Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

586 Az országgyűlés képviselőházának ISI. ülése 19

S6 május 18-án, hétfőn. dokolni! Koppant helyes volna^ — Zaj.) Az állampolgári jogok védelmére kiépítendőnek tartjuk a közigazgatási bíróság alsó fokozatát és ehhez képest szükségesnek tartjuk azt is, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre kiszélesítessék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Kívánjuk, hogy az önkormányzati szerveknek pénzügyi ellenőrzése — különösen a községeknek és városoknak — kivétessék a miniszteriális szervek hatásköréből és a független legfőbb állami számvevőszék hatáskörébe rendeltessék. (Farkas Elemér: Hogyan lehet ezeket keresztülvinni?) Majd meg tetszik látni, nagyon könnyen meg lehet oldani. (Müller Antal: A reformnemzedék nagyon sok mindent keresztül tud vinni! — Zaj.) Az ellenőrzés kiterjesztését kívánjuk az állami érdekeltségekre és az állami támogatásban részesülő vállalatokra vonatkozólag is. A társadalompolitika terén a reformnemzedék szolidáris a magyarság minden rétegével és szót emel azokért a milliókért, amelyek a nemzeti értékükhöz képest nem tudják a közéletben szavukat hallatni. A munkásságnak minden jogos érdekét magáévá teszi a reformnemzedék. Szükségesnek tartja, hogy legalább^ a 48 órás munkahét törvényileg szabályoztassek, a bérminimum megállapíttassék, a túlóráztatás csökkenttessék, a biztosítási és a munkaközvetítési rendszer országosan szabályoztassek' és lehetőleg államivá tétessék —éppen a szocialista szakszervezeti terror miatt. Kívánjuk a munkauzsorának törvényes letörését és megakadályozását, (Helyeslés a baloldalon. — Rassay Károly: Az egész vonalon! — Zaj.} viszont ezzel szemben kívánjuk a szervezkedési jog biztosítását, nemcsak a munkások, hanem a mezőgazdasági munkások részére is. (Zaj.) Valljuk, hogy a mezőgazdasági munkásság és a földmíves lakosság életszínvonalának felemelése egyik legfontosabb kérdése ennek az országnak. (Eckhardt Tibor: A legfontosabb!) Valljuk, hogy a javak magántulajdonban sem szűnhetnek meg a közjót szolgálni és valljuk ezért, hogy a jogok hierarchiájában az élethez és a munkához való jog korlátozza a magántulajdon jogát. Ez különben teljesen kongruens megállapítás — bár ezt némely újságok túlságosan kiszínezték — a Berum Novarum megállapításával. Kívánatosnak tartjuk a munkaviszony rendezését olyképpen, hogy sztrájkra lehetőleg szükség ne legyen. A tőke és a munkás a tárgyalásoknál egyenlő erővel és egyenlő félként álljon egymással szemben. A középosztálybeli fiatalság jövője érdekében tiltakozunk az álláshalmozások ellen megindult mozgalom ellaposítása ellen. (Helyeslés a baloldalon.) S nem lehet ezt a mozgalmat a kisexisztenciák ellen kijátszani akkor, latmikor az nem a kisexisztenciák ellen irányul. A munkanélküliség rögtönös leküzdése érdekében szükségesnek tartjuk a munkanélküliek országos kataszterének felállítását, — ez az első lépés — azután pedig szükségesnek tartjuk a fiatalabbkorú munkások munkához szoktatása érdekében a munkatáborok felállítását. (Gr. Pálffy-Daun József: Helyes!) Amíg az állam a munkaalkalmak nyújtására való készségét és vállalt kötelezettségét nem tudja biztosítani, addig szükségesnek tartjuk a munkanélküliség elleni biztosítás bevezetését olyképpen, hogy azoknak a munkásoknak, akik a múltban is tanújelét adták annak, hogy komolyan dolgozni akarnak, s akik ezt a készségüket a jelenben is bizonyítják, adassék kamatmentes kölcsön, amely r kamatmentes kölcsönt akkor, amikor munkához jutnak, kellő feltételek mellett, vissza, tudnak fizetni. A családalapítás megkönnyítésére a házassági kölcsön törvényes t szabályozását kívánjuk, kívánjuk egy családvédelmi alap létesítéísét, amely családvédelmi alapból dotáltatnának a magyabb családok, s egy új adónem révén adóztassanak meg az új családvédelmi alap javára a kevésgyermekű és a gyermektelen családok. (Egy hang a baloldalon: Az agglegények is!) Természetesen azok is. A családi imunkabérrendszer felállítását és törvényes rendezését is kívánjuk. A reformnemzedék az egyke ellen való minden üres propagandát frivolitasnak tart mindaddig, amíg a magyar társadalom minden egyes tagja intézményesen nincs arról biztosítva, hogy legalább megélhetése, •' száraz kenyere garantálva van. Egész szociálpolitikánk vezérgondolata az, hogy a jövedelemeloszlás jelenlegi anarchiájába a méltányosság és az igazságosság szelleme vitessék be s ezáltal az egész polgári társadalmunk megmentessék. A mezőgazdaság tekintetében a következő állásponton van a reformnemzedék. A jövő földbirtokpolitika irányító és átfogó elveként, azt valljuk, hogy a föld és a nép egymástól nem választható el. A nemzet föld nélkül és a föld nemzet nélkül nem képzelhető el. E kettő közül azonban mégis nagyobb jelentősége van természetesen a nemzetnek és a föld nem más, mint a nemzet boldogulásának létfeltétele, alapja és eszköze. Éppen ezért a nemzetet illeti meg az a jog, hogy a létének alapjait jelentő föld helyesebb megoszlását szabályozza, de egyúttal az is, hogy belefolyjon a termelés irányításába oly módon, amely a nemzet érdekének legjobban megfelel. (Rassay Károly: A jogok hierarchiájában a föld háttérbe kerül.) Kívánjuk azt is, hogy a földbirtokrendszer necsak, szakkérdésként, necsak kizárólagosan a termelés szempontjából bíráltassék el, hanem bíráltassék el nemzetpolitikai és szociálpolitikai szempontból is. Éppen ezért földbirtokpolitikánknak sarkalatos tétele az, hogy a kisbirtokot minél jobban megerősítsük. (Rakó vszky Tibor: És szaporítsuk!) Nem tagadjuk meg a létjogosultságot sem a középbirtoktól, sem a túl nem tengő nagybirtoktól, természetesen azon feltételek mellett, hogy ezek a birtokok a nemzettel szemben való szociális kötelességüket és termelési kötelezettségüket is mindenkor teljesítik. Amikor arra törekszünk, hogy a föld elsősorban azoknak a tulajdonába menjen át, akik a földet megmívelik, ugyanakkor ki _ kell azonban jelentenünk, hogy mindezt csak fokozatosan és kellő előkészítés után s nagyobb zökkenések elkerülésével szabad keresztülvinni. A mezőgazdasági mívelés alatt álló földterület természetesen nem elegendő ahhoz, hogy minden földmívesnek kellő földmennyiséget juttassanak, éppen ezért a földmívelés, általában a mezőgazdasági termelés intenzivitását kívánjuk s annak átállítását és racionalizálását nem annyira a kényszer, mint inkább a kedvezmények nyújtása által. Ismerve a telepítés elé tornyosuló akadályokat, azt mondjuk, hogy a telepítés maga luxus birtokpolitikát jelent, azonban amíg ehhez kellő pénz nem áll rendelkezésre, addig is tessék, bérletek és örökbérletek formájában a megoldás lehetőségét megtalálni. Ez nem kerül semmibe. Ha a kormány idehoz egy törvényjavaslatot, amely szerint a bérbeadandó