Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 595 lír szájából, hogy nézete szerint ez a kérdés tökéletesen és jól meg van oldva. Mi, akik az országot járjuk, halljuk a panaszokat, halljuk a megnyilatkozásokat, látjuk a háborúban tönkrement rokkantakat, köztük olyanokat, akik egy fillérben sem részesülnek azért, mert talán 5 vagy 6 évvel ezelőtt magyar virtusból, bizonyos magyar nemtörődömségből azt gondolták, hogy megélnek a maguk kenyeréből, nem szorulnak az államra, nem jelentkeztek. Nagyon sok olyan van, aki nem vette igénybe az állam rokkantjáradékát. Ma, idők multával, korosabb lett, idős lett, az a kis rokkantság, amely akkor még elviselhető volt, ma ím ár elviselhetetlen és ha jelentkezik, akkor ez a rokkant elutasításban részesülj törvénynek azon rendelkezése alapján, hogy 1931 után le van zárva a jelentkezési lehetőség és a rokkantak újabb rokkantjáradékmegállapításában nem részesülhetnek. Amikor az ország nyugdíj terhe 250.0000 pengőt tett ki, akkor az a 16 milliós teher, amennyivel a háború rokkantjait akarjuk ezen a címen kielégíteni, igenis nagyon kevés, felemelendő. (Br. Berg Miksa: Szégyenteljes!) Szégyenteljes. En itt a Ház előtt evvel kapcsolatban, amikor a budgetet bírálom és a budget tehertételét előhotzom, megállapítom, hogy igenis vannak pontok, — és ez is egy olyan pont — amelyek emelésre szorulnak. T. Ház! Az évi nyugdíjteher 5—6 millióval emelkedik. Itt van a költségvetésnek egyik melléklete, amely megállapítja azt, hogy a nyugdíjazottak száma ebben az esztendőben négyezerrel növekszik. Négyezerrel növekszik egy 116.000 főnyi tényleges állami alkalmazotti létszám mellett. Mit jelent ezt A tényleges állami alkalmazottak létszámának 4%-át jelenti; azt jelenti, hogy ttilajdonképpen 25 évi szolgálat után — 4% 25 évi átlagos szolgálatnak felelne meg — nyugdíjba mennek az emberek. De csak akkor lehet azt mondani, hogy 25 évi szolgálat után nyugdíjba mennek, ha a másik oldalon feltételezzük, hogy senki sem hal meg a nyugdíjasok közül egy év alatt. Ezt azonban abszurdum feltenni; arra az eredményre kell tehát jutnom, hogy a nyugdíjazásoknál az átlagos szolgálati idő az újabb tömeges nyugdíjazások mellett, lényegesen a 25 év alatt mozog. S ha ezt megállapítjuk, t. Ház, akkor megértjük azt a nagy terhet, illetőleg a tehernek azt a növekedését, amely hovatovább fokozódó aggodalommal tölt el bennünket. (Ügy van! a báloldalon.) mert hiszen ez olyan terhet jelent, amelyet az állam, a nemzet ebben a mai szorult, nyomorult helvzetében elviselni nem bír. (Ügy van! half elöl.) De tovább megyek, t. Ház, az angol viszonyok ismertetésében. Az öregségi biztosításra 2080 milliót fordít Anglia, a közoktatásügyre 2557 milliót, munkáslakásépítés támogatására 1120 milliót, az Ínségesek segélyezésére 1157 milliót, anyavédelemre és egyéb szociális célokra 565 milliót. Összesen 11.982 millió pengő az az összeg, amely a,z angol költségvetésben szociális célokra van felvéve. Ha ezzel szemben a magyar költségvetés szociális vonatkozású kiadásait számításba veszem, akkor meg kell állapítanom, hogy ez az összeg alig éri el 10%-át a költségvetésnek, alig éri el a 100 millió pengőt, ha a kulturális kiadásokat, az iskolaügyi költségeket is számításba veszem. Ha ezeket a szociális terheket néizzük és a másik oldalon számolunk azzal, amit állandóan válaszul kapunk, hogy tudniillik a magyar költségvetés olyan szegényes, a magyar nemzeti jövedelem olyan csekély, hogy ilyen újabb szociális megterheléseket nem bir el, akkor méltóztassék megengedni, hogy mégis rámutassak ennek a költségvetésnek egyes tételeire, amelyek még a mostani nehéz viszonyok között is jgen jelentős mértékben vannak dotálva. Előttem már többen is említették a Mftr. kérdését, ami három és félmillió pengő évi szubvenciót jelent. De ezenkívül •még évi egymillió pengőt kap a beruházások terhére is. (Dinnyés Lajos: Mit ruház be?) íme, egy vállalkozás, amely 5 millió pengőjébe kerül az országnak s ez állandó évi megterhelés anélkül, hogy ezzel a nagy összeggel arányban álló ellenszolgáltatást látnánk ezért. A normál budgeten kívüli költségek voltaképpen a,zok, amelyek a kormányzat irányzatára mutatnak, amelyek azt jelzik, hogy a kormány azt a népi elgondolást, amelyet hirdet, az országnak azt a megerősítését, amely programimjában szerepel, hogyan szolgálja. Ezt a normál budgeten kívüli részben látjuk. Ha megnézzük, hogy erre a célra mit fordít a költségvetés, 'bizony ezeket az összegeket nem találjuk kielégítőknek. Pedig ezek àz öszszegek tulajdonképpen kettős célt szolgálnak. Az egyik cél az ország termelő erőinek megerősítése. Ilyen produktív beruházások volnának a fásítás, a csatornázás, az útépítés, mert hiszen ezek végeredményben mind lehetővé tennék azt, hogy egy megerősödő gazdasági élet a jövőben egészségesebb alapia legyen az állami terheknek. De ez csak az egyik szempont, t. Ház; a másik szempont az, hogy bekapcsoljuk a társadalmi ^ életbe azt a sok-sok százezer embert, azt a, kéit-íhárom millió nincstelen szegény magyart, akikről a túloldalról is megállapították képviselőtársaim már számtalanszor, hogy szinte ki vannak kapcsolva ennek a nemzetnek, ennek az országnak a gazdasági életéből. Ezek ki vannak kapcsolva, mint munkások, mert hiszen munkaerejüket nem tudják az ország gazdasági életében munka híjján a maga teljességében érvényesíteni; ki vannak kapcsolva mint fogyasztók is, mert kereset híjján természetesen a, nemzeti fogyasztásból sem vehetik ki részüket. Ezek a kiadások volnának azok, amelyek a költségvetés egyfes tételeinek lefaragása után erőteljesebb dotációban kell, hogy részesüljenek, hogy a népnek, a nemzetnek ezt a negyedrészét kitevő millió és millió embert fokozottan bekapcsoljuk a nemzet és az ország társadalmi életébe. Természetesen, ha ezekről a kérdésekről yan szó és mi az ellenzéki oldalon ezeknek a tételeknek fokozottabb dotációját kérjük, fokozottabb, nagyobb kiadásokat követelünk lépésrőllépésre, akkor halljuk a választ, hogy: nincs pénz. Tényleg meg kell állapítanom, hogy nincs pénz, mert hiszen az emberek magasabb adóterhet, mint amilyet ma viselnek, már nem tudnak elviselni, ez az adóteher tovább nem fokozható. A nemzeti jövedelem fokozása nélkül tényleg nem lehetséges ezeknek az újabb terheknek a vállalása. T. Ház! Mi az útja, a lehetősége a nemzeti jövedelem fokozásának? A nemzeti jövedelem fokozása kétféle úton lehetséges. Az egyik az összegszerű, a másik pedig az anyagi mennyiség növelése. Mit jelent ez? Azt, hogy a nemzeti jövedelem nagyobb lehet akkor is, ha a termelés anyagi mennyisége nem növekszik. Nagyobb lehet akkor, ha az árak változnak, ha 84*