Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

546 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. sági szempont a trágyázás biztosítása. A Tiszántúlnak Budapesttől több mint 200 kilométerre fekvő vármegyéiben tehát rá vannak utalva a marhahizlalásra még akkor is. ha ez biztos veszteséggel jár. Ezzel szemben a Budapest közelében fekvő _ gazdaságok, miután trágyaszükségletük a tejgazdaságok által fedezve van, nincsenek ráutalva a marhahízlalásra még akkor is, ha ez jövedelmezőnek látszik. Itt tehát nagy differencia van a két vidék között. A Tiszántúlnak^ hogy a hizlalás tekintetében a jövedelmezősége meg legyen, olyan elsőrangú hizlalt anyagot kell a dolog természete szerint előállítania, mint a Dunántúlnak. Ezért jan szükség arra, hogy a Tiszántúl részére olcsóbb fuvardíj állapíttassék tmeg. r (Helyeslés. — vitéz. Várady László: Egységes tarifát!) Másodsorban pedig arra van szükség, hogy a Wien—

St.-Marxra és más külföldi állomásra kiszállított hizlalt mar hának az ország minden egyes helyéről egységes fuvardíjszabása legyen, úgy, mint ahogyan ez a Drezdába való kivitelnél is megvan ál-, lapítva az egész ország területére nézve. T. Ház! A Tiszántúl 200 kilométernél távolabbra eső részeinek, — tekintettel arra, hogy hizlalni minden körülmények között kell, akár van megfelelő jövedelem, akár nincs, egyik esetben van, a másikban nincs — a devízabíztosítás céljából is nagyobb kedvezményeket kell adni. A minőségileg is kifogástalan hizlalt marha külföldi szállításához nagyobb kedvezményt kell adni, mert máskülönben ezek a 200 kilométernél nagyobb távolságokra lakó tiszántúli gazdák jószágaikat értékesíteni nem tudják. Nézetem szerint ezek olvan szembetűnő, s olyan, komolyan megfontolandó kérdések, amelyek felett elsiklani nem lehet és hiszem is, hogy a t. kormány nem siklik el e kérdések vizsgálata elől, mert ezek vizsgálatának szükségességét be kell a kormánynak is látnia. Rátérek «nőst egy^ felfogásúim szerint sokkal lényegesebb probléma rövid taglalásáraj ez pedig: az öntözés kérdésének onaegoldása. amiről már több tiszántúli képviselőtársam szólott. (Halljuk! Halljuk!) Olyan kérdés ez, amelyről nemi lehet eleget beszélni. Ez annál is inkább megszívlelendő^ kérdés, mert ennek megoldatlan volta évek óta lehetetlenné teszi a gazdák számára a rentabilitást. A hosszú évek óta megisimétlődő aszályok ugyanis olyan helyzetbe hozták azt a szerencsétlen Tiszántúlt, hogy imia már a gazda azt mondja: gyönyörű, szép a vetésem májusig, — most is nagyon szépeik voltak a vetések, amikor eljöttem — de mihaszna, ha alig egy-két milliméternyi eső volt azon a környéken, ahol talán az országnak a legjobb minőségű búzáját termelik. Az öntözés lehetőségéről tehát gondoskodni kell Vonatkozik ez a legelőkre is. Ez minden vonatkozásban igen lényeges kérdés, amelynek (megoldásával neim késlekedhetünk, f niert t ez késedelmet nem tűrő, a szó szoros értelimében égetően sürgősen megoldandó kérdés. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mi tiszántúliak e tekintetben már is tettünk egy komoly kezdeményező lépést. Tudomásunkra jutván, hogy ezelőtt 27 esztendővel egy öntözési tervet dolgoztak ki. a Körös folyó felhasználásával, aimely terv szerencsére ma is megvan. Ezt a tervet a földmívelésügyi miniszter úr jóvoltából egy kis segítséggel re vide áltattuk és megállapítást nyert, hogy az a terv ima is használható, vagy legalább is kiindulási bázis lehet egy nagyobb szabású öntözési inríí megépítéséhez, (vitéz Várady László: Óriási jelentőségű!) En foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert ottani lakos lévén, szemtanuja vagyok a, dolgoknak és saját bőrömön is tapasztaltam, hogy mit jelent az a csapadékhiány, amely évek hoszú sora óta rendszeresen ismétlődik azon a részen, ahol én lakom. A földmívelésügyi miniszter úr bölcs intézkedéséire a debreceni kultúrmérnöki hivatal főnöke e hó 5-ére értekezletet hívott össze éppen abba a községbe, ahol én lakom, amely értekezletre meghívta a gyulai folyammérnöki hivatal főnökét, minthogy a Körös folyó a gyulai folyammérnöki hivatal alá tartozik. Meghívta, ;i Sebes-Körös vízszabályozó társulat igazgató főmérnökét, meghívta a vármegye főjegyzőjét, gazdasági felügyelőjét, a községi elöljáróságot és a legeltetési társulat elnökét. Ezen az értekezleten én is résztvettem. Ott egy tényállás rögzíttetett le, amely biztató jelét ígéri annak, hogy ez a kérdés megoldható lesz. Rövid jegyzőkönyv örökíti ezt meg, amelynek leglényegesebb része — nem akarom az egészet ismertetni, pedig elég érdekes, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) — az, hogy megindokolja az értekezletet összehívó királyi műszaki tanácsos úr, hogy annákidején a nagyváradi kultúrmérnöki hivatal Kornádi község közlegelőjének öntözésére tervet dolgozott ki, amelynek megvalósítását a világháború és a közbejött gazdasági bajok megakadályozták. Tekintettel arra, hogy a közelmúlt években rendszeresen aszálykárok álltak elő, indokoltnak találja az értekezlet ennek a tervnek megvalósításával az öntözés »megoldását. Előadja, hogy Kornádi község lévén az érdekelt körzet legnagyobb községe, a kornádi legeltetési társulat felajánlotta, hogy abban az esetben, ha a költségek százezer pengőt meg nem. haladnának, 30.000 pengőt a saját pénztárából áldoz ennek a tervnek megvalósítására. Ez óriási áldozat akkor, amikor tényleg ma úgyszólván semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. A debreceni kultúrmérnöki hivatal tanulmány tárgyává tette ezt a tervezetet. Megállapította, hogy célszerű volna a terveket átdolgozni, stb. Megbízták vitéz Király Miklóst, a Sebes-Kőrös Vízazabályozó Társulat igazgató-főmérnökét, hogy erre vonatkozóan megfelelő tervet készítsen elő. vitéz Király Miklós erre kötelezte is magát, úgyhogy ez a terv egy hónap leforgása alatt rendelkezésre fog állni. Annáik, amit itt előadtam és amivel az igen t. képviselőházat esetleg untattam, bizonyos önző célja volt, nevezetesen az a meggondolás vezetett, hogy ha már a mi községünk, illetve annak gazdaérdekeltsége ilyen nagy áldozatra hajlandó, akkor méltán kérhetjük a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy elsősorban minket részesítsen segítségben abból a célból, hogy ezt a tervünket valóra válthassuk. (Helyeslés.) Hiszen, amint a költségvetésből megállapítható, a pénzügyminiszter úr a beruházásokkal kapcsolatban erre már nagyobb tételt vett fel a folyó évi költségvetésbe, abból telik^is, tervünk is van, az idő is sürget, az aszály állandó ez a terv tehát keresztülviendő és erre ezúton is kérem a földmívelésügyi miniszter úr jóindulatú támogatását. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Az öntözés kétségtelenül olyan közgazdasági érdek, amelyről vitatkozni is felesleges. Ezenfelül azonban más hivatása is volna ez öntözőmű létesítésének, mégpedig