Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

548 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. ezt ne tudná vállalni ennek a szereraesétleii vármegyének az érdekében. A másik, szinén Bihar vármegyét érdeklő nagy anomália, amely sok tekintetben szántén a megcsonkítottság következménye, az igaz­ságszolgáltatással kapcsolatos. Nem ügyvédi érdekeit védek akkor, amikor erre rá akarok mutatni, hanemi annak a társadalominak érde­két, amely az igazságszolgáltatásra rászorul. Mert a szegény ember igazsága van legalább is olyan értékű, mint a vagyonos ember igaz­sága (Ügy van! Ügy van!) és az épp úgy rá van utalva arra, hogy «megkeresse a maga igazságát! Bihar vármegyében 176.000 lakosra két járásbíróság jut, míg a szomszédos Hajdú vármegyének, amelynek Debrecen városát ki­véve, 178.000 lakosa van, négy járásbírósága vari és a «mellett ott van a debreceni törvény­szék és tábla. Békés vármegye, amelynek la­kossága 330.000 fő, hat járásbírósággal rendel­kezik. Borzasztó differenciák ezek, amelyekre megoldást kell találni. Felhívom tehát az igaz­ságügyimiiniszter úr .szíves figyelmét erre ; a kérdésre. Ez olyan kérdés, hogy tulajdonkép­pen költségszaporítást sem jelent ennek a meg­oldása, mert azok a bírák, akik ma ennek a 178.000 embernek az ügyes-hajas dolgaival fog­lalkoznak, tmegosztva is tudnának ezzel fog­lalkozni, tehát egy harmadik járásbíróságot méltóztassék felállítani valahol a megfelelő központi helyen, ahova nem kell sok-sok kilo­métert gyalog (megtenni annak a szegény em­bernek. A bíróságokra vonatkozóan a legna­gyobb differencia 40 kilométer. De azt is lát­juk, hogy például közigazgatási viszonylatban, ha adót akar fizetni valaki, akkor másfelé kell mennie, ha a bíróságot akarja igénybevenrii, megint más helyre kell mennie és megint más helyre kell mennie, ha a szolgabíróságra akar menni. 50—60 kilométeres differenciák vannak s ha az a szegény ember megteszi ezt az utat, akkor is «még csak egy ügyét intézte el. Ezen segíteni kell. Ezeket a kérdéseket a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlom. Azt hiszem, ezek ellen semmiféle elvi kifogást nem lehet felhozni, figyelemmel kell lenni az elhanyagolt dolgokra és hiszem, hogy ezek mind remediumra is ta­1 Iának, annál is inkább, mert mint említettem, a tagozódása is rossz ennek a, vármegyének; míg ugyanis Hajdú vármegyének Debrecenen kívül mindössze 19 községe van, Békésnek pe­dig 31 községe van, nekünk, Bihar vármegyé­nek, 61 községünk van. Ezek a kérdések fel­tétlenül rendezendők. (Br. Vay Miklós: Nem szeretnek perlekedni!) Nekem f igazam r van, amikor arról beszélek, hogy még egy bíróság felállítása feltétlenül szükséges, hogy a lakos­ság a bíróságot helyben találja, már csak azért is, mert a szegényebb néprétegnek az igazsá­gát nem lehet aláhelyezni a vagyonosabb osz­tály igazságának. Megemlékeztem nagyobb vonásokban mind­arról, amit a költségvetéssel kapcsolatban el­mondani kívántam, mégis egy szintén gyakor­lati és az oktatással összevágó kérdést akarok még megemlíteni. Ez a felsőbb oktatás kere­tébe vág és a gyakorlati életből kerül ki. Ez érdekes kérdés, nem tudom, hogy volt-e már vagy nem az illetékes körök előtt. Ez a kér­dés, amely a felsőbb oktatásra ugyan, de a gyakorlati kérdések közé azért tartozik, mert gyakorlati célt kíván szolgálni, a jogi oktatás valamelyes reformjával van Összeköttetésben és a jogi oktatás szempontjából komoly, gya­korlati célt szolgál. Arról van szó, hogy ami­kor az ítélőbíró a kezébe kerülő, mondjuk, büntetőjogi vonatkozású ügyeket tárgyalja, számtalan esetben, — vannak hasonló kérdések — kivonul oda egy szakértő, akinek a meghall­gatására szintén szükség van, Mondjuk, ez a szakértő orvosszakértő. Amikor egy orvost ki­hallgat a bíró, akkor abszolúte tájékozatlan, éppúgy, mint akkor, ha másféle szakértőt kell kihallgatnia. Én a múltkor tárgyaltam egy ilyen perben, amikor is a bíró azt mondta az orvosszakértőnek, hogy méltóztassék talán a jegyzőkönyvet úgy diktálni, hogy én is meg­értsem, mert én ezen a nyelven nem értek. Olyan szakkérdések adódnak, amelyeket a leg­kiválóbb bíró sem érthet meg, a legjobb gya­korlati jogász sem kapiskálhat, szükség van te­hát arra, hogy valami formában mégis csaK beletekinthessen ebbe a tudományba. Az or­vos ebben a vonatkozásban előnyben áll a gya­korlati jogásszal szemben, t. i. az orvos, tör­vényszéki orvostanból vizsgázik, tehát jogot tanul és csak akkor lehet tisztiorvos, hogyha a jogból is leteszi a vizsgát. A büntető tör­vénykönyvet kell megtanulnia, legalább azt az anyagi részt és perrendi részt, amely vonat­kozásban van tudományával. Ellenben a jo­gász az ennek megfelelő orvosi tudományt nél­külözi. Nekünk jogászoknak kollégiumunk volt ugyan a törvényszéki orvostan, de ebből vizs­gát soha sem kívántak egy jogásztól sem. E kérdés megoldása egy krajcárba sem kerülne, a nélkül is megvalósítható volna és hiszem, hogy jogásztársaimnál nem talál ellenzésre az, hogyha egy tantárggyal többet fognak taní­tani és esetleg egy tantárgyból többől kell vizsgázniok. Igaz, hogy ón «már túl vagyok ezeken a dolgokon, de ezt annyira megkönnyíti annak a bírónak az ítélkezési készségét, az ítélet meghozatalát, annyival jobban beletekint­het a peranyagba, hogy ezt feltétlenül indo­koltnak tartom. (Elénk helyeslés.) Nemi kívánok több kérdéssel foglalkozni. Befejezésül csak fel kell hoznom azt a szomorú dolgot, amely itt most nap-nap után lejátszó­dik nálunk a képviselőházban, amikor olyan dolgok kerülnek a Ház elé, amelyek talán nem is tartoznak ide, de amelyek óriási publiku­mot vannak hivatva gyűjteni a Ház padso­raiba és másfelé is. Ezt nagyon szerencsétlen­nek tartom, nem tartom célravezetőnek, sőt destruálónak tartom úgy belpolitikai, mint külpolitikai vonatkozásban. Már pedig nekünk belpolitikai vonatko­zásban abszolút rendre van szükségünk mert különben nincs tekintélyünk kifelé és addig nem lesz megélhetésünk, amíg azt az integri­tást, amit elvesztettünk, vissza nem szerez­zek. Ezeknek a naponkinti viharoknak két­ségtelen hatása az, hogy az újságok nagyobb példányszámban fogynak el, de ez nem nem­zeti érdek, ellenben ennek az állapotnak a meg­szüntetése igazán nemzeti érdek lenne. Éppen ezért azt hiszem, hogy nemcsak egyéni véle­ményemnek adok kifejezést. Legyünk azon pártkülönbség nélkül, hogy ezek az állapotok itt megszűnjenek. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Minthogy a kormánynak eddig is számos olyan szociális vonatkozású intézkedéséről győződtem meg, amelyekről eddig még csak szó sem lehetett, a kormány iránt minden vo­natkozásban feltétlenül bizalommal vagyok, a költségvetést általánosságban a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk he­lyeslés és taps a jobboldalon és á középen. — A szónokot többen üdvözlik.)

Next

/
Thumbnails
Contents