Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 573 egy-egy mandátum megsemisítése a régi világban (Farkas István: Évekig tartott!) országos feltűnést keltett, szenzációszámba ment, most pedig úgy rázza ki az urakat a közigazgatási bíróság a mandátumaikból, mint a pék a kiflit a kosárból, (vitéz Sebestyén Kálmán: Nagyon szellemes mondás! Azelőtt megegyeztek a peticiónálókkal!) Más, igazi alkotmányos országban, komoly parlamentarizmus mellett a közigazgatási bíróság ítéletei után a kormányzat számára csak kettő maradt volna hátra: vagy azonnal megalkotni a választójogot, — a másikat, amey kizárja a törvénytelenségeket — feloszlatni a parlamentet és kiállani a választók elé, vagy pedig elhagyni a helyét, miután a közigazgatási bíróság, ismétlem, a független magyar bíróság stigmatizálta és rásütötte a gyalázat bélyegét. , Azt mondják az urak odaátról, — ezzel ] igen gyakran találkozunk a sajtóban is — a legfelsőbb helyekről is azt szokták mondani: előbb kenyér! De kérdem, hol van a kenyér? Ugyanazokból az urakból, akik azt mondják, hogy előbb a kenyér, azután a jog, önfeledt pillanataikban, amikor a Ház színe előtt állanak vagy a választóik elé kimennek, kitör az igazság, a fájdalom; ők is átérzik azt a hallatlan nyomorúságot, amely az ország dolgozó népét gyötri és elmondják a bajokat. Azután rámondják szó nélkül, a pártfegyelem súlya alatt vagy megszokottság következtében: előbb kenyér, azután jog. (Farkas István: Nines itt semmi, sem kenyér, sem jog!) De én felteszem a kérdést, hol van a kenyér? (Farkas István: Kiviszik a külföldre!) A mi felfogásunk szerint a sorrend fordított. Előbb kellett volna a választójogot megcsinálni. Ha a miniszterelnök úr a házfeloszlatáts helyett megalkotta volna a választójogot és azután oszlatta volna fel a Házat, ha becsületes választójog alapján állott volna ki a választók elé, (Meskó Rudolf: Akkor sem lett volna több kenyér!) bizonyára többséget kapott volna akkor is, e körül nem lett volna hiba, talán csak ilyen mammut többsége nem lett volna. Akkor lett volna olyan parlamentünk, amely a helyzet magaslatán áll és amely szembe mert volna nézni a problémákkal, amelynek lett volna elég bátorsága és függetlensége ahhoz, hogy a problémákhoz hozzányúljon. De beszéljenek a tények. Nézzük csak meg a reformparlament munkáját. Az ülések első szakaszában tárgyaltuk a bírák és ügyészek fegyelmi ügyeire vonatkozó javaslatot és a gazdaadósságok rendezését, amely utóbbi talán kenyér a nagybirtokosok számára, de a föld robotosainak bizony nem jelentett kenyeret, (Farkas István: Nem bizony!) sem a városok, az irodák és gyárak munkásainak és hivatalnokainak, sem a középosztálynak nem jelentett kenyeret. Jött a bortörvény, a maligánfoknak a megállapítása; borzasztó fontos volt, hogyan kell megállapítani valamilyen borfajtának a maiigánfokát. (Baross Endre: Az nem volt benne!) Azután jött a fémjelzésről szóló törvényjavaslat, amely kreálta a hat karátos proletár-aranyat, — ez volt a törvény lényege — és megállapította, hogy bizonyos karátmennyiségekben a színaranyhoz még milyen más ötvözet szükséges. Amikor pedig* mi megkérdeztük, hogy hol a kenyér, azt mondták, hogy ezek még nem kenyérjavaslatok, mint ahogy valóban nem is voltak kenyérjavaslatoké Azután jött a második szakasz, amelyben megkaptuk az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatot, ezt le is tárgyaltuk s a többség elfogadta. Azután jött a hitbizományi javaslat, amelyet nagy garral hoztak és tálaltak fel. De maga az indokolás is elismeri, hogy azt reméli, — már tudniillik az indokolásban a törvény szerkesztőjének intenciója bizonyára ez volt — hogy 25 év alatt a .mammut hitíbázományok 25%-át talán majd vissza lehet váltani. Ez sem kenyér, legalább is nem a ma számára. (Farkas István: Tiszta örökösödés!) , Később jött az ipari igazgatásról szóló javaslat. Egyes vérmes képviselő urak a túlsó oldalon azt mondották, hogy ez kény érjai vaslat, ez segít 200.000 iparoson. Felállt azonban egy hozzáértő-úr is a túlsó oldalon és megmondotta, hogy kérem, ez nem kény ér javaslat, ez egy igazgatási javaslat, a-z ipari igazgatás átszervezése a mai időknek megfelelően, illetve a középkornak megfelelően. Csak ő mondotta, hogy ennek az időnek megfelelően, mi azonban úgy láttuk, hogy a eéhkorszaknak megfelelően akarják igazgatni az ipart. (Baross Endre: Kérdezze meg őket!) Igen sokszor megkérdeztem, talán nem éppen azokat kérdeztem, akiket Baross képviselőtársam kérdezett meg. (Baross Endre: Minden szocialista kisiparos örült a törvénynek!) Igen sok szociáldemokrata kisiparos van, hogyne lennének! De ezek nem' örültek. (Baross Endre: En beszéltem velük!) Többen vannak, mint Nep.-pártiak, legyen nyugodt a képviselő úr, sokkal többen vannak és ezek megmondják az igazságot. Azután jött a telepítési javaslat. A 95 pont még 20 új faluról beszélt. (Mándy Sándor: Hát a gazdaadósság rendezés?) Azt az első csoportban említettem. (Farkas István: Elvitték a munkások által befizetett pénzt és a gazdáknak adták!) A telepítési javaslat indokolása is azt reméli, hogy 25 esztendő alatt 25—30.000 embert lehet hozzájuttatni földpántlikához, illetve kis földtöbbletekhez, (Farkas István: Aki ellumpolta a vagyonát, annak adnak!) mert a törvényjavaslat annak, akinek semmije nincs, j nem ad. A telepítés során földet csak annak adnak, akinek már van, aki tehát »megbízható«. Üj exisztencia így nem keletkezik. (Baross Endre: Dehogy nem!) Nem keletkezik, •mert nem kaphat földet az, akinek nincs legalább is annyija, amennyivel garantálhatja exisztenciájának biztonságát. Kérdem a mélyen t. uraktól; hol van itt a kenyér, hol van itt a problémák megoldása? Mert .a problémák dörömbölnek a^ kapukon, azok jelentkeznek a nap minden órájában és percében. Az itt felsorolt sereg törvény megoldja a ma problémáját? Megoldja a hárommillió koldus problémáját? Hivatalosan állapították meg, hogy az országban három millió koldus van, olyan három millió koldus, aki nem állhat ki az utcasarokra rongyaival, hanem kuckójálba behúzódva vár valami csodát, valami megváltást, vár valamit a sorstól, az élettől. Némelyikük talán a kormánytól is vár valamit és hiába vár, mert nagyon kevesek azok a kiválasztottak yakikre a kormány kegye rásugárzik és akik ebből talán majd látnak egy darab kenyerét. Előveszek néhány égető problémát. Sajnos, nincs időm valamennyivel -foglalkozna, de a lefffontosabbakat ki kell emelnem a csomóból. Kérdem a kormányt és kérdem a mélyen t. túloldalt, hogy a munkanélküliség leküzdésére méltóztattak-e tenni valami komoly lépést? (Farkas István: Ez volna a legelső lépés! — Zaj.) Ez a legnagyobb veszedelme ennek az