Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 1ÊÔ. az, hogy munkaalkalmakat biztosítson azoknak a szerencsétlen munkásoknak, akik évek hoszszú sora óta állandóan kilincselnek munkáért, de munkahiány miatt nem kapnak munkát és így ők maguk és családjuk is éheznek. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Előrebocsátom, hogy saját megállapításom szerint nálunk az elvből elégedetlenkedő munkások aránylag nincsenek sokan, ellenben, sajnos, annál többen vannak azok a munkások, akik munkaalkalmak hiánya miatt elégedetlenkednek. (Ügy van! Ügy van!) Az előbb felsoroltak ügyéhez a törvény legsúlyosabb mértékével hozzá kell nyúlni, a második rétegen pedig segíteni feltétlenül kormányzati kötelesség. (Igaz! Ügy van! jobbfelől) Ilyen viszonyok között komoly céljai vannak e terv megvalósításának, úgyhogy arról tovább beszélni felesleges. Ezek után nem tartom szükségtelennek egészen röviden rámutatni az 1920 : XXXVI. te, az akkori földbirtokreform-törvény alapján juttatott földek megváltási ára megállapításának kérdésére. Ez a kérdés speciálisan érdekel engem különösen a vitézek szempontjából, mert mint járási vitézi hadnagy, a legnagyobb szomorúsággal tapasztalom, hogy azok a szerencsétlen emberek, vitézek és más hadi szolgálatosok, akik háborús érdemeik elismeréséül kapták azokat a telkeket, amelyekre boldogságukat vélték alapítani, ma olyan nehézségek között vannak, hogy nem bírnak eleget tenni kötele- i zettségeiknek és míg másokat meg tud tartani a hatósági jóindulat, úgyhogy nem telepítik ki őket ezekből a telkekből, addig ezeket még a vitézi rend fegyelmi hatósága is sújtja. Annak ellenére, hogy mindent elkövetnek abban az irányban, hogy teljesítsenek, bizony a legnagyobb megerőltetés mellett sem képesek fizetni. Törvényes mód van arra, hogy a kataszteri tiszta^ jövedelem indokolt esetben helyszíni megvizsgálás után leszállíttassék az adókivetés szempontjából. Ez meg is történt nagyon sok esetben és sikerrel is járt, az illető kérelmező gazdák adója leszállíttatott és konstatálták, hogy kataszteri tiszta jövedelmük kevesebb. Ez tény, ezt bizonyítani tudom. Amikor azonban ezt a pénzügyminiszter úr elé, illetőleg az illetékes ügyosztály elé tártam, ott elutasításra találtam. Azzal utasítottak el, hogy ez állami adósság, ezen változtatni nem lehet. Ez jus strictum. De méltányosság is van és méltányossággal meg lehet oldani ezeket a kérdéseket, mert^ bizony számtalan kérdés nyert megoldást méltányossággal. Az állam ilyen vonatkozásban hozzon bizonyos áldozatokat, mert a leginkább rászoruló népréteget védi meg ezzel és tartja meg annak a rétegnek az exisztenciáját. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T, Képviselőház! Még csak egészen röviden akarom kérni ,a pénzügyminiszter urat a legutóbbi gazdavédelmi rendelet alapján kiadandó végrehajtási utasítások kiadására. Ez egy nagy folytonossági hiány. Nem akarok rámutatni egyenként, a hiányokra, mert nem akarom untatni a t. képviselőházat azizal, hogy micsoda hiányok vannak abból kifolyólag, hogy ma sincsenek tisztában a védett gazdaadósok azzal, hogy tulajdonképpen mik a kötelezettségeik, hogyan kell azoknak eleget tenniök, de különösen fennáll ez a váltóadósokra. A legtöbb kisgazdaadós váltóadós, a jelzálogkötvényesekről nem is akarok szólni, mert az egy nagy dzsungel, amelyben igazán nem lehet kiigazodni, (Egy Hang jobbfelől: A bankok kiigazodnak!) ellenben az ilyen függőkölcsö nőkkel megáldott szerencsétlen emberek sorsát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 547 mégis csak rendezni kellene, mert mihelyt azokat a kölcsönöket átalakítják hosszúlejáratú kölcsönökké, amint az már a rendeletben intézményesen el van intézve, akkor tudni fogják, hogy mikor és mit kell fizetniük és nem kell váltót adni ok róla. Komplikált a váltóadósok helyzete annál is inkább, mert a váltókezesekkel hihetetlen anomáliák fordulnak elő. Például egy kezes aláírt egy váltót és a bank leszámítolta. Mondjuk, hogy az a kezes esetleg nem jó, a bank mégis leszámítolta a / váltót, most azonban nem fogadja el az új váltót, csak ha más kezes írja alá. Vagy esetleg ha meghalt a kezes. Akikor a legnagyobb zavarok állanak elő, annak ellenére, hogy az adósság a kataszteri tiszta jövedelem 40-szeresén belül lévén, kezesre nem is volna szükség, mert a negyvenszeresen belül levő hosszúlejáratú kölcsön biztosítva van. Szóval ezeknek a végrehajtási utasításoknak, különösen a praktikus végrehajtási utasításoknak, soron kívül meg kellene jelenniük, lehetőleg az aratás előtt ki kellene őket adni s erre tisz'te!ettél felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét, aki már számos tanújelét adta szociális megértésének, legújabban például az egyszoba-konyhás lakások adójának elengedésével, (Ügy van! Ügy van! a középen.) amely kérdéshez eddig egy kormány sem. mert hozzányúlni, ő pedig egy tollvonással gyönyörűen elintézte úgy, hogy ez az elintézés a legnagyobb elismerést váltotta ki abból a rétegből, amely erre az adóelengedésre igazán rászorul. Amikor a gazdaadósságokról szólok, — lia csak per tengentem szólok is róluk — felhívom még a pénzügyminiszter rú figyelmét arra is, hogy mégis csak rendezendők a kisipari érdekeltség ügyei is valamiképpen. Nem mondom, hogy milyen formában — hiszen én nem tudom kitalálni annak formáját — de valamit mégis csak kell erre kitalálni, mert bizony azokon a szerencsétlen kézműiparosokon kell valamiképpen' segíteni kölcsön nyújtásával, vagy a kamatkérdés rendezésével stb. Nagyon rászorulnak erre azok a vidéki kisiparosok, akik a legszerencsétlenebb^ gazdálkodó néprétegnek dolgoznak; így talán sikerül átvezetni őket a megélhetés nehézségein. Ha a gazdákat meg kell védeni, akkor hasonlóképpen védeni kell ezt a társadalmi réteget is, amely erre szintén rászorul. Egészen rövid leszek már, t. Képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a középen.) de nem mulaszthatom el ,hogy imég két, különösen Bihar vármegyét közelről érdeklő kérdést ne érintsek. Ezek egyike a középiskolai kérdés. Bihar vármegyének 176.000 lakosa van s ennek a vármegynek egyetlen középfokú iskolája sincs. (Egy hang jobbfelől: Elég baj!) Nem azt mondom, t. Képviselőház, hogy szaporítani kell a középiskolákat, a gimnáziumokat, meg nem tudom micsodákat. Ezzel csak szaporítanék az állástalan diplomásokat, már pedig belátom, hogy most sem tudunk kenyeret adni nekik. De mégis lehetővé kell tenni minden embernek azt^ hogy gyermekét neveltethesse, ha arra való gyermeke van és ezért bizony egy 176.000 lelket számláló vármegye, amely történelmi vármegye s amelyhez hasonló létszámú vármegye még több van az országban, megérdemli, hogy egy középiskolája legyen. Es ha nem lehet gimnáziumot felállítani, — mint ahogy ahhoz nem is ragaszkodunk — legalább egy gazdasági középiskolát állítsanak fel. Ez talán nem jelentene olyan borzalmas nagy kiadást, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, illetőleg a mélyen t. miniszter úr 77