Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

594 Az országgyűlés képviselőházának 1 külföldi árviszonyok alakulására és arra a differenciára, amely mutatkozik. Egy szemrehányást is kaptunk imi kisgazdapártiak az ő beszédében, amikor azt mondotta, hogy az egy szoba-konyhás lakások adómentességét, íme, a kisgazdapárt a imaga részére akarja elkönyvelni, mint eredményt. Ez a követelés tényleg pártunknak már évek óta programmjában van, de nemcsak a programmjában van, hanem, igen erőteljesen követeltük is^ éveken keresztül, hogy a szoba-konyhás lakások adómentessége végre valahára valóra váltassék. (Eckhardt Tibor: Még Gaal Gaston kívánta!) Igen, még Gaal Gaston kívánta és azóta nem szűntünk meg ezt a követelést a Házban évről-évre folyton felhozni. Most, Ihogy ez megtörtént, nem akarunk magunknak ebből dicsőséget szerezni, ellenben nagyon szeretnők, ha [megvalósíttatnék egy másik követelés is, amelyet ezzel kapcsolatban elő akarok adni. ígérem, hogy a magam részéről nem. fogom az elsőbbségi jogot vindikálni azért, hogy felhoztam ezt a kérdést. A. falunak egy éppen olyan égetően fontos kérdéséről van szó. mint amilyen fontos kérdés a szoba-konyhás lakások adómentessége és ez a kórházi ápolási költségeknek a legalsó néprétegeknél való elengedése. (Gr. PálffyDaun József: Nagyon helyes!) À mai helyzet az, hogyaa egy falusi embernek ezer pengőt meghaladó vagyona van s ezer pengő falusi vonatkozásban (Gr. Pálffy-Daun József: Fél holdra sokszor 800 pengőt tábláznak be.) azt jelenti, hogy van egy kis kunyhója, s talán fél hold földecskéje — akkor az a kórházi költségmentesség, amely megilleti a városi embert talán nagyobb jövedelem, nagyobb kereset mellett is, nem illeti meg a falusi nincstelent, akinek egyedüli vagyona a kis kunyhója, esetleg fél hold földecskéje. Számtalanszor jönnek hozzánk ilyen panasszal és ilyen kijelentéssel élnek: ha tudtam volna, hogy betegségemnek az lesz a következménye, hogy kórházba kerülök, 300 pengő kórházi költséggel terhelnek meg és azt bekebelezik kis házamra, kis földemre, (Eckhardt Tibor: Kétévi keresete egy napszámos embernek!) akkor nem mentem volna kórházba, akkor nem gyógykezeltettem volna magáimat, mert az a kórlházi és gyógykezeltetési költség családomnak, utódaimnak, gyermekeimnek anyagi romlását jelenti. (Gr. PálffyDaun József: De a siberek gyermekei télen is barackot esznek!) Azok barackot esznek, de az ország igen sok vidékén répát esznek az emberek, sőt, még az sincs nekik. T. Ház! Rátérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára, amely a költségvetés bírálatára vonatkozik. Emellett maradok azért, mert azok r az általános szempontok, amelyeknek a költségvetéssel kapcsolatban a Házban megvilágítást kell nyerniök, azok a világnézeti állásfoglalások, amelyeknek ^ felszínre kell kerülniük, hogy összeütközésükből egészséges nemzeti közszellem alakuljon ki: előttem szólott képviselőtársaim beszédeiben már megnyilvánultak. A költségvetéssel és azzal a teherrel, amelyet ez a költségvetés a nemzet életére jelent, azért is foglalkozni akarok, mert szeretnék beszédemben rámutatni arra is, melyek azok a gazdasági lehetőségek és azok a pénzügyi feltételek, amelyekkel az ország gazdasási életét termékenyíteni lehetne és az ezeken keresztül megnagyobbodott nemzeti jövedelem és nagyobb nemzeti termelés mi- j képpen tudná az országnak ezt a nehéz helyzetét i 81. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. megjavítani, s mikép volna lehetséges, hogy helyes kormányintézkedéssel könnyítsünk a mai súlyos helyzeten százon az óriási költségvetési terhén amely ezidőszerint a nemzet jövedelmének 40%-át veszi igénybe. Hiszen 3 milliárd nemzeti jövedelem mellett a kötlségvetési teher 1200 milliót, tehát a nemzeti jövedelemi 40%-át jelenti. T. Ház! A költségvetésnek igen jelentős része az úgynevezett normálköltségvetés. Ez a normálbudget a költségvetésnek az a része, amely az állami szervek, hivatalok szükségleteit van hivatva fedezni. Természetes, hogy ezen a normálbudgeten évről-évre nagy változtatást eszközölni nom lehet, hiszen ezeket az állami szervekét _ nem lehet máról-holnapra megszüntetni, teljesen lebontani. De mégis, t. Ház, már a normálbudget keretében is érvényesülnie kell a kormány irányzatának. Mit jelent ez? Némethy Vilmos képviselőtársam az elmúlt ülésen rámutatott arra, hogy az egyes^ minisztériumok központi igazgatásának költsége ma alig kisebb, mint volt a háború előtt, amikor a 20 milliós Magyarországot terhelte ez a költségvetés és — hozzáteszem, — amikor a magyar költségvetés évi összege nem 1200 milliót tett ki, hanem a 2000 milliót is meghaladta. T. Ház! Ha azt látom, hogy erre a szűkre szabott országra a központi igazgatásnak ugyanaz a terhe háramlik, ha azt látom, hogy én a háború előtt, amikor a minisztériumban voltam, az igazságügyininisztérium és a í'öldmívelésügyi minisztérium egy palotában fért meg egymás mellett és most, a háború után ez a két minisztérium mindegyike elfoglalta a maga nagyszerű palotáját (Eckhardt Tibor: És nem fér bele!) és nem fér bele, akkor meg kell állapítanom azt, hogy igenis a központi szervek, a központi igazgatás terén egy nagyszabású fokozatos leépítésre van szükség. Leépítésre van szükség azért, mert a nemzet, a nemzeti jövedelem ezeket a terheket elviselni nem tudja. Tovább megyek. Ennek a normál-budgetnek viszont vannak ágazatai, melyek nagyon mostoha elbánásban részesülnek. Csak ha a szociális vonatkozásokat veszem, ha a népegészségügy fokozottabb gondozását nézem, ezek mindjárt olyan tételek, amelyekre lassan, évről-évre fokozatosan állandóan nagyobb költségeket és kiadásokat kellene fordítani. (Eckhardt Tibor: Ivóvíz!) Ivóvíz és egyéb, ami ezzel kapcsolatos. Méltóztassanak megengedni, hogy hivatkozzam az angol költségvetésre. Angliában a szociális kiadások az állami költségvetés 40%-át teszik ki. Eze a 40% nemcsak abszolút számokban, hanem relatív számokban is olyan imponáló, hogy szükségesnek látom azt részletesebben ismertetni. Az angol költségvetés 1934-ben munkanélküli biztosításra 2537 milliót fordított, betegségi biztosításra 900 millió pengőt, hadirokkant járadékra 1070 millió pengőt. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel az 1070 millió pengővel szembeállítsam a magyar hadirokkant járadékot, amely évi 16—17 millió pengőt tesz ki. Ha figyelembe veszem azt, hogy Angliának 45 millió lakosa van, Magyarországnak 9 millió lakosa,^ számszerint egy ötszörös differencia mutatkozik, viszont összegszerűleg olyan óriási ellentét van, ami csak azt indokolja, hogy igenis a magyar törvényhozás, a magyar társadalom e tekintetben még nem tette meg azt a kötelességét, amelyet meg kell tennie. Előttem szólott képviselőtársaim már számtalanszor idehozták ezt a kérdést; a túlsó oldalról azt a választ kaptuk a miniszterelnök