Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 13 kor akarnunk kell az eszközöket is hozzá és az eszközöknek ez az akarása nem lehet más, mint igenis, a valutapolitikán keresztül egy új, magasabb felár megállapításával keresni a lehetőséget egy magasa.bb árszint megállapításához. Megállapítom itt a magam részéről, t. Ház, hogy igenis helyesnek tartjuk Nemzeti Bankunknak azt az eljárását, amikor a régi helyzettel szemben a 40 és 50%-os felárat behozta, de megállapítom, hogy ezt mi már az elmúlt évi költségvetési vita során követeltük és ezzel a követelésünkkel szemben a múlt évben a pénzügyminiszter úr mereven elzárkózott, félévvel később mégis 'bekövetkezett ez a helyzet. Most is bekövetkezik a magasabb, 55—65% felár bevezetésének a szükségessége. Nem tudom megérteni azt, hogy miért szükséges nekünk az átmeneti időben egy -alacsonyabb százalékkal és árszinttel megelégednünk s elvégeznünk a,zt a 'bizonyos Hungerkur-1 vagy^ izzasztókúrát, amelyet a magyar mezőgazdaság ezidőszerint minden cél nélkül végez, mert a vége, a végső eredménye mégis az lesz, hogy ez a magasabb árnivó, ez a magasabb felár ki fog alakulni. Igen t. Ház! A mezőgazdasági árnivó emelésének ez csak az egyik lehetősége. À másik lehetősége abban van, hogy az exportot megfelelően támogatni kell. Ez ezidőszerint is megtörtént nemcsak Magyarországon, hanem más országokban, így .Lengyelországban is, Németországban is. Németországban természetesen ipari vonatkozásban, hiszen Németország, amelynek az exportja körülbelül 4 millárd márkát tesz ki, az elmúlt évben 1 milliárd márkát fordított exportjának a támogatására. Egész exportjának egynegyed részét fordította tehát arra, hogy ezt az exportot támogassa és fokozza. A legutóbbi időben errevonatkozólag Németországban tárgyalásokat folytattak és az exporttámogatási alapot újból megszervezték. Honnan teremtették elő ezt az 1 milliárd márkát? A Pester Lloyd május 6-iki számában olvasom, hogy az ipar ebből az egymilliárd márkából az elműt évben 720 millió márkát, az idén pedig 600 millió márkát viselt. Ezt az összeget természetesen úgy viselte, hogy a belföldi eladási költségeihez jogában volt bizonyos százalékot hozzácsapni, felemelni a belföldi eladási árait, és így azt a. százalékot, amellyel az árakat emelte, szolgáltatta be, az úgynevezett export-kasszába; további 200 millióval a kereskedelem és^ a bankok járultak hozzá az export-kassza támogatásáéhoz, további 100 millióval pedig a Gold Discont Bank. Ez a három tényező összesen 900 millió márkát jelentett. Még további 200 millióra vonatkozólag tárgyalásokat folytatnak és az a szándékuk, hogy ezt a mezőgazdaságból iparkodnak az export támogatására biztosítani. Igen t. Ház ! Németország tehát^ az export támogatására, egész exportja ^-részét fordítja, 4 milliárddal szemben, egymillió márkát. Mi ezzel szemben Magyarországon a helyzeti Magyarországon a földmivelésügyi tárca költségvetésében a mezőgazdasági termények exportjának támogatására 5,300.000 pengő varr felvéve, de ez az 5.300.000 pengő tulajdonképpen az export támogatására szolgáló összegnek csak kisebb részét jelenti; nagyobbik része az úgynevezett boletta-alapból származik. A boletta-alap az 1934/35. évi zárszámadás szerint évi 56 millió pengő bevétellel rendelkezik, s ebből az összegből az export támogatására, a . ülése 1936 május 18-án, hétfon. Ö97 mezőgazdasági termékek, és termények értékesítésének előmozdítására 20,830.000 pengőt fordítunk. Egy másik tétel alatt, a gabonának feldolgozatlan, vagy feldolgozott állapotban külföldre vitele esetén, a gabonajegy értékének megtérítése stb. címén 8,183.000 pengőt fordítunk. (Rupert Rezső: Mit érnek akkor a nemzetközi egyezmények?) Rá fogok arra is térni. Igen t. Ház! Ha ezeket az összegeket, azt az 5 millió pengőt, amely a földmivelésügyi tárca keretében áll erre a célra rendelkezésre és azt a 28 millió pengőt, amelyet az 1934/35. évi zárszámadás szerint fordítottunk erre a célra,, összeadom, ez összesen 33 millió pengőt tesz ki. A pénzügyminiszter úr megállapította, hogy az ország kivitelének 63%-a mezőgazdasági természetű, a 400 millió pengő értékű összkivitelből tehát 250 millió pengő a mezőgazdasági természetű kivitel. Ezzel a 250 millió pengő mezőgazdasági kivitellel szemben áll egy 30 millió pengőt meghaladó exporttámogatási lehetőség. De tulajdonképpen ez még nem a teljes összeg, amellyel exportunkat támogathatjuk. A nemzetközi egyezmények is, amelyekre az imént Rupert képviselőtársam utalt, az export támogatásának eszközei. Hiszen azt látjuk, hogy Olaszország és Ausztria a búzánkat fix áron veszi át. Ausztriával szemben ez a fix ár 20—22 schillingnek felel meg, amely összeg teljesen fedi azt a 15—16 millió pengő körül mozgó árat, amelyet ez idő szerint exportbúzánkért kapunk. Megállapítom tehát, hogy búzánk exportjára ezekből az exporttámogatási költségekből semmi sem esik; nem esik azért, mert a római egyezményekben megállapított átvételi ár önmagában fedi azt az árat, amelyet a búzáért fizetnek. Ez a 30 milliót meghaladó összeg tehát egyéb mezőgazdasági cikkek exportja számára áll rendelkezésre. Ezenkívül rá akarok mutatni ^ még egy más, szempontra, &gy más lehetőségre, amely ugyancsak az export támogatására vehető igénybe. Mi ez, t. Ház? A külföldi adósságaink kamat- és tőketörlesztési fizetésében rejlő lehetőség. Azt jelenti ez, hogy az úgynevezett addicionális export keretében a külföld felé történő fizetéseknél a külföldi hitelező lemond követelése egyrészéről azért, hogy ezáltal bizonyos pluszt, többkivitelt tegyen lehetővé, ezt a többletet pedig megkapja a magyar exportőr. Nekem az a nézetem, hogy ezt az addicionális kiviteli lehetőséget, amelyet nemcsak Magyarország használ ki, hanem amelyet Németország is kihasznál exportjában külföldi adósságainak visszafizetése terén, nekünk Magyarországon mezőgazdasági vonatkozásban is ki kellene használnunk. Ha lehetséges ipari vonatkozásban, hogy annak a külföldre kerülő kamat- és tőke-fizetésnek egyrészét a termelő kapj cl ? fl.Z iparcikkeket ter" m elő gyáros kapja, akkor mezőgazdasági vo^ natkozásban is meg kellene teremtenünk a lehetőséget, különösen egy olyan termés idején, amilyennek a mostani igéirkezik, és amely azt a lehetőséget rejti magában, hogy nagyobb mennyiségek fognak az export céljaira rendelkezésre állni. Külföldi adósságaink fizetésével kapcsolatban itt igen jelentős összeget látok felhasználhatónak arra, hogy mezőgazdasági cikkeink kivitelét pártolni, támogatni lehessen, továbbá arra is, hogy a belföldi mezőgazdasági árszínvonalat magasabb szintre emelhessük. Mind-