Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az orszàovvMs képviselőházának ISI. ülése 19S6 május 13-án, kétfen. o72 l majd meríteni lehet. De nincsenek ilyenek, nincsenek sehol, és a megszokotton, «a szükségesen kívül sehol semmit sem találtam benne. Mint mondottam, a szociális tevékenységet felparcellázták, miután a feloszlatott népjóléti minisztériumból kivonták ezeket a kérdéseket. A belügynél találunk 3,388.000 pengőt .az Oti ;intézménnyel kapcsolatban. Ez 160 pengős pluszt jelent a múlt; évi költségvetéshez képest. A gyermekvédelemnél találunk 8,196.200 pengőt, mindössze 265.000 pengő pluszt. Az iparügyi minisztériumban, amelynek tulajdonképpen szociális minisztériumnak kellene lennie és amelynek annak kellett volna magát rögtön az első hónapokban kinőnie, találjuk az ipari felügyeletet 308.000 pengővel, egy 4600 pengős plusszal a tavalyihoz képest. Ipari célokra viszont 6,529.000 pengő van felvéve, és itt már egy mínuszt látunk 154.280 pengős összegben. i A kultuszminisztériumban is kerestem a szociális tevékenységet, és láttam diákjóléti célokra felvéve 1,370.800 pengőt 6000 pengős mínusszal. Itt is csökkentettek tehát. A f ödmívelésügyi minisztériumban a gazdasági munkaügy igazgatásnál van 393.000 pengő, a plusz 20.000 pengő a tavalyihoz képest. De ebből a 4. rovat szerint munkásjóléti célokra összesen csak 100.000 pengőt és a gazdasági munkás-Ac.rrAT.û 197.000 nengőt fordítanak. A csak 100.0UU pengői, cs » &«-—~ pénztár részére 197.000 pengőt fordítanak pénzügyben nincsen szociálpolitikai tétel. Az igazságügyben találjuk az ügyvédi gyám- és nyujdíjintézet tételét 206.000 pengővel. Ez változatlanul ugyanannyi, mint a múlt költségvetésben volt. T. Képviselőház! Ennek az egészen nagy költségvetésnek tehát, amely jóval t túlhalad ja az egymilliárd pengőt, ezek a szociális tételei. Ismétlem és hangsúlyozom: tessék megmutatni a többit, tessék bennünket rávezetni arra, hol van a többi, hol van az a nagy szociálpolitikai felbuzdulás, hol van az a reális bázis az ígéretek beváltására, mert ígéreteket csak úgy eleregetni a levegőbe nem nehéz, de annak, hogy ezt azután pénzügyileg végrehajtják a költségvetésben, nyomának kell lennie. Hol vannak tehát azok a szociális tételek a költségvetésben, amelyek legalább megközelítően arányosak azokkal az ígéretekkel és azzal a bő programmal, .amellyel a választások előtt találkoztunk 1 ? Mi az oka annak, hogy ilyen gazdasági helyzetben, ilyen hallatlanul súlyos szociális viszonyok között a magyar állami költségvetésnek nincsen pénze és nincsen gondolata a szociális kérdésekre? Mi lehet az oka ennek? Ennek okát —• talán elcsépelt dolog, bizonyára nem új az, amit mondani fogok — én a parlament antiszociális összetételében látom. Igenis, a parlamentnek ez az összetétele lehetetlenné•' teszi a, szociális tevékenységet a kormány számára s a kormány még ha akarna, sem tudna jobb és több szociális politikát belevinni a költségvetésbe és a kormányzásba, mint azt az ösztövér csekélységet, amelyre itt az imént hivatkoztam. (Hertelendy Miklós: Minden egyes tárca keretén belül meg lehet találni! — Farkas István: De mi az? Semmi!) Ennek következménye pedig egy hallatlan pusztító antiszociális hullám, amely az egész országot, az egész bürokráciát elönti, elárasztja. Soha olyan antiszociális hullámmal, olyan antiszociális érzéssel én még nem találkoztam, mint a legutóbbi esztendőben. Az összeomlás 1 után, amióta — 15 esztendeje — ebben a korban élünk, akkor kerekedett ez az antiszociális vihar, de közben egy kicsit el-el ült és egy kis derű is következett, most azonban, mondom, minden eddigit felülmúló, hallatlanul fájó, pusztító, rideg, hideg, konok 'antiszociális szellem üli meg az egész hivatalos magyar kormányzatot. A mérlege ennek az antiszociális hullámverésnek merő hiánya a szociális és gazdasági élet minden (szükségletének, ijesztő, sok plusz a reakció térfoglalásában és a szabadságjogok visszafejlesztésében. Nem túlzás, ha azt mondom, t. Képviselőház, hogy az elmúlt három évben, amióta a Gömbös-kormány uralmon van, kisebb és keserűbb lett a magyar kenyér és bizonytalanabb lett a magyar jövő. (Hertelendy Miklós: Éppen ellenkezőleg!) Ha végigmegyek a magyar kormány szociális politikáján és megállapítom annak okait és következményeit, akkor meg kell állapítanom — megint csak nem mondok újat — az orvosságot is. Ez pedig nem lehet más, mint az őszinte és önzetlen parlamentáris demokrácia:a becsületes titkos választójog, a tiszta vá- • lasztás és a pártatlan közigazgatás. Ha' azt nézem, hogy az egész nagy felbuzdulásból, amely 2—3 esztendővel ezelőtt elindult, mi maradt meg, akkor nem találok mást, mint a 95 pontot, a működési naptárt, a kékkönyvet, a négyéves munkatervet (Mozgás a középen>) és a Marton-féle kartotékok millióit, amelyek milliókba kerültek ugyan, de egy árva fityinget nem érnek senkinek. (Meskó Rudolf: Hát a gazdaadósságok rendezései! A hitbizományi és telepítési törvényt! A közegészségügyi intézkedések?! Nagyon sok mindenféle volt!) Tessék majd ezzel szembeszállni, tessék szót kérni; én egyenesen kértem a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat, legyenek szívesek megmutatni, mi történt, nem frázisokkal és nem demagógiával. Tessék rámutatni: itt és itt ez meg ez a tétel erről meg erről intézkedik (vitéz Sebestyén Kálmán: Mindig a demagógiáról beszélnek! önök demagógizálnak!) Ha ismétlés és banálisan hangzik is, de meg kell mondanom, t. Képviselőház, hogy a sok megmaradt kormányzati lim-lom helyébe egyetlenegyet kellene tenni, csak egyetlenegyet, a 95 pont helyett ^csak egyet: alkossa meg a kormány az új választójogot a titkos szavazás alapján és az ajánlási rendszer kiküszöbölésével, (vitéz Sebestyén Kálmán: Akkor esőre sem lesz már szükség?!) S akkor gyerünk az ország színe elé! Akinek tiszta a lelkiismerete és tiszta a gyolcsa, az nem ijed meg ettől a kiállástól, (vitéz Sebestyén Kálmán: Ki ijed •meg? Nem fél attól senki!) Nem is ijedhet meg ettől a kiállástól. Aki pedig ennek útját állja, ezzel éippen arról tesz tanúságot, hogy nem tiszta a lelkiismerete. Azt hiszem, Rassay t. képviselőtársunk említette itt ugyancsak költségvetési beszédében a közigazgatási bíróság ítéleteit. En már 15 éve közvetlen közelről szemlélem a politikai eseményeket, azelőtt is figyelemmel kísértem őket és tájékozódtam, de merem állítani, hogy az egész eddig elmúlt idő alatt, beleszámítva a háború előtti korszakot is, példátlan eset az, hogy törvénytelenségek és jogtiprások miatt egy éven belül megtizedelték a mandátumokat; még pedig a közigazgatási bíróság, tehát az aggálytalan forrás, a független magyar bíróság. (Baross Endre: Kérje el a statisztikát arról, hogy mennyit tett ki százalékban akkor és mennyit tesz ki most! — Farkas István: Ennyi sohasem fordult elő 67 óta!) Egy-egy mandátumtól való megfosztás,
