Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. léteire is, meg kell állapítanom, hogy itt vörös , fonalként két kérdés húzódik végig az ellen- : zék részéről. Az egyik a titkos választójog, j (Ügy van! a baloldalon.) Leszögezem, hogy ma- { gam is híve vagyok a titkos választójognak. (Dinnyés Lajos: Akkor csináljuk meg!) Mivel azonban első a kenyér és azután jön a jog, mivel első a gazdasági problémák meg­oldása, s miután Gömbös Gyula miniszterelnök úr kijelentette, hogy el fog jönni a titkos vá­lasztójog, mihelyt a gazdasági kérdések nagy vonásokban megérlelődnek és elintéztetnek, éppen ezért ezt, hogy úgy mondjam, csak { folytonos politikai támadásnak lehet alkal­mazni, de nem tudom elhinni, hogy a t. túlol­dal is a politikai kérdést, a titkos választójog kérdését előbbre tenné, mint a nehéz gazda­sági kérdések rendezését, amelyek megoldása tekintetben mindnyájan keressük a kivezető utat. (Zaj a baloldalon és a középen — Diny­nyés Lajos: A bizalmas elgondolás is titkos volt! — Rácz Kálmán közbeszól. — Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő ura­kat, méltótzassanak csendben maradni és Vá­rady képviselő úr folytassa beszédét. vitéz Várady László: Itt van az alkotmány folytonossága. Az alkotmány tulajdonképpen egy forma. Az alkotmánynak lelke van, ezt mi vagyunk hivatva kitölteni. Ez a lélek nem le­het más, mint a keresztény és nemzeti irány­zat; a szociális elgondolás pedig benne van a keresztény elgondolásban. Es lehet alkotmány­sérelemről akkor beszélni, amikor a szólássza­badsággal megáldott sajtó szinte gyalázkodó an nyilatkozik és ír? (Dinnyés Lajos: Hol? Ez ínegrágalmazása a sajtónak!) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat fi­gyelmeztetem, hogy maradjon csendben és ké­rem, hogy ne folytassa közbeszólásait. (Diny­nyés Lajos: Ilyet nem lehet hallgatni szó nél­kül!) Akkor menjen ki. (Dinnyés Lajos: Jo­gom van bennmaradni, elnök úr!) Akkor kö­kötelessége csendben maradni, mert a ház-| szabályok nem engedik meg azt, hogy a kép­viselő másik képviselőtársát közbeszólással zavarja. Rendreutasítom. (Dinnyés Lajos: Más is közbeszól.) Másodszor is rendreutasí­tom. vitéz Várady László: T. Ház! Az alkot­mány egy élő organizmus, amely mindig fej­lődik. Ha mi alkotmányunkat Szent István óta nem változtattuk volna, vájjon hová ju­tottunk volna már? Lehetett volna-e jobbágy­felszabadítás, lehetett volna-e emancipáció? Az alkotmány egy élő szervezet és amikor az egész világ' ma egy nagy vajúdás és átalaku­lás előtt áll, ezt nekünk is át kell éreznünk, nem úgy, hogy lemásoljuk szolgai módon eset­leg egy más idegen nemzetnek gazdasági, po­litikai, vagy más felfogásait, (hanem át kell alakulnia az alkotmánynak úgy, ahogy fajunk, nemzetünk, a mai idők megkövetelik. (Kun ' Béla: Hogy? Maradjon a parlamentarizmus vagy jöjjön a diktatúra?) Feltétlenül marad­nia kell a parlamentarizmusnak. T. Ház! Mielőtt a költségvetésre rátérnék, móltózitassék megengedni, hogy mint a Tiszán­túlnak képviselője, azt a kötelességeméit telje­sítsem, hogy a kormánynak mély tiszteletem kifejezése mellett köszönetet mondjak azért a sok jóért, amit annak a jégtől és aszálytól ret­tenetesen sújtott vidéknek a mai viszonyok kö­zött és a mai gazdasági helyzetben bőségesen juttatott, úgyhogy minden könnyet letörölt­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 555 Hálámat és elismerésemet fejezem ki ezért, mert sok szomorú arcot mosolygósra fakasz; tott és nem volt éhező ember ezen a tiszántúli vidéken, amely különben is mindig nagyon is nehéz helyzetben van. Ugyancsak itt a parlament előtt kell leszö­geznem, hogy a magyar sajtó pártkülönbség nélkül részint vezércikkekkel, részint színes riportokkal és megfelelő tájékoztatással fel­hívta erre az ország figyelmét és másodsorban így a sajtónak köszönhetjük, hogy a nehéz tél­ből a reményteljes tavaszba el tudtunk jutni. (Propper Sándor: Szóval mégis csak Jó vala­mire az a gyalázatos sajtó!) Gyalázatos a sajtó akkor, amikor személyeskedik, én a sajtó­nak csak azt a részét hibáztatom, amely a ma­gánéletbe és a magán családi dolgokba bele­szól; ez a legelső, amit a sajtóreform révén meg kell változtatni. (Propper Sándor: A sza­bad sajtó irányában, tessék hozzátenni!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! vitéz Várady László: A tiszántúli képvise­lőnek az Alföld problémája fekszik a szívéhez legközelebb, de talán azért is, mert az Alföld problémája nemcsak a Tiszántúlnak kérdése, hanem az egész magyar nemzet kérdése. Nagy vonásokban az Alföld problémáját három szó­val lehetne kifejezni és ez úgy hangzik, hogy víz kell, út kell és fa kell az Alföldön. (Úgy van! a baloldalon.) Mindenesetre méltóztassa­nak megengedni, h?ogy citáljak Csongrád vár­megye kiváló, nagyszerű vol't főispánjának, Vadnay Andornak egyik munkájából néhány sort, amelyek ma is aktuálisak. Ezt írja (olvas­sa): »A mai kor államférfik előtt nyitva áll a halhatatlanság. Aki az Alföld kisembereit a pusztulástól megmenti és a síkföldi magyarság természetes 'szaporodását a munka útján való megélhetése által lehetővé teszi, megváltója lesz ennek a nemzetnek.« Az Alföldnek tehát, igen t. uraim, ez egy állandó, ma még megol­datlan problémája, amelyet szó nélkül és meg­oldás nélkül hagyni nem lehet. Ha sorra veszem azokat az alföldi problé­mákat amelyeket — újra hangoztatom — ma­gyar kérdésnek minősítik itt, akkor azt látom, hogy a bajoknak legnagyobb oka az aszály, amely az Alföldön most két esztendőben r egy­más után következett be. amely megnehezíti az ottani helyzetet, a fejlődést megakasztja, a vagyon osodást megakadályozza és éppen ezért mutatok újra rá, hogy ez a probléma nemcsak alföldi probléma, hanem a magyarság egyete­mes nroblémája is. Az Alföldre az ország 13*2 millió ka­tasztrális hold szántóföld-területének közel a fele esik és mégis a nagy aszály miatt a szarvasmarha a Dunántúlhoz viszonyítva csak */7-ed, a sertésállomány és a lóállomány szintén ennyi, a juhállomány csak %, to­vábbá az Alföldön 100 katasztrális holdra 127) szarvasmarha, a Dunántúlon 24, az északi dombos vidéken 19 szarvasmarha esik. De nézzük meg, hogy az aszály által súj­tott Alföldnek micsoda mérhetetlen nagy kára van. Az 1934-es statisztikai adatok kimutatása szerint az egész országban búzában 9'5 mil­lió, rozsban 4'4 millió, árpában 4'3 millió, zabban 1*4 millió kár állott elő, tehát össze­sen 19'6 millió, csak 10 pengővel véve. 196 millió pengő. Ha veszem, hogy az Alföldön kb. 6^ málló katasztrális hold szántóföld van, akkor meg kell állapítanom, hogy az Alföld­nek 1934. évi aszálykára 100 millió pengőt tett 78

Next

/
Thumbnails
Contents