Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 13 azáltal, hogy a magyar munkásság gazdasági erdőkéit azok képviseljék, akik egyszersmind hazafiasán és nemzetien gondolkozó tagjai voltok a magyar politikai életnek. Ez mulasztása volt a múltnak és ennek következménye az, hogy iái magyar ipari [munkásságot ma a szociáldemokrácia képviseli. (vitéz CsicseryRónay István: Nem teljesen!) Már előbb is említettem, hogy nem teljesen. Budapesten a kereszténypárt is képviseli, úgyszintén elsősorban a (keresztény ellenzék, amlynek tagja vagyok, igenis a munkástársadalmat is képviseli. Ezek megállapítás ána akkor tértem rá, amikor azt mondottam', hogy minden rétege a nemzetnek legyen itt képviselve. így nagy hibája a mai képviselőházinak, hogy az agrárproletariátusnak itt nincsenek képviselői. Nem azt mondom, hogy azok itt sokan legyenek, vagy hogy majorizálják a többi pártot, hanem azt mondom, hogy minden társadalmi ïéteg legyen képviselve (vitéz Szalay László: A nemzeti egység képviseli őket is!), mindegyiknek legyen szava és védhesse a maga érdekeit ebben a képviselőháziban. (Zaj.) Ha a bankoknak lehetnek itt képviselőik, ha az ipari rétegnek lehet itt képviselője, ha a földibirtokosoknak mieglehet a képviseletük, akkor kell, hogy az agrárproletárlátusnak m alkalma legyen arra, hogy képviselőit beküld je a parlamentbe, (vitéz Szalay László: A nemzeti egyseghen ott vannak ők is! — Malasits Géza: Üléstölteléknek vannak ott!) Ez nem jelenti a szociális tagozódásit, inert hiszen arra kell törekednünk, hogy iái pártok általános érdekek szerint jelenhessenek, meg és nyilváníthassák politikai elgondolásaikat ebben a teremben, de elzárni és nem engedni az érvényesülés terére azt a réteget, amely Magyarországon 3 millió főt számlál, ez igenis súlyos' mulasztása a múltnak. (Mozgás a középen.) Az általános titkos választójognak: konzervatív szempontból az az akadálya, hogy ez a 3 milliós réteg gazdaságilag kielégítetlen helyzetben van. (Bárczay János: Nyolc millió; ból négy millió, ez egy kicsit sok lesz!)' En, jaki híve vagyok az általános titkos választójognak, a kormányzat első feladatát ahhan látom, hogy ezt az agrárproletár réteget gazdaságilag amennyire lehet, elégítse ki, erősítse. Nem gondolok nagy földosztásra, hiszen azt nem is lehet elérni és a mai gazdasági viszonyok mellett erre az alapra nem helyezkedhetünk. Már nagy előrehaladásnak és igen kedvező jelnek látom a telepítési törvényjavaslatot, amelyet nem vagyok hajlandó lekicsinyelni, hanem elismerem róla, hogy a mai politikai viszonyok között nagyon egészséges kompromisszum. Az én elgondolásom szerint nem 25 ev alatt, hanem sokkal rövidebb idő alatt fogja megszüntetni azt az aránytalanságot, amely a nagy-, közép- és kisbirtokok között van. Nem vagyok hajlandó lekicsinyelni és azt mondani, — mint ahogy sokak részéről hallottam — hogy a kétmillió pengő nem elégséges (Br. Váy Miklós: Lásd Dinnyés!) e kérdés megoldására és útját állja annak, hogy a föld; kérdést Magyarországon megoldhassuk. A mai erőviszonyok mellett ez a telepítési törvényjavaslat nagy előrehaladás, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) mert ez annyit jelent, hogy ma ugyancsak ez a kétmillió pengő áll rendelkezésre erre a célra, de két vagy öt év múlva, vagy más gazdasági viszonyok között nem kétmillió, hanem több millió fog rendelkezésünkre állani. (Ügy van! Ügy van! jobb': ülése 1936 május 15-én, pénteken. 561 felől.) Hasonlóképpen nagy haladást látok a hitbizományi kérdés reformja tárgyában meghozott törvényben., Maga a földmívelésügyi miniszter úr sem arrogálta azt, hogy ezek a törény javaslatok a mai szociális problémákat máról-holnapra megoldani alkalmasak lennének, ezek mégis azon a vonalon haladnak, hogy —amint előző szavaimban is rámutattam, — előmozdítják az órási agrárproletár rétegnek megerősítését, amely réteg m-a! gazdaságilag nincsen kielégítve. Éppen ezért szükségesnek látom olyan •törvények alkotását, amelyeket kenyér-törvényeknek szoktak nevezni, amely törvények módot és lehetőséget nyújtanak az agrárproletariátus helyzetének a feljavítására. Amikor azután elértük ezt a célt, akkor a titkos választójog megvalósításában semmiféle veszélyt senki többé nem láthat. {Mozgás a középen.) Sajnos, hogy ezt he kell várni, mert a múlt politikája nem tett eleget azoknak a kívánalmaknak,, amelyekkel ezt a kérdést meg lehetett volna oldani. Ügy látom, hogy a kormánynak kötelessége elsősorban mindazokat a könnyítéseket megadni e népréteg gazdasági helyzetének javítására, amely könnyítések nagyobb pénzáldozat nélkül megvalósíthatók. Elsősorban helyesnek ismerem el a házadómentességet azokra a házakra vonatkozólag, amelyek egy-szoiba-honyhából állanak. Ez igen komoly és eredményes lépés (Ügy van! jobbfelől.) és ezen az úton tovább kell haladni. Az egyes 'Vidékeknek megfelelően minden egyes helyen meg kell állapítaná azt, hogy milyen eszközökkel és módokkal lehetne ezt a népréteget kenyérhez juttatni. Erre vonatkozólag a külkereskedelmi statisztika jó perspektívát nyújt. 'Látjuk, hogy a tojástermelés, a baromfitenyésztés és a gyümölcstermelés eredményei arra mutatnak, hogy ha ezt megszervezzük, ha az értékesítés arányában is szervezettség fog jelentkezni, akkor minden nagyobb menynyiségű hold földek osztogatása nélkül — amihez pénzünk és gazdasági erőnk nincs — az az egyszerű paraszt egészen kiiei földterületen meg tudja találni a megélhetéséhez szükséges lehetőségeket. Ez a magyar politikának ma a legfőbb feladata. Meggyőződésem, hogy ha, ezt a feladatot megoldjuk, akkor nem kell 'félni a titkos választójogtól, mert ahol gazdaságilag, ha nem is kielégítve, de legalább is emberi nívón élnek az emberek, ott már felébred a szívükben a hazafias érzés, (Ügy van! a középen.) ott már nem kell félni a nemzetköziségtől, nem kell félni a szélső izgatástól; ott ezek az emberek nemzetfenntartó elemmé válnak. (Ügy van! Ügy van!) Ha a kormány ebben az irányban tevékenykedik és erre koncentrálja erejét, akkor az ország politikáját johb, eredményesebb útra lehet vezetni. (Helyeslés-) Méltóztassék megengedni, hogy ettől a témától most már eltérve Budapest^ székesfőváros kérdéséről is beszéljek. Pár évvel ezelőtt tárgyaltuk itt a Budapest székesfőváros közigazgatására vonatkozó törvényjavaslatot és nagyon helyesen állapították meg egyeseüt, hogy 10'—15 éven belül ez már a harmadik törvény volt, amely a székesfővárost rendbe akarta szedni. Ha nézem a főváros közigazgatását, ha nézem a főváros gazdasági helyzetét, a fővárosnak az idegenforgalom szempontjából való nagy jelentőségét, akkor meg kell állapítanom, hogy elérkezett volna már az ideje an-