Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1936 május lo-én, pénteken. 549 Elnök: Szólásra következik Láng

1 Lénárd képviselő úr. Láng Lénárd: T. Képviselőház! Előttem felszólalt t. képviselőtársam beszéde legnagyobb részében főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott, tárgyilagosan szólott azokról és így abban a helyzetben vagyok, hogy fejtegetésének legnagyobb részével a magam részéről is egyetértek, kivéve talán utolsó mondatát, amelyben annak ellenére, hogy állandóan kritikát gyakorolt, követeléseket támasztott a kormánnyal szemben, végül a kormánynak mégis bizalmat szavazott és a költségvetési elfogadta. Teljesen egyetértek vele abban, amit ő mondott, hogy adótörvényeink revideáltassanak, hiszen majdnem minden képviselő erről szónokol itt a Házban, hogy tessék már valahára rátérni erre a térre. A különbség közöttünk csak az, hogy mi ezt a kérdést csak a Ház elé hozhatjuk, követelhetjük, ellenben az igen t. többségi pártnak módjában volna, hogy a kormányt rákényszerítse arra, hogy tegyen már valamit ezen a téren, ha másképpen nem, módjában volna az, hogy levonja a konzekvenciákat. Tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a taráfakérdést rendezni kell, legfeljebb abban a vonatkozásban nem, ahogy ő feltüntette, hogy a Dunántúl sokkal előnyösebb helyzetben van, mint a Tiszántúl. En magam is ismerem a Tiszántúl helyzetét. Ha az ottani gazda az ő sertéséért talán 6—7 fillérrel kevesebbet kap is, nagyobb különbség nincs is, ez még távolról sem teszi boldoggá a dunántúli gazdát, ahol talán a kiadási oldalon is nagyobb tételek vannak, nagyobb tehertételek, ennélfogva a különb ség nem nagy. Tény az, hogy úgy a Tiszántúl, mint a Dunántúl nyomorult, kétségbeesett helyzetben van ma is, annak dacára, hogy a túlsó oldalról annyira hangoztatják, hogy a gazdasági helyzet javult. Teljesen egyetértek vele abban is, hogy a vitézekkel és a rokkantakkal részben még kíméletlenebbül bánnak, mint a többi földhözjuttatottakkal, vagy más földbérlőkkel szemben, akiket még kíméletlenebbül kimozdítanak földjeikből. Ezen az állapoton tényleg változtatni kell. T. Ház! A költségvetés tárgyalása alkalmából már minden probléma fel lett itt vetve, mindenről elég sok szó esett már, úgyhogy a felszólalók majdnem mindegyikének már ismétlésekbe kell bocsátkoznia. Nekem, természetesen, mint kisgazdaképviselőnek, főleg kötelességem az, hogy ez alkalommal szintén gazdasági kérdéssel foglalkozzam, ami szerény véleményem szerint távolról sem jelent osztálypolitikát, mert küzdelmünkben bennünket soha semmiféle osztályérdek vagy osztálypolitika nem vezet, hanem az a felfogás, hogy a nemzet egyetemes jól felfogott érdekében mégis elsősorban a mezőgazdasági problémákat kell megoldani, a mezőgazdaságot kell elsősorban talpraáliítani, kiragadni jelenlegi fásultságából, a jelenlegi tespedésből és ismét jövedelmezővé, ismét rentábilissá kell tenni. Ha ez lenne a kormány főtörekvése, akkor aztán könnyebben egynevezőre juthatnánk. Sajnos, ezt nem látjuk, mert tárgyilagosan szemlélve a dolgokat, meg kell állapítani azt, hogy a kormány, különösen a mezőgazdaság terén, nem oldja meg mindazokat a problémákat, amelyeknek megoldását megígérte és megígéri már éveken keresztül. A megoldásoktól majdnem ugyanolyan távol vagyunk, mint voltunk két-három esztendővel ezelőtt, amikor a kormány nagy szózattal mélyreható reformokat, stb.-ket ígért be gazdasági és politikai téren, különösen politikai téren. Súlyosan aggódunk a szabadságjogoknak miinél kevésbbé s kevésbbé való tiszteletbentartása miatt is. Ezt tapasztaljuk különösen kint a vidéken, ahol különbséget tesznek polgár és polgár közt csak azért, mert az egyiknek ez a felfogása, az egyik ehhez a párthoz tartozónak vallja magát, a másik pedig a kormánypárthoz tartozónak. A tisztviselők, a községi jegyzők akként bírálják el a polgárok ügyeit, hogy hová tartoznak, pedig <az ellenzéknek, nekünk sincs m.ás szándékunk, mint a kormánypárti képviselőknek, hiszen agrárkérdéseikben majdnem tökéletesen egyetértünk, (vitéz Várady László: Ügy van!) Ennélfogva teljesen érthetetlen az, hogy kint a falvakban különbséget tesznek polgár és polgár közit pártállása miatt. (Dinnyés Lajos: Miért üldözik őket?) Mi niás módszerekkel és más emberekkel akarjuk megoldani a kérdéseket és ezt a Gömbös-kormány a legsúlyosabban hibáztatja. Ma tényleg az a helyzet kinn a falun, hogy községi elöljáró, községi bíró csak nemzeti egység-párti ember lehet. (Gr. Vay Miklós: Hisz választják! — Dinnyés Lajos: Ügy választják, mint önt képviselőnek!) A főszolgabírónak megvan a joga, hogy jelöljön és ő sajnos, csak egységespárti embert jelöl erre a tisztségre, bármilyen derék és arra hivatott ember van is a községben, ami súlyos helyzetet teremt a községekben. Még rosszabb <& helyzet a jegyzőválasztásoknál, ahol teljesen ki van kapcsolva a képviselőtestület, mert nem is szólhat bele a jelölésbe. (Br. Vay Miklós: Mégis sok kisgazdapárti bíró jött be! — Dinnyés Lajos: Ez mutatja a néphangulatWt! — Zaj.) Közszabadságokról csak akkor lehet beszélni, ha mindegyik pártnak megvan a szahad szervezkedési joga. ha minden polgár szabadon vallhatja, hogy melyik párthozi tartozik és éppen ezért kívánjuk és követeljük ezeket a jogokat, tessék ezeket megadni és tiszteletben tartani, (vitéz Várady László: Meg is vannak!) Éppen az ellenkezője van ennek. Talán éppen az erőszak miatt fordulnak el a tömegek a kormánytól. Tessék eredményeket felmutatni gazdasági téren is. (Rakovszky Tibor: Ha lesznek eredmények, mi is ott leszünk! — Zaj!) A mi feladatunk és célunk az, hogy segítsük elő a gazvdasági helyzet megjavítását, azért jöttünk ide a parlamentbe, hogy a nép javára eredményes működésit fejtsünk ki. (vitéz Várady László: A kormány érdeme az is, hogy a búzaárak a római megegyezés következtében felmentek 8 pengőről 15 pengőre! — Dinnyés Lajos: Naivitás ilyet beszélni! — vitéz Várady László: A római gazdasági megegyezés a Gömbös-kormány érdeme! — Dinnyés Lajos: Az agytröszt érdeme! Hiszen éppen a Gömbös-kormány alatt ment le a múlt esztendőben a búza ára! — Zaj. — Elnök csenget.) A túloldalról azt hozzák fel, hogy a kormány érdeme, hogy a búza ára ennyire felment. Ezzel szemben igaz az is, hogy éppen ennek a kormánynak az uralma alatt esett, le a búza ára, aminek nem lett volna szabad bekövetkeznie. A búzaárak leestek 6—8 pengőig, aminek káros következményeit még ma is sínyli a vidék, (vite« Várady László: Rosszul emlékezik a képviselő űr! — Dinnyés Lajos: A Gömbös-kormány alatt estek le a búzaárakévitéz Várady László: De a római gazdasági egyezmény következtében felmentek 15 pengőr 77* *