Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 13 néhány hasonló ilyen sallang, ami annyira megnehezíti az exportot, hogy egy közönséges ember képtelen arra, mégha megvan is az öszszeköttetése külföldön, hogy az ő terményét exportálja. Ez a lehetőség csak egyes nagybankoknak és szövetkezeteknek a kiváltsága, amely szövetkezetekben nem mindig gazdák vannak, hanem amelyek legnagyobbrészt álszövetkezetek; ezeknek van módjuk az exportot lebonyolítani és nagy hasznokat zsebrevágni. Igen t. Ház! A növénytermelésnél és a gabonánál stb. még inkább el lehetne fogadni az állami irányítást. Láttuk a tavaszi mezőgazdasági kiállítás alkalmával, hogy milyen szép eredményeket értek el a kisgazdák is, azonban a kiállításon láttunk mást is, annak ellenére, hogy a túloldalon állandóan hangoztatják, hogy a mezőgazdaság helyzete mennyire megjavult. A mezőgazdasági egyesületek, a mezőgazdasági kamarák kimutatták tényleg a helyzetnek megfelelően, hogy milyen körülmények közt van ma a mezőgazdaság és milyen körülmények közt él ma a mezőgazdasági; lakosság. E kimutatás szerint 4,499.000 lélek él ma is mezőgazdaságból, tehát a lakosság 52%-a. Tíz katasztrális holdon alul 2,977.000 lélek van, tehát 34%. Az összes lakóházak száma 1,467.000 és ezeknek a lakóházaknak csak 24%-a van kőből vagy téglából, 75%-a vályogból, sárból vagy fából van, sőt 600.000 lakóháznak még kútja sincs. Húsz falu adatai szerint a lakosság 48%-ának még saját ágya sincs, a szobák 45%-a pedig földpadozatú. Az átlagnapszámbér 312 fillérről lecsökkent 127 fillérre s itt a nagybirtoknak kell szemrehányást tennünk, amely most, amikor a gabonaárak tényleg némileg javultak, még mindig ugyanazokat az alacsony napszámbéreket fizeti, mint 2—3 évvel ezelőtt, (Igaz! Ügy van!) amikor a terményárak 6—8 pengő körül állottak. A mezőgazdasági bizottságok napszámbérmegállapításait nem veszik figyelembe, tehát erélyes kézzel rá kellene kényszeríteni őket arra, hogy a nyomorgó mezőgazdasági napszámosok valamit kereshessenek. A földtermés összértéke 2400 millió pengőről leesett 1057 millióra, egy hold föld értéke 800 pengőről 430 pengőre.^ Ezeknek a hivatalos adatoknak tudatában nem lehet állandóan arról szónokolni, hogy a mezőgazdaság helyzete lényegesen megjavult. Éppen azért amilyen mértékben csökkentek a jövedelmek a mezőgazdaságnál, ugyanolyan mértékben csökkenteni kell az adóterheket is. Hogy ma az állatárak némileg javultak, s valamivel felmentek, ebből a gazdának vajmi kevés haszna van. Az elmúlt esztendőben végeladás folyt a gazdaságoknál; az istállók ma üresek, különösen a Tiszántúlon és a gazdák inkább kényszerítve vannak vásárolni, hogy valahogyan a termelés folytonossága biztosítva legyen, nemhogy eladhatnának. Éppen ezért adórendszerünket reformálni, revideálni kellene. Előttem felszólalt több t. képviselőtársam, közöttük különösen Némethy Vilmos x. képviselőtársam igen szépen, szakszerűen kimutatta, hogy mennyivel erősebben van megterhelve a kisbirtok a nagybirtokkal szemben. (Ügy van! balfelbl.) Ugyanakkor feltűnő az, hogy a nagybirtok amikor ezeket az állapotokat annyira kivizsgálták, olyan merev álláspontot foglalt el, amilyet a felsőházban látunk a telepítési törvényjavaslat tárgyalása alkalmából. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Rakovszky Tibor: Meg kell adni a választ! — Dinnyés Lajos: Deferálni fognak! — Zaj,) A telepítési javaslat, amelyet a kormány a Ház elé hozott és el is fogadtatott, olyan keveset, ülése 1936 május 15-én, pénteken. 551 olyan kis veszélyt jelent a nagybirtok számára, olyan kevés földet keÜ odaadni ok e javaslat szerint, (Rakovszky Tibor: Azt is jó pénzért!), hogy igazán örömmel kellett volna a felsőháznak ezt elfogadnia, (Rakovszky Tibor: Szabadforgalomban nem kapnak annyit érte!) nem pedig visszautasítani azzal, hogy a világért sem szabad a magántulajdont bántani. Ha ezt az állapotot fenntartjuk és fenn akarják tartani p

őuraink, igeu szomorú sorsra jutnak, (vitéz Várady László: Az egységes ellenzék kívánta Eckhardt képviselő úrral az élén a felsőház vétóját! — Dinnyés Lajos: De nem azért!) Mi azért nem fogadtuk el a telepítési javaslatot, (Rakovszky Tibor: Mert kevésnek tartottuk!) mert kevésnes tartottuk és ezt őszintén meg kell mondani. (Br. Vay Miklós: Akkor egyetértenek a felsőházzal?! — Ra* kovszky Tibor: Dehogy!) Mi sem vagyunk azon az állásponton, hogy azonnal el kell venni az összes nagybirtokot, ellenben szerintünk igenis haladni kell a korral és arra a következtetésre kell jutni, hogy a nagybirtokot fokozatosan igyekezni kell visszafejleszteni. (Rakovszky Tibor: Ügy van! ez a helyes!) Bár a felsőházban még ez a csekély javaslat sem ment keresztül. Csak nem képzelik a főuraink, hogy most 1836-ot írunk és nem 1936-ot? (Mozgás a baloldalon.) Akkor voltak ezen az állásponton, de rá! lettek kényszerítve, liogy jogaikból engedjenek. (Zaj a baloldalon. — Rakovszky Tibor: De ani nem fogunk 1948-ig várni! — vitéz Várady László: Eddig egyik kormány /sem mert hozzányúlni! — Zaj. — Dinnyés Lajos közbeszól. — Zaj a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Mi a felsőház ellen beszélünk!) Elnök: Csendet kérek. Láng Lénárd képviselő urat ületi a szó. Láng Lénárd: M-i elismertük, hogy telepítési törvényjavaslat kell, szükséiges, csakhogy többet kívántunk, ezért kell csodálkoznunk a,zon, hogy a felsőház még ezt a keveset is leszavazta. Az előbb szólottam az adóreform kérdéséről, (vitéz Várady László: Ott leszünk mindig, ahol a magyar népnek segíteni kell!) Nagyon helyes, hogy a többségi párt egyrésze velünk azonos állásponton van, de éppen ezért ne tessék ezt a kérdést annyira félreérteni és anynyira, fölháborodni, ha mi kijelentjük erről az oldalról, hogy hajlandók vagyunk a többségi párt egy részével, amely velünk érez, együttműködni. (Rakovszky Tibor: TJgy van!) Ebben semmi rossz szándék nincs, inkább örömmel lehetne venni nem pedig annyira felháborodni, mint amilyen felháborodásnak tanúi voltunk az utóbbi napokban, (vitéz Várady László: Kész az út, méltóztassanak ide átfáradni! — Zajos elemmiondások a baloldalon. — Kun Béla: Nem azonos fogalom a nép és a Nep! — vitéz Várady László: A választás azt mutatja!) Ameddig csak ilyen tapogatódzások» ilyen csekéily lépések történnek, addig nem vagyunk abbain a helyzetben, t hogy a többségi párthoz csatlakozzunk, inkább fenntartjuk a mi álláspontunkat, hogy igenis szükség van reformokra. (Dinnyés Lajos: Nem akarunk a főispánoktól függni! — vitéz Várady László: Mi nem függünk a főispánoktól!) T. Ház! Ezek elől a kívánságok és követelések elől kitérni^ nam lehet. Ha nem térünk rá ezek teljesítésére, akkor jönni fog az idő, hogy rá fognak bennünket kényszeríteni erre és ha, nem tesszük, el fognak söpörni bennünket a szélsőségek, amelyek ellen itt a Házban ma szónokolnak, ezekkel a szónoklatokkal azon-