Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

550 Àz országgyűlés képviselőházának 13

Ô. ülése 1936 május 15-én, pénteken. re! Ez a Gömbös-kormány érdeme! _— Dinnyés Lajos: Az agytröszt találta ki! '—• vitéz Várady László: Nem baj az sem, csak jól működjék! A kormány tehát ezen az irton is az agrárérdekeket védte! — Folytonos zaj, — Elnök csenget.) Tessék az eredményeket megnézni. A kormánynak kötelessége, hogy munkaalkalmat teremtsen és megvalósítsa azt, amit állandóan ígérnek. Komoly kézzel kell belenyúlni az álláshalmozások megszüntetésének problémájába, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Nem mernek hozzányúlni ! — vitéz Várady László: Mi is elítéljük az álláshalmozásokat! — Zaj.) Tessék eredményeket produkálni, mert különben nem használ semmiféle szónoklás, semmiféle szervezkedés. A nép elég józanul mérlegeli azt,^ hogy a kormány -miként cselekszik és mérlegeli, hogy szükséges-e, érdemes-e az elért eredmények alapján a kormányt támogatni. Sajnos azonban, gazdasági téren nem látjuk az eredményeket. Az irányított gazdálkodás sem vált be. Emlékezzünk arra, hogy az elmúlt esztendőben túlzott hírek jelentek meg a sajtóban és kormánynyilatkozatok is szóltak arról, hogy óriási az aszálykár az országban. A Tiszántúlon sajnos, így is volt, azonban az egész országban általánosságban nem volt olyan katasztrofális a ihelyzet, amit a spekulánsok így annyira kihasználtak, hogy a kormányra rákényszerítettek különféle intézkedéseket, amelyek azután a mezőgazdaságnak súlyos kárára lettak« (A* elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Itt van például a búzaexport kérdése, amelyről az előbb szó volt. A terméshozamot nagyon lebecsülték és ennek következtében nem exportálták azokat a mennyiségeket, amelyeket az ország nélkülözni tudott volna. Fel kell említeni itt azt is, hogy a szomszédos országok, különösen Ausztria, nem tartották be azokat a megállapodásokat, amelyeket velünk kötöttek. A megállapodás értelmében az osztrákok 1*5 millió mázsa búzát tartoztak volna átvenni és most a tavasz folyamán az volt a helyzet, hogy csak 500—600 ezer mázsát vettek át, a többi 900.000 mázsa még itt van a nyakunkon, amit a nyugati országokban elég jó áron, nemes valutáért el lehetett volna adni. Ez azonban nem történt meg, mert az osztrákok részére fenntartották és még a mai napig sem vásárolták fel, éppen ennek következtében estek a búzaárak a legutóbbi negyedévben teljes három pengővel. Ugyanez volt a helyzet a burgonyakivitel terén is. Telekiabálták az országot azzal, hogy óriási az ínség, nincsen felesleg, a gazdák ne adják el terményeiket és nem ás engedték meg nekik, hogy olcsóbb áron adják el, mint amilyet a szindikátus előírt. Ma az a helyzet, hogy az exportot nem hajtották végre, a burgonya elrothadt, ugyanakkor, amikor az országban százezreknek még ennivalójuk sincs. (Rakovszky Tibor: A takarmánynál is így volt!) A takarmánynál ugyanez a helyzet. A kormány a szénaki vitelt... (vitéz Várady László: Érthetetlen! — Dinnyés Lajos: Ez így van, kérem! — vitéz Várady László: Csak így mondja a képviselő úr!) Közismert tény. (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat kérem, maradjon csendben. Láng Lénárd: Ma feleslegek vannak, amely feleslegek exportálhatók lettek volna, kellett is volna azokat exportálni, azonban a hosszú tárgyalások alatt nem exportáltattak és ma a termelők nyakán vannak, különösen az olyan termények, amilyen pl. a burgonya. Ez direkt elrothadt. A búzát, ha olcsóbban is, de ma valahogyan még mindig el lehet adni, ellenben pl. a burgonya, a takarmány annyit vesztett értékéből, hogy azt helyrehozni nem lehet. (Kun Béla: Rossz a gazdasági politika!) Az ősz folyamán a gazdaérdekeltségek ismételten felhívták a kormány figyelmét arra, hogy az országban nagy takarmánykészletek vannak és kérték az export engedélyezését. Amikor már decemberben, januárban láttuk, hogy takarmánnyal bőségesen el vagyunk látva, akkor külföldön jó áron el tudtuk volna helyezni széna- és lucernafeleslegünket stb. Az olaszokkal pl. tárgyaltak ezer vágón takarmány jó áron való átvételéről és az olaszok hajlandók is lettek volna ezt a mennyiséget átvenni, de akkor a mi küldöttségünk nemesvalutát követelt. Későbben kenderkompenzáció ellenében is létrejött volna az üzlet, de addig húzták-halasztották a dolgot, hogy az olaszok másoktól, a lengyelektől és a jugoszlávoktól szerezték be szükségleteiket, a felesleges takarmány pedig ittmaradt a gazdák nyakán és rontotta a jövő évi termés értékét. Ugyanez volt a helyzet a tengeriimportnál. A túlzott hírek miatt túlsók tergerit hoztak be^az országba. Ez elvitathatatlan tény. (vitéz Várady László: A Tiszántúlon mégis kevés volt, amit behoztak!) Magam is azon az állásponton vagyok, hogy igenis, segíteni kell a tiszántúli gazdákat az aszály idején, de elsősorban mégis belföldi terményekkel kellene segíteni azokon... (vitéz Várady László: De ha nem termett az aszály miatt!) A Dunántúlon ma is óriási tengerifeleslegek vannak, amelyeket ma 12 pengőért se lehet eladni, de ugyanakkor a román tengerit 12—14 pengőért veszik a tiszántúli gazdák részére. Közismert dolog, hogy Magyarországon rossz termés esetén is még mindig terem annyi, hogy a belföldi szükséglet fedezve van, sot még kivitelre^ is^ telik, csak nem szabad felülni a spekuláció által terjesztett híreknek, amelyeknek semmi más célzatuk nincsen, mint az, hogy mesterségesen felverjék az árakat és egyesek nagy hasznot vágjanak zsebre, viszont a termelőkkel nem törődnek. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Látjuk, hogy az irányított export abszolúte nem vált be. Hiába mondja Gömbös miniszterelnök, hogy minden gazda törekedjék arra, hogy ő maga exportálja a sajátmaga által termelt javakat. A jelenlegi helyzetben, amikor ez olyan körülményes dolog, képtelen erre, sőt még a régi kereskedőcégek, amelyek be vannak rendezve az exportra, sem képesek arra, hogy a mai bonyolult helyzetben exportálni tudjanak. Hogy csak egy példát hozzak fel, egy vagon áruhoz a nyugati országokba 16—17 darab melléklet szükséges, hogy az exportálható legyen. (Rakovszky Tibor: Üjraoltási bizonyítvány!) Kell például három darab exportkiviteli tanúsítvány^ három darab fuvarvállalási tanúsítvány, három darab fuvarlevél, egy statisztikai lap, két forgalmi; példány, két daraib számla, egy darab zsák- és ponyvatétel (Zaj.) és még