Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
552 Az országgyűlés kévviselöházának ISO. ülése 1936 május 15-én, pénteken. ban ez a kérdés -még távolról sincs elintézve, mert itt tettekre és eredményekre van szükség. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ami az adókérdést illeti, erről csak azt akarom felemlíteni, hogyha azonnal nem is rendezhető, legalább kissé kíméletesebben járjanak el az adófizető polgárokkal szemben. Régebben az adók behajtását inkább csak az ősz folyamán forszírozták, ma azonban az a helyzet, hogy a, tavasz folyamán is forszírozzák az adófizetést, amikor a falusi lakosság a legnagyobb nyomorban tengődik. Ősszel még csak valahogyan tud az a gazda fizetni, de a tavasz folyamán ne forszírozzák úgy az adóbehajtásoíkat. Különösen kíméletlenül folyik az illetéktartozások behajtása, (Igen! Ügy -van!) ahol a kormány elkövette azt a hibát, hogy a finánchatóságoknak adta meg az elsőbbséget az illetékbehajtásokra, vonatkozólag, amelyek megelőzik még az adótartozásokat is. T. Ház! Ameddig ezek a nagy igazságtalanságok megvannak, szó sem lehet arról, hogy mi a kormány politikáját helyeseljük, vagy támogassuk. Tessék az adókat mérsékelni, a terheket csökkenteni (Helyeslés a balközépen-) és amikor erről a kérdésről szólok, — bármilyen fájó is a túloldal számára — azt kell mondanom, hogy tessék a jelenlegi magas fizetéseket és magas nyugdíjakat legalább átmenetileg mérsékelni. Ma valóságos nyugdíjmánia van az országban. Ma minden tanult ember azon van, hogy minél előbb jó nyugdíjas állásba jusson s azután hamarosan állami nyugdíjjal és újabb állásba helyezkedjék, nem törődve azzal, hogy az ország termelő lakossága hogyan bírja ezeket a terheket. Láttuk, hogy az elmúlt esztendőben ismét 6 millió pengővel szaporodtaik a nyugdíjterhek. Hova fog ez vezetni, ha ez ilyen mértékben tovább folytatódik? (Kun Béla: Elhalászszák a fiatalok elől az állásokat!) Erre az államnak van pénze, ellenben a hadirokkantak ellátásra nincs pénzünk s ugyanakkor, amikor ezeknek szégyenteljes, csekély összegeket juttatunk, óriási nyugdíjakat és kegydíjakat fizetünk ki. A jelenlegi helyzet mellett, amint az előbb is megjegyeztem, javulásról szó sincs. Mert ha nézzük az ipari és a mezőgazdasági árak közötti különbséget, akkor azt látjuk, hogy a búza indexszáma 100-ról 68-ra, a rozsé 100-ról 59-re, a tengerié lQO-ról 70-re, a sertésé 100-ról 60-ra esett. Az, hogy a gabonaárak ilyen alacsonyak, még nem lenne baj akkor, ha a másik oldalról az ipari áraknál is .bekövetkezett volna az áresés, De az ipari áraknál a helyzet éppen fordított, mert a szén indexszáma például 100-ról felment 122-re, (Zaj.) a mészé 100-ról 146-ra, a cementé 100-ról 150-re stb. stb. (Rakovszky Tibor: Pedig a munkabérek alacsonyak!) A benzin, az olaj és a mezőgazdasági gépek ára, szóval mindazoknak a cikkeknek az ára, amelyekre a mezőgazdaságnak a mindennapi életben állandó szüksége van, folyton emelkedik, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) az volna tehát a többségi párt legelső feladata, hogy ezekbe a kérdésekbe nyúljon bele. (Zaj.) Tessék vámrendszerünket átszervezni, beengedni külföldről az olcsó iparcikkeket, mert ha ez megtörténik, akkor lehet szó arról, hogy mi is elismerjük a kormány eredményeit. A mezőgazdasági és ipari cikkek ellentétes áralakulása rontja le még mindig a mezőgazdaság jövedelmezőségét. (Zaj.) Ha itt történt volna valami, aktkor nem kellett volna állami beavatkozás a mezőgazdasági adósok javára, nem kellett volna sürgetni a mjaratóriumot, nem kellett volna kérni a gazdaadósságok rendezését, amely ikérdés még távolról sincsen rendezve, ahogyan ezt az előttem felszólalt kormánypárti képviselőtársam is elismerte. Megvan a gazdaadóssági rendelet, ellenben a végrehajtási utasítás még ma sem jelenít meg. Azonkívül a végleges megoldástól még mindig távol állunk. Rendezve lettek a gazdatartozásoik, ellenben a töbibieket nem rendezték. Különösen ott lóg a Damokles kardja azok felett az adósok felett, akik külföldi kölcsönökkel vannak terhelve. Igen vígan lehet végrehajtást elrendelni, ha az. illető az annuitást, a kamatot nem tudja pontosan megfizetni, és tényleg meg is csinálják, — különösen az altruista intézetek járnak elől rossz példával — (Rakovszky Tibor: Sajnos.) hogy egymásután árverezik el a kisbirtokokat és ők maguk vásárolják meg azokat. Akármennyire próbáljon is valaki eredményeket elérni, az altruista intézeteknél nem lehet eredményt elérni ezen a téren- Zálfoglevelekkel a visszafizetés nincsen megengedve, pengőt pedig nem fogadnak el. Előfordult többször az az eset, hogy az illető gazda birtoka egy részének eladásával próbálta tartozását rendezni, de hiába, a bank nem fogadta el a pengőben való fizetést, a záloglevéllel való fizetés pedig nincs megengedve, annak ellenére, hogy a oénzügyi kormányzat részéről már évekkel ezelőtt megtörtént az ígéret, hogy rövidesen rendezik ezt a kérdést, hog^ rövidesen megengedik a záloglevelekkel való visszafizetést. Amennyi kedvezményt nyertek az egyes gazdák a gazda védelmi rendelet által, annál többet vesztettek a többiek, akik hitelfe lennének rászorulva, azioij ban éppen e rendeletek miatt semmiféle mezőgazdasági hitelhez nem bírnak jutni. Az egyedül zöldhitelt kivéve, ma nemi áll hitel a mezőgazdaság rendelkezésére, ami miatt a termelés folytonossága veszélyeztetve van és a termelés javulásáról szó sem lehet. Éppen emiatt nincsen beruházás, nincsen beruházás, nincsen építkezés és a munkanélkülisésr nemhosry csökkenne, de még inkább fokozódik. A helyzet ma az. hogy a tőkék legnagyobb része hat-hét budapesti nagybank birtokaiban van. (Úgy van! balfelöl.) amelyek nem állanak rendelkezésrp a vidéki kisbankoknak. Reeszkbmotot nom adnak, hanom az a célzatuk, az a politikájuk, hogy szép lassan felszíviák magúikba az iparvállalatokat és azokban helyezzék el tőkéiket, ellenbeua mezőgazdaságnaik nem állnak^ rendelkezésére. Itt kellene a kormánynak erélyes kézzel belenyúlni, nem úgy. hogy a» egyik bankvezért, a másik után kegyelmes úrnak nevezik ki, míg a mezőgazdasággal szemben viszont ilyen rideg, elzárkózó, kúr" A1 «ti on noli'tikát folvtatn ak. Elsősorban erősíteni kell a vidéki hitelszervezeteket. Sajnos, azok a szervek, amelyek ezen a téren hivatva lennének a vidék hitelellátását biztosítani, az altruista Intézetek, az Okh.-szövetkezetek még sokkal jobban elzárkóznak. (Ügy \van! Ügy van! balfelöl.) Például az Okih.-nál olyan rigorózusan járnak el a gazdákkal szemben, hogy ha a legjobb bonitású gazdának hitelt adnak, a legcsekélyebb hitelnél is ragaszkodnak telekkönyvi bekebelezéshez stb. és olyan körülményes ezeknek a hiteleknek a folyósítása, hogy a gazdák nem bírnak ezekhez hozzájutni. (Horváth Ferenc: Es költséges! — Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Rakovszky Tibor: A Nemzeti Bank statútumait kell megváltoztatni!)
