának ezek a lehetőségek, amelyekre beszédemben rá­mutattam, egyrészt a felárnak új megállapí­tása, f amely 10%-ikal magasabb árszintet tesz lehetővé, másrészt a kivitelnek ezekkel az em­lített összegekkel való támogatása, amely 20%-kal való árszínvonalemelést tesz lehetővé, helyes igénybevételük esetén 30%-os lehetősé­get adnak a magyar kormánynak arra, hegy ezeknek az eszközöknek céltudatos felhaszná­lásával belső mezőgazdasági árainkat a világ­piaci árszinttel -szemben magasabb árszinten tartsuk. Megengedem, hogy ez a magasabb árszínvonal a munkásság számára magasabb létfenntartásig költségeket jelent, és hogy a fix­fizetéses osztályok megélhetését bizonyos mér­tékben drágítja, de hozzáteszem, hogy a mun­kásság is, a tisztviselőosztály is nyugodtabb lehet abban a tekintetben, hogy megmarad a mindennapi keresete és nem kell félnie elbo­csátástól, fizetésleszállítástól. 1925 és 1930 kö­zött ez a magasabb árszínvonal fennálllott és mindenki megélt mellette. {Egy hang a balol­dalon: Ez igaz!) Ha tehát most egy ilyen ma­gasabb árszintet 'biztosító mezőgazdasági árak alakulnak ki, az államig alsóbb fizetési osztá­lyoknál esetleg a levonások megszüntetésével, a munkásságnál pedig egy ipari fellendülés útján magasabb munkabér nyújtásával teremt­hetjük meg a lehetőségét annak, hogy ezeket a magasabb árakat igenis viselni és megfizetni tudják. Azt, hogy nemzetközi vonatkozásban a mezőgazdasági export-országok, milyen kedve­zőtlen helyzetben vannak és ivalóságos nemzet­közi uzsorának és kihasználásnak vannak ki­téve, csak egy példával akarom illusztrálni. Olaszországban,. ahova mezőgazdasági kivite­lünknek igen jelentős része irányul a Fiat 1500-as gépkocsi 20.000 lirába kerül. 20.000 lira 6000 pengőnek felel meg. Nagyjában a kocsi Magyarországon is ennyibe kerül, ámde Olasz­országban egy mezőgazda, aki azt a Fiat-kocsit megveszi, a 110 lirás ottani 'búzaár mellett ezért a 20.000 liras autóért körülbelül 180 méter­mázsa búzát fizet, Magyarországon pedig ezzel a 180 métermázsa búzával szeműben ugyanezért a kocsiért 6000 pengőt fizetünk, ami megfelel körülbelül 400 métermázsa búzának. Az olasz mezőgazda tehát alig 2 vagon búza áráért jut hozzá ehhez a kocsihoz, mi pedig, akik Olasz­országtól annyi mindent veszünk át és neki elsősorban búzát szállítunk, 4 vagon búzát fize­tünk egy ilyen kocsiért. Ezt azért említem .meg, hogy nemzetközi viszonylatban Ausztriával és Olaszországgal való tárgyalásainknál is ők vannak előnyben, ők drága iparcikkeket adnak el nekünk, s ugyanakkor mi olcsó mezőgazda­sági terményeket szállítunk nekik, jogunk van tehát, hogy a velük való tárgyalásaink során ragaszkodjunk ahhoz, hogy mezőgazdasági ter­ményeinknek még a mostaninál is jelentősen magasabb árat biztosítsunk. Hogy milyen fontos a vidék kereseti lehe­tőségeinek kormányintézkedés útján, maga­sabb árak útján, való lehetővé tétele, ezt bi­zonyítja önmagában az is, amit Budapest pol­gármestere mondott pár évvel ezelőtt, Buda­pest költségvetésének tárgyalása során. Még a szanálás előtti időben állapította meg Buda­pest polgármestere, hogy^ az adott viszonyok között, a deficit eltüntetésének és megszünte­tésének több lehetősége már nincs, mert lefa­ragták a költségvetésből mindazt, amit lefa­ragni lehetett és hozzátette, hogy a deficit el­tüntetésének egyedüli lehetősége csak az, ha a 131. ülése 1936 május 18-án, két fon. vidék vásárlóképességét megnöveljük, mert ezen keresztül bekövetkezik az ipari és keres­kedelmi fellendülés. Ez a fellendülés fogja le­hetővé tenni elsősorban azt, hogy a városok költségvetése is rendejöjjön. A magam részé­ről tényleg ezt az egy lehetőséget látom csak az állami költségvetés, az autonómiák és a váro­sok költségvetéseinek a rendbehozatalára is. Tovább megyek. Ha az iparban és kereskede­lemben az aktívabb élet megindul, és ha ez a 30% -kai ím ágasabb árnívó lehetővé tenné azt, hogy a mezőgazdaság egymilliárdra becsült jö­vedelme 1200—1300 millió lenne, akkor ez a 200—300 millió többlet azt jelentené, hogy ezzel vásárlóképesebbé lett először a mezőgazdaság, amely jobban fogja tudni teljesíteni kötelessé­gét a közzel szemben, másodszor ez a vásárló­képesebb mezőgazdaság az ipar és kereskede­lem kereseti lehetősségeit is növeli, s minden­esetre növeli az ipari termelést, úgy, hogy végeredményben egy ilyen magasabb mező­gazdasági árszínvonal a nemzeti jövedelemnek 4—500 millió pengővel való növekedését tenné lehetővé. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy az így megnövekedett nemzeti jövedelem az adó­bevételekben is örvendetesen érezteti hatását, hiszen a fogyasztási adók lényegesen emelkedni fognak, akkor azt kell mondanom, hogy a defi­cit eltüntetésének is ez az egyedüli lehető útja. T. Ház! Meizler Károly igen t. képviselő­társam értékes beszédében a nemzeti élet egész területére kitért a refonmifjúság programsm­jával kapcsolatban. Magam részéről nem ólhaj­tom új kérdések felvetésével a t. Ház türelmét igénybe venni, csak arra utalok, hogy ebben a házban a túloldalon is és másutt is megnyi­latkozásokat látunk és hallunk, amelyek többé­kevésbbé valamennyien ugyanabból a lélekből, ugyanabból a szellemből táplálkoznak. Meg­nyilatkozásokat hallunk, amelyek itt r a népi politika megindításának útját szeretnék látni. Valamennyien azt érezzük, hogy ebben az or­szágban nyugalom, rend, politikai és gazdasági megnyugvás nincsen addig, amíg ennek az or­szágnak széles néprétegei, milliói ott lent nél­külöznek, éheznek és bizonytalan jöivőnek néz­nek elébe. (Ügy van! balfelől.) Mi volna akkor, ha mind az a jóindulat, ha imind az a segíteni akarás, amely ennek a Háznak különböző részein megnyilvánul ebben a tekintetben, egyesülni tudna, egyesülni tudna egy be­csületes reformprogrammban! Nemigen hasz­náltam eddig ezt a szót, most is nem abban az értelemben akarom használni, mintha ezt a szót »reform« le akarnám járatni, de azt akarom vele kifejezni, hogy igenis új, népies, erőteljes, határozott lépésekre van szükség a valutapolitika, a pénzügyi politika terén — amint erre beszédemben rámutattam — és az intézkedések egész sorozatában, hogy munka­lehetőséget teremtsünk annak a sok-sok millió magyarna'k. Ezt akarjuk mi itt az ellenzéken és ha van nemzeti egység, egy ilyen nemzeti gondolatban, egy ilyen politikában, amely ezt tűzi ki célul: több kenyeret a nincstelen sze­gény magyarnak, több 'munkát a munkanélküli szegény magyar testvérnek; az ilyen politikát a Háznak erről az oldaláról a magunk részéről is mindig támogatjuk. Ha azonban azt nézem, (hogy mi történt ed­dig, hogy mi van ebben a költségvetésben, ak­kor azt látom,, hogy a kortmány ebben a költ­ségvetésben és egyéb cselekedeteiben is nagyon tapogatózó, nagyon tétova lépéseket tesz. Azt látom, hogy az a gondolat, a »reform« maholnap

Next

/
Thumbnails
Contents