Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

560 Az országgyűlés képviselőházának 1 Szabó Imre: Az ellenzék erőszakoskodott!) akikor tulaj dóriképpen azt a 'hibát követte el a kormány, hogy útját állta ama elemek egyesülésének, amelyek elvi kérdésekiben közel állagnak egymáshoz és lehetetlenné tette azt, hogy egy pártban egyesüljenek a két oldalnak azok a rétegei, amelyek különbé nelvileg közös nevezőn vannak. T. Képviselőház! Méltóztatott feltenni a kérdést, hogy hol voltak ezek az erőszakos megnyilvánulások a politikai életben? Amíg nem került a választásokra iá

1 sor, addig a miniszterelnök úr tényleg a leglojálisabb magatartással igyekezett utat nyitni laz egységes párt soraiba miniden képviselőnek és méltóztassék elhinni, az a tény, hogy a kisgazdapárt politikai sző vétségre lépett a miniszterelnök úrral, annak a lojális magatartásnak volt a következménye, amelyet Gömbös miniszterelnök úr annakidején a pártokkal szearihen tanúsított. Ezen a téren azonban változás következett ibe két esztendő elteltével (Hertelendy Miklós: Egyéni am'bició!), amikor feloszlatták a parlamentet. Ebben én nem keresek egyéni érvényesülést és nagyon sajnálnám, ha bármely oldalról ez volna megállapítható, inkább azt hiszem, hogy itt elvi differenciák adódtak, amelyek azután a. miai állapotra vezettek. Gömbös Gyula és Bethlen István volt miniszterelnök között annakidején bekövetkezett a szakítás, amelynek okát én nem a hatalomfél téshen, hanem inkább laib'baii akarom látni, hogy Bethlen István ókonzervatív felfogást képviselt, ezzel szenuben Göimibös Gyula miniszterelnök egy haladó irányt akart megvalósítani minden téren. (Ügy van! jobbfelől.) Ebben az elvi differenciában látom a magyarázatát annak, hogy az egységes párton belül ez a szakítási megtörtént. (Ügy van! a, jobboldalon.) Ami a mai időket is izgatj kisgazdapárt vezérének merev szembefordulása Gömbös Gyula miniszterelnökkel, ennek magyarázatát sem akarom személyes körülményekben keresni, (vitéz Csicsery-Rónay István: Pedig az az oka!) Inkább abban keresem a magyarázatot, hogy amikor a választások idején úgy bontakozott ki a helyzet, hogy a kisgazdapárt talán nagyobb számban jött volna ibe, akkor a miniszterelnök úr arra a megfontolásra jutott, hogy ez az eredmény, egy nagyobb kisgazdapárti érvényesülés talán azt jelentené, hogy radikálisabb irány kapna lábra, amely veszélyeztetné iái bizalmat az irányadó konzervatív körök részéről iá kialakulóban levő kormánypárttal szemben. Semmi körülmények között sem helyeslem, ha elvileg különböző alapokon álló politikai elemek egymás mellett keresnek érvényesülést. Ebben az elvi vonatkozásban vélem megtalálni a szembefordulás okát, amely bekövetkezett a miniszterelnök úr és a kisgazdapárt között. Többször méltóztattak utalni arra, hogy egymás mellett látjuk a politikában Bethlen Istvánt és Eckhardt Tibort. En nyiltan kimondom, hogy elvi szempontból ezt nem látom helyesnek (Ügy van! jobbfelől. — vitéz CsicseryRónay István: Mi sem látjuk helyesnek!), mert én Bethlen volt miniszter elnök urat mindig a konzervatív elvek képviselőjének ismertem, a kisgazdapártot és vezetőjét pedig egy radikálisabban haladó politikai elgondolás letéteményesének. (Zaj.) Nem íigy képzelem el a képviselők és pártok ideális tagozását, hanem igenis legyenek együtt azok, akik konzervatívon gondolkoznak és legyenek együtt azok, SO. ülése 1936 május 15-én, pénteken. akik radikálisak elgondolásaikban és alakuljon ki a képviselőházban egy nagy többség, amely a két szélsőséget kiegyenlíti és egyensúlyban tartja. (Felkiáltások a középen: Megvan!) T. Képviselőház! A magyar politika gerincét és tengelyét évtizedekre visszamenőleg, amennyire vissza tudok gondolni, a választójogban látom és ez a választójogi probléma az, amely annyi tragikumát, okozta ennek a nemzetnek. Az egyik tragikum abban jelentkezett, amit Trianonnal kapcsolatban láttunk, mert hiszen szent megyőződésem, hogy ha a választójog kérdését annak idején a háború előtt megoldhattuk volna, (Kun Béla: Ügy van! Ügy van! — Br. Vay Miklós: Talán háború sem lett volna?) akkor a szociális feszültség 1918-ban nem jelentkezett volna olyan mértékben, (Zaj a középen. — Bárczay János: Nagy tévedés!) amely azután a proletárdiktatúrára vezetett. (Zaj. — vitéz Csicsery-Rónay István: A szabadkőművesek akkor is dolgoztak volna!) A választójogi kérdés ma is a, magyar politika tengelye, a választójogi kérdés mögött azonban van egy r nagy probléma: az agrár-proletariátus problémája. Mert meg vagyok aról győződve, t. Képviselőház, hogy ha az agrár-proletariátus nem volna ilyen nagy réteg Magyarországon és ha némelyek szerint nem hárommillió ember éhezné át, fázva a telet az Alföldön, akkor nem félne senki a titkos választójog behozatalától. Tény azonban és valóság, hogy ha a titkos választójogot megvalósítjuk, — mint ahogy én ezen az állás7 ponton vagyok (Baross Endre: De csak kautálékkal! — Mozgás.) — akkor egészen bizonyos, hogy a magyar politikában nagy átalakulás fog bekövetkezni, éppúgy, ahogy 1912-ben, amikor Olaszországban behozták a titkos választójogot, ott egy hatalmas, az agrár-proletariátusra támaszkodó párt keletkezett, amely nagyságra nézve a második párt volt. (Egy hang a középen: Felszámolta Musolini!) En ezt nem tartom kívánatosnak a magyar politika szempontjából. Kívánatosnak tartom, hogy minden társadalmi és szociális réteg képviselve legyen; helyesnek tartom azt, hogy a, munkáság a szociáldemokrata párt által képviselve ... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Miért? Miértf) Bocsánatot kérek, ez nem jelenti azt, mintha én azt vallanám, hogy a magyar ipari munkásság egyedül ott van képviselve. Képviseli azt a mi pártunk is és más párt is. (Propper Sándor: Nem Baross képviseli, meg Boczonádi! — Boczonádi Szabó Imre közbeszól. — Propper Sándor: Maga saját magát képviseli! — Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat íkérem,. (Boczonádi Szabó Imre közbeszól.) Csendet kérek! Propper képviselő urat és^ Boczonádi Szabó Imre képviselő urat arra kérem, bízzák a munkáságra, ki után menjen. (Propper Sándor: En szívesen benne vagyok!) Tauf fer Gábor: Nem szabad azonban megfeledkeznünk a múlt súlyos mulasztásairól. A magyar ipari munkásság nem talált képviseletére a magyar nemzetig képviselők f részéről és így a 'budapesti munkásság élére állhattak a szociáldemokrata képviselők, (vitéz CsicseryRónay István: Nemzetköziek!) A polgári társadalom e mulasztásának következménye volt az, hogy a szociáldemokrata, nem nemzeti alapon álló képviselők voltak azok, akik az ipari munkásság érdekeinek képviseletében iitt először felszólaltak. Ez hallatlanul nagy hibája a magyar történelemnek, mert a magyar munkásságot nemzeti alapra kellett volna vezetni