Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 585 Annál szomorúbban látja azonban azt, hogy a reformnemzedéknek a parlamentbe bekerült tagjai olyan pártfegyelem alá kerültek, amely pártfegyelem folytán eredeti meggyőződésüket nem tudták teljes mértékben érvényesíteni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Zaj. — Egy hang a baloldalon: Itt szabad beszélni! — Petrovácz Gyula: Itt egyéniségek vannak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meizler Károly: A reformnemzedék nem támogathat olyan kormánypolitikát, amely annyira a bankok és az iparvállalatok befolyása alatt áll, mint a jelenlegi kormányé. (Éljenzés a baloldalon és a balközépen. — Fábián Béla: Pálffy-Daun miért támogatja, ha éljenez?) Örömmel állapítjuk meg, hogy van bizonyos javulás, különösen a nagyipari termelés terén, annál szomorúbban látjuk azonban azt, hogy ennek a hasznát nem a magyar nép milliós tömegei, hanem a bankok és az iparvállalatok itrezorjaJi kasszálják be. (Egy hang a középen: Tessék bizonyítani!) Ezt neim érdemes. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ami a kormány reformjavaslatait illeti, igenis nagyon komoly törekvést látunk a kormány részéről ezeknek a javaslatoknak megkonstruálásánál. A szomorú azonban az, hogy ezek csak kezdő lépések és ezek is nagyon későn és nagyon lassan jelentkeznek és mondom, legfeljebb csak első lépései lehetnek egy átütő, komoly reformpolitikának. Kötelességéinek véli a reformnemzedék azt is kijelenteni, hogy határozottan elítéli a reformnemzedék a mai kormánynak azt a politikáját, amely ebben az országban mindenkinek mindenki ellen való harcát engedte meg és élezte ki. Nem tagadhatjuk el azonban azt sem és kifejezzük azt a meggyőződésünket is, hogy az ellenzék részéről viszont az ellenzék túlságosan vegyes összetétele is hozzájárult ahhoz, hogy a reformok nyugodt keresztülvitelének a lehetősége nem volt meg. (Rassay Károly: Miért? Mindenki sürgette! — Zaj a baloldalon.) A reformnemzedék nézete szerint tehát a fojtott légkörben vívott, az elvek zűrzavarába merülő küzdelemért részben a jobboldal, részben a baloldal is felelősséggel tartozik. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Rassay Károly: Itt sürgette mindenki! — Zaj.) A reformnemzedék ezer év lalatt kifejlődött alkotmányunk alapján áll, éppen ezért természetszerűen követeli a titkos választói jog mielőbbi törvénybeiktatását. (Egy hang a baloldalon: Becsületes!) Aki a titkos választói jog el nem vágja azt a függőségi viszonyt {Gr. nemzet hitele és megbecsülése ellen követ el bűncselekményt (Ügy van!.. a baloldalon.), de a konmány komoly ellenőrzéséről sem lehet mindaddig beszélni, amíg a titkos választói jog el nem vágja azt a függőségi viszonyt (Gr. Apponyi IGyörgy: Ezt nem követeli az ellenzék?), amely sok tekintetben ia képviselőház és a kormány között fennáll. (Rassay Károly: Helyes! De ezért mi nem felelünk!) Viszont a nemzeti politikai életnek szilárd alapokra való helyezése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a titkos választói jogon keresztül olyan formában nyilatkozzék meg a magyar nép véleménye, hogy ezáltal intézményesen biztosítható legyen olyan párt létrejötte, amely nyugodtan tud kormányozni. (Fábián Béla: Ezt hogy lehet megcsinálni? Előre biztosítani, hogy kié a többség? Akkor ugyanaz, mint a nyilt választói jog! — Rassay Károly: A Gömböskormány programmja ez! — Zaj a baloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII Ezzel kapcsolatban kívánja a reformnemzedék, hogy adassék meg a vétójog, bár személyhez kötötten is, Magyarország kormányzójának, ez a törvények hosszabb, vagy rövidebb időre szóló visszavetésében nyilvánuljon; kívánjuk továbbá, hogy az államfői jogkör bővíttessék és iaz utódlás kérdése minél előbb rendeztessék. (Helyeslés a baloldalon.) De fontosnak tartjuk az autonómia kérdését is és azt. hogy az autonómiák nagyon komoly belső tartalmiart és értéket nyerjenek. Itt nemcsak a területi (autonómiákról van szó, hanem igenis a korszellemnek megfelelően szükségesnek és fontosnak tartjuk az érdekképviseleti autonómiák kiépítését is, de fontos, hogy ezek az érdekképviseleti autonómiák ne /a tőkének, hanem a foglalkozási ágakat alkotó személyek összességének a képviseletei legyenek. Az érdekképviselet formájának elfogadjuk a kamarai rendszert az önkormányzati elv alapján. Sok szó hallatszik ma a parlament válságáról. A parlamenti rendszer válságban nincs, de javításra sok tekintetben szorul. Az egyik ilyen javítás az volna, hogy az érdekképviseletek bizonyos módon bevonassanak a képviselőház tanácskozásaiba. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Müller Antal: A szakszerűségnek nem lenne rovására!) Méltóztassanak megengedni, én ezt csupán úgy képzelem, hogy a készülő törvényjavaslatok és rendelettervezetek eljuttattassanak az érdekképviseletekhez és ezek kellő időben megtehessék rájuk észrevételeiket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Talán ennél még tovább is mennék annyiban, hogy a képviselőház bizottságaiban meghallgatást nyerjenek az érdekképviseletek. (Zaj. — Rassay Károly: Benne van a házszabályokban!) Abba azonban nem megy bele a reformnemzedék, hogy az érdekképviseletek küldjenek képviselőket a képviselőházba. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ebben a magyar nép akaratának meghamisítását látnánk. (Rakovszky Tibor: Tiszta népképviselet kell!) Kívánjuk az egyesülési és gyülekezési jog törvényes rendezését. Lapok alapítása csupán a törvényben meghatározott, tételesen körülírt feltételek esetén mindenki számára lehetővé váljék és a betiltás kizárólagosan bírói ítélet alapján történjék« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azonban a sajtószabadság ilyen intézményes biztosítása esetén, kétségtelenül elengedhetetlen kívánság a hivatásos újságíró képzettségének és az érdekeltség erkölcsi ellenőrzésének szabályozása. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Rassay Károly: Például ne legyen korrumpálva. — Zaj.) Szükségesnek tartjuk a közigazgatásnak egységes elvek alapján való decentralizálását is. Szükségesnek tartjuk, hogy a közigazgatási területek egységes beosztást nyerjenek, tehát a pénzügyi, bírói, honvédelemügyi funkciók szerint egyformán osztassék fel a közigazgatási terület. A közigazgatási határozathozataloknál szükségesnek tartjuk az érdemleges indokolás bevezetését különösen ott, ahol egymással szemben ellentétes érdekek is állanak, mert ha szükségesnek látszik a bírói ítéleteknél az indokolás, tessék a közigazgatásnak is indokolni. Nagyon sokat várunk a közigazgatás javulása tekintetében attól, hogyha az elsőfokú határozatok nemcsak egyszerűen indokok alapján jóváhagyatnak, hanem a jóváhagyásra nézve is komoly indokolásokat kapunk. (Helyeslés a baloldalon. — Rassay Károly: Például a túlkiadásokat érdemlegesen kellene in83