Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
548 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. ezt ne tudná vállalni ennek a szereraesétleii vármegyének az érdekében. A másik, szinén Bihar vármegyét érdeklő nagy anomália, amely sok tekintetben szántén a megcsonkítottság következménye, az igazságszolgáltatással kapcsolatos. Nem ügyvédi érdekeit védek akkor, amikor erre rá akarok mutatni, hanemi annak a társadalominak érdekét, amely az igazságszolgáltatásra rászorul. Mert a szegény ember igazsága van legalább is olyan értékű, mint a vagyonos ember igazsága (Ügy van! Ügy van!) és az épp úgy rá van utalva arra, hogy «megkeresse a maga igazságát! Bihar vármegyében 176.000 lakosra két járásbíróság jut, míg a szomszédos Hajdú vármegyének, amelynek Debrecen városát kivéve, 178.000 lakosa van, négy járásbírósága vari és a «mellett ott van a debreceni törvényszék és tábla. Békés vármegye, amelynek lakossága 330.000 fő, hat járásbírósággal rendelkezik. Borzasztó differenciák ezek, amelyekre megoldást kell találni. Felhívom tehát az igazságügyimiiniszter úr .szíves figyelmét erre ; a kérdésre. Ez olyan kérdés, hogy tulajdonképpen költségszaporítást sem jelent ennek a megoldása, mert azok a bírák, akik ma ennek a 178.000 embernek az ügyes-hajas dolgaival foglalkoznak, tmegosztva is tudnának ezzel foglalkozni, tehát egy harmadik járásbíróságot méltóztassék felállítani valahol a megfelelő központi helyen, ahova nem kell sok-sok kilométert gyalog (megtenni annak a szegény embernek. A bíróságokra vonatkozóan a legnagyobb differencia 40 kilométer. De azt is látjuk, hogy például közigazgatási viszonylatban, ha adót akar fizetni valaki, akkor másfelé kell mennie, ha a bíróságot akarja igénybevenrii, megint más helyre kell mennie és megint más helyre kell mennie, ha a szolgabíróságra akar menni. 50—60 kilométeres differenciák vannak s ha az a szegény ember megteszi ezt az utat, akkor is «még csak egy ügyét intézte el. Ezen segíteni kell. Ezeket a kérdéseket a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlom. Azt hiszem, ezek ellen semmiféle elvi kifogást nem lehet felhozni, figyelemmel kell lenni az elhanyagolt dolgokra és hiszem, hogy ezek mind remediumra is ta1 Iának, annál is inkább, mert mint említettem, a tagozódása is rossz ennek a, vármegyének; míg ugyanis Hajdú vármegyének Debrecenen kívül mindössze 19 községe van, Békésnek pedig 31 községe van, nekünk, Bihar vármegyének, 61 községünk van. Ezek a kérdések feltétlenül rendezendők. (Br. Vay Miklós: Nem szeretnek perlekedni!) Nekem f igazam r van, amikor arról beszélek, hogy még egy bíróság felállítása feltétlenül szükséges, hogy a lakosság a bíróságot helyben találja, már csak azért is, mert a szegényebb néprétegnek az igazságát nem lehet aláhelyezni a vagyonosabb osztály igazságának. Megemlékeztem nagyobb vonásokban mindarról, amit a költségvetéssel kapcsolatban elmondani kívántam, mégis egy szintén gyakorlati és az oktatással összevágó kérdést akarok még megemlíteni. Ez a felsőbb oktatás keretébe vág és a gyakorlati életből kerül ki. Ez érdekes kérdés, nem tudom, hogy volt-e már vagy nem az illetékes körök előtt. Ez a kérdés, amely a felsőbb oktatásra ugyan, de a gyakorlati kérdések közé azért tartozik, mert gyakorlati célt kíván szolgálni, a jogi oktatás valamelyes reformjával van Összeköttetésben és a jogi oktatás szempontjából komoly, gyakorlati célt szolgál. Arról van szó, hogy amikor az ítélőbíró a kezébe kerülő, mondjuk, büntetőjogi vonatkozású ügyeket tárgyalja, számtalan esetben, — vannak hasonló kérdések — kivonul oda egy szakértő, akinek a meghallgatására szintén szükség van, Mondjuk, ez a szakértő orvosszakértő. Amikor egy orvost kihallgat a bíró, akkor abszolúte tájékozatlan, éppúgy, mint akkor, ha másféle szakértőt kell kihallgatnia. Én a múltkor tárgyaltam egy ilyen perben, amikor is a bíró azt mondta az orvosszakértőnek, hogy méltóztassék talán a jegyzőkönyvet úgy diktálni, hogy én is megértsem, mert én ezen a nyelven nem értek. Olyan szakkérdések adódnak, amelyeket a legkiválóbb bíró sem érthet meg, a legjobb gyakorlati jogász sem kapiskálhat, szükség van tehát arra, hogy valami formában mégis csaK beletekinthessen ebbe a tudományba. Az orvos ebben a vonatkozásban előnyben áll a gyakorlati jogásszal szemben, t. i. az orvos, törvényszéki orvostanból vizsgázik, tehát jogot tanul és csak akkor lehet tisztiorvos, hogyha a jogból is leteszi a vizsgát. A büntető törvénykönyvet kell megtanulnia, legalább azt az anyagi részt és perrendi részt, amely vonatkozásban van tudományával. Ellenben a jogász az ennek megfelelő orvosi tudományt nélkülözi. Nekünk jogászoknak kollégiumunk volt ugyan a törvényszéki orvostan, de ebből vizsgát soha sem kívántak egy jogásztól sem. E kérdés megoldása egy krajcárba sem kerülne, a nélkül is megvalósítható volna és hiszem, hogy jogásztársaimnál nem talál ellenzésre az, hogyha egy tantárggyal többet fognak tanítani és esetleg egy tantárgyból többől kell vizsgázniok. Igaz, hogy ón «már túl vagyok ezeken a dolgokon, de ezt annyira megkönnyíti annak a bírónak az ítélkezési készségét, az ítélet meghozatalát, annyival jobban beletekinthet a peranyagba, hogy ezt feltétlenül indokoltnak tartom. (Elénk helyeslés.) Nemi kívánok több kérdéssel foglalkozni. Befejezésül csak fel kell hoznom azt a szomorú dolgot, amely itt most nap-nap után lejátszódik nálunk a képviselőházban, amikor olyan dolgok kerülnek a Ház elé, amelyek talán nem is tartoznak ide, de amelyek óriási publikumot vannak hivatva gyűjteni a Ház padsoraiba és másfelé is. Ezt nagyon szerencsétlennek tartom, nem tartom célravezetőnek, sőt destruálónak tartom úgy belpolitikai, mint külpolitikai vonatkozásban. Már pedig nekünk belpolitikai vonatkozásban abszolút rendre van szükségünk mert különben nincs tekintélyünk kifelé és addig nem lesz megélhetésünk, amíg azt az integritást, amit elvesztettünk, vissza nem szerezzek. Ezeknek a naponkinti viharoknak kétségtelen hatása az, hogy az újságok nagyobb példányszámban fogynak el, de ez nem nemzeti érdek, ellenben ennek az állapotnak a megszüntetése igazán nemzeti érdek lenne. Éppen ezért azt hiszem, hogy nemcsak egyéni véleményemnek adok kifejezést. Legyünk azon pártkülönbség nélkül, hogy ezek az állapotok itt megszűnjenek. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Minthogy a kormánynak eddig is számos olyan szociális vonatkozású intézkedéséről győződtem meg, amelyekről eddig még csak szó sem lehetett, a kormány iránt minden vonatkozásban feltétlenül bizalommal vagyok, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és á középen. — A szónokot többen üdvözlik.)
