Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

554 Az országgyűlés képviselőházának 13 kat. mind kevésbbé tartják tiszteletben. (Ügy van! half elől.) A községeik autonómiáját most már szop lassan tökéletesen elsikkasztják, ez ma már majdnem csak papíron van meg. Nincs olyan községi képviselőtestületi határozat, amely érvényben maradna. Minden <a vármegyétől, a kisgyűléstől függ. (Baross Endre: Az is autonómia! — Br. Vay Miklós: Titkosan választották a megyebelieket!) Sajnos, ennek összetétele olyan, hogy a falvaknak a legcsekélyebb képviseletük sincs benne. Igaz, hogy a választás titkos a községi képviselőtestületekben, (Horváth Zoltán közbeszól. — Br. Vay Miklós: Nem tömeg kell, kvalitás kell!) remélem azonban, hogy majd a képviselőválaszitásokmál nem követik azt a módszert, amellyel ezeket a titkos választásokat lefolytatják. Ugyanis a legtöbb községben csak hivatalos szavazólappal engednek szavazni, hivatalos szavazólapokat azonban csak a hivatalos kormánypárti jelöltek kapnak (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szó sincs róla, mindenki megkapja!) és imiás szavazólapokat a szavazásnál nem fogadnak: el. Nyugodtan lehet állítani, hogy ott nem szabad titkos választás, hanem kinevezés folyik. Ugyanez a helyzet a vármegyei kisgyűlés tekintetében is, ahol szintén hivatalosan ráoktrojálják a megyebizottsági tagokra a listát, (Zaj.) ami annál könnyebb, mert a törvényhatósági bizottsági tagoknak körülbelül a fele köztisztviselő, akik természetesen a hivatalos listát támogatják, ennélfogva a falvak autonómiája már, azt lehet mondani

1

, teljesen elsikkadt. Most különféle rendeleteket adtak ,ki, 'hogy a községeknek ötéves tervet kell elkészíteniük, hogy milyen beruházásokat akarnak végezni, milyen alkotásokat akarnak véghezvinni és ami ebben az ötéves tervben nincsen benne, azt azután a vármegye nem, engedélyezi. Tessék elképzelni, igen t. Ház, hogyan láthatja előre az a községi elöljáróság, hogy öt éven belül mire lesz a községnek szükséget Sokszor előfordulhat, hogy egy községi épület rossz állapotba kerül és sürgősen meg kell javítani, ez azonban nincs benne az ötéves tervben és így nem fogják engedélyezni. Éppen ezért vissza kellene állítani az autonómiát. (Ügy van! a baloldalon.) A községekben vannak olyan férfiak, akik ismerik a községek helyzetét, akik ismerik a községek szükségleteit sokkal jobban, mint a vármegyei urak. Még néhány szót a kórházi költségekről kell szólnom, t. Képviselőház. (Halljuk! Halljuk! balfelöl és a jobboldalon.) Ez égető problémája a falusi lakosságnak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon-) A városi lakosság, a köztisztviselők, sőt a munkásság is valahogy benne van az Oti.-ban vagy a Mabi.-ban (Ügy van! balfelől.) és így betegség esetén a legnagyobb veszélytől mentesítve van, a falusi lakosok közül azonban laz, aki ^ nem rendelkezik készpénzzel, képtelen ma magát felvétetni kórházba, ami sokszor olyan jelenségekre ad okot, amelyeket itt elég súlyosan vázplni nem lehet. Ezen a téren, sajnos, nem történnek intézkedések. Ha pedig sikerül valakit kórházba juttatni, azt olyan óriási költségekkel terhelik meg (Br. Vay Miklós: Ebben igaza van!) és olyan kíméletlenséggel hajtják be rajta ezeket a költségeket, hogy erre nem lehet elég súlyos elítélő szavakat találni. Akinek csak egy kis házikója van, annak értékét ezer pengőre taksálják és azon behajtanak minden kórházi költséget, még ha házának fele rá is megy. (Propper Sándor: Ha az egész rámegy, as sem baj! — Egy hang a jobb0. ülése 1936 május 15-én, pénteken, oldalon: Betáblázzák! — Rakovszky Tibor: Ezen segíteni kell közakarattal! — Br. Vay Miklós: Igazuk van ebben! — Rátz Kálmán: Katasztrofális a helyzet!) Szükséges ennek a kérdésnek a rendezése. Nekünk azonban ez nem áll módunkban, mi csak felhozhatjuk ezt itt, mi csak követelhetjük, azonban önök a többségi párt, önök vannak kormányon, önök rákényszeríthetik a kormányt arra, hogy intézkedjék. Ezeknek az intézkedéseknek a helyességét mi! is el fogjuk ismerni, ahogy elismertük annak helyességét, hogy az egyszoba-konyhás lakások házadóját elengedte a kormány. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Láng Lénárd: Ez hosszú éveken át követelésünk volt. Önök megcsinálták; mi elismerjük, hogy helyes volt. (Ügy van! a baloldalon.) Ha más ilyen lépésekkel jönnek, szintén el fogjuk ismerni. Mi tárgyilagosan követeljük itt a Ház színe előtt azt, amire égető szükség van. Sajnos» eddig nem látunk

1 olyan eredményeket, amelyek láttára mi kellő bizalommal vagy csak egy kis bizalommal is lehetnénk a kormány iránt, éppen azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: vitéz Várady László képviselő urat illeti a szó. vitéz Várady László: T. Ház! Előttem szólott Láng Lénárd igen t. képviselőtársam beszédének sok részét én is magamévá teszem. Magamévá tsszem mindazt, ami a magyar fajra, a magyar nemzetre előnyös, de nem tudom elfogadni azt a nézetét, hogy ő nem lát a mai kormányzatnál még semmi néven nevezendő javulást, nem lat semmi néven nevezendő kiutat, amely hazánkat, fajunkat, nemzetünket előre vinné. Ha én a 14.000. számú gazdarendeletet pl. abból a szemszögből vizsgálom, hogy ez nem is gazdarendelet, hanem nagy úttörés abban az irányban, hogy a pénz nem öncél, hanem értékmérő, akkor el kell ismernie még az ellenzéknek is azt, hogy ezek a lépések, ezek a reformirányok itt vannak a küszöbön, a reformirányok dörömböléeét a mai kormányzat, a Gömbös-kormány megértette, a gyakorlatba áttette és alkalmazta. (Rakovszky Tibor: Nem elég az irány, hanem tettek kellenek!) Azért, hogyha talán a tettek nem is jöttek azonnal, ahogy mi is akarjuk, önök is akarják, nem lehet a Gömbös-kormányt folyton ócsárolni és kritizálni, de hogy minden kérdést megragad, amely a mai gazdasági helyzetben előrevihető, az a Gömbös-kormányról általában megállapítható. Ezt a megállapítást nemcsak erről az oldalról tettük meg, hanem megállapította ezt az igen t. ellenzék akkor, amikor a sorok között vagy nyíltan is elismerte a pénzügyminiszter úrnak nagyon helyes, célszerű, takarékos és gondos költségvetését. (Horváth Zoltán: Hol ismertük ell) Már pedig, ha az igen t. túloldal elismerte, (Horváth Zoltán: Hol?) ez egyúttal elismerés a kormánynak is (Dinnyés Lajos: Tévedés!) és mivel ezt látom és megállapítom éppenúgy, mint pártunk többi szónoka, előre kijelentem, hogy ezt a költségvetést nagy örömmel elfogadom. (Horváth Zoltán: Ezt gondoltuk!) Horváth Zoltán t. képviselőtársamnak azt válaszolom, hogy amennyiben Ő gazdaságig mély tudásával és magas, nagyszerű elgondolásaival még jobbat hoz, már most _ kijelentem, hogy azt is el fogom fogadni. (Dinnyés Lajos: Jószívű ember a képviselő úr.) Igazságos vagyok. Mielőtt áttérnék a költségvetés egyes rész-