Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 131 tében — 1*93, illetve 3:52 pengő az ár, a differencia tehát 1'59 pengő. Pedig a mezőgazdasági gép vasból van, tehát egy métermázsában Igazán kevés foglaltatik. Mezőgazdasági gépeknél 2'59, illetve 5*30 pengő az ár, a differencia tehát 2'71 pengő. A tűzifánál, amely bizony nálunk fontos életszükségleti cikk, s amely más helyről szerzendő be, minthogy nálunk jelenleg kitermelhető erdősítés nincs, 61 fillér a differencia ilyen vonatkozásban, épületfánál 94 fillér, petróleumnál, amely szintén lényeges fogyasztási cikk, 1'33 fillér, stb. Szóval ezek a most felsorolt adatok mind azt dokumentálják, hogy ezek az állapotok feltétlenül orvoslandók, mert valaki nem tehet arról, hogy távolabb lakik és nem lehet az, hogy bár jobb minőségű búzát termel, — mert az igazi búza ott terem a Tiszántúlon — mégis sokkal kevesebbet kap azért a búzájáért, mint a Budapesthez közelebb fekvő községek lakossága. Senki sem veheti tehát rossznéven azt, ha megfelelő arányosítással ez a kérdés legalább is megfontolás tárgyává tétetik. (Helyeslés a középen.) En nem vagyok szakember, én nem megoldási módot ajánlok, csak eszmét adok arra, hogy ez^ felhasználható^ legyen egy ilyen természetű kérdés megoldásánál. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Ha már a fuvarozásnál tartok, — az előbb a tarifáról beszéltem — most már a fuvarozásnál tartok, mert a tarifakérdést letárgyaltam ebben a vonatkozásban, a személyfuvarozásról is akarok egypár szót szóJani, ami ugyan nem mezőgazdasági kérdés, de a mezőgazdasági lakosságnak is nagyon lényeges kérdése. Itt köszönetet kell mondanom a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak azért, hogy egy nagyon régi bajt orvosolt egy nagyon egyszerű, de nagyon nehezen keresztülvihető tényével. A helyzet nevezetesen az, hogy a mi vidékünk annakidején Várad felé orientálódott, ezért a vasúti menetrendet is a Várad felé irányuló forgalom tekintetbevételével állapították meg és bizony én hiába nézem évekre visszamenőleg a vasúti menetrendet, nemigen találok változást abban a kérdésben, amely kérdésben rendezni kellett volna ennek a közlekedési viszonynak átalakítását. Például az volt a helyzet, hogy ha valaki — mondjuk — Kornádi községből, amely Bihar vármegyének egy 10.000 lelket számláló községe, el akart menni Szeghalomba, amely Békés megyének egy szintén hasonló nagyságú községe ós járás bírósági székhely, amely két község egymástól 33 kilométerre fekszik, ha elindult kiinduló pontjától, 20 kilométerre jutott el, de ott várnia kellett majdnem két órát, úgyhogy három óra után mehetett tovább, hogy elérje azt a 33 kilométernyire fekvő községet. Vonaton^ ült tehát, először is 20 kilométeres utat megtéve valami 71 vagy 81 percig, azután várnia keUett. Lehetetlen állapot volt ez. En beadtam az érdekelt községek kérelmére egy kérvényt, hogy ezen esetleg valami változtatás történjék. Nem lényegtelen dolog ez, mert jellemző arra, hogy mennyire máskép gondolkoztak régebben és mennyire másként gondolkoznak most. Most is nehezen ment a dolog, mert amikor a menetrend-értekezleten szóvátettem ezt, a legridegebben utasítottak vissza azzal, hogy az általam javasolt megoldás az adózók érdekeit sérti. Pedig ez nem érinti az adózók filléreit. En kimutattam ezt statisztikai adatokkal. Vettem magamnak a fáradságot, hogy megtudjam, mennyi a termelési, az üzemi költség, amibe ez a kis í ülése 1936 május 15-én, pénteken. 545 kilométeres vonal belekerül és megállapítottam, hogy 8—10 pengőből bőven kitelik, már pedig ennyi bevétel mindig adódott. Ujabb intervencióra most a nyári menetrendbe felvettek egy motoros vonatot. Hálás köszönetet mondok ezért a miniszter úrnak, mert remélem, hogy hasonló, más vonatkozású kérdésekben is a megértés álláspontjára fog helyezkedni. Ezt azért is hoztam fel, mert az ilyen eset nem egyedülálló; ilyenek igen nagy számmal vannak azon a vidéken, amelyre eddig bizony nagyon keveset gondoltak és amely vidék éppen a trianoni békeparancs következtében az országban talán a legnagyobb sérelmet szenvedte el azzal, hogy elvágták életerejétől, piacától, Nagyváradtól. Fel akarom hívni a figyelmet egy másik nagyon komoly és szintén a Tiszántúlt érdeklő gazdasági kérdésre is. Ez nem az én kitalálásom, nem saját tapasztalásom eredménye. Érdeklődtem a dolog iránt, és olyan megállapításra jutottam, amel a tényeknek tökéletesen megfelel. Itt is hihetetlen kirívó különbségek vannak bizonyos vonatkozásokban. EJzí a sertéshízlalás és a szarvasimarhahízlalás kérdése, különösen a kivitel bekapcsolódása ebbe a kérdésbe, (vitéz Várady László: A Serma!) Nem ismerem a Sermát, nem. voltam Szigetvárott és így nem ismerkedtem meg ezzel az alakulattal, (vitéz Várady László: Szerencsés a képviselő úr!) A helyzet itt az, hogy a Tiszántúl a sertéshízlalás terén • jelenleg óriási hátrányban van Budapesttel és az ország dunántúli részeivel szemben, mert míg Budapesten a tengeri métermázsája 12*50 pengő, — ezt felolvasom, mert ez tényleg nem vág bele az én tudásomba és csak azt olvasom fel, amit kaptam erre vonatkozóan — Bihar vármegyében pedig a határállomáson, Kötegyánban 13 pengő körül van, a határtól cirka ötven kilométerre fekvő helyeken 13*70 pengő. A tengeri ára tehát métermázsánként 1*20 pengővel drágább, mint Budapesten. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy 100 kilogramm élő sertés felhízlalásához a legjobb esetben is 5 métermázsa, de esetleg 6 métermázsa tengerig is szükséges, úgy a tengeri árdifferenciája 7*20 pengővel drágítja meg a hizlalást, 100 kilogrammonként számítva. Ehhez hozzájön az, hogy Bihar vármegyében cirka 6 pengővel kevesebb az élősertés ára, a nagyobb fuvardíj, a hosszabb szállítás, a súlyveszteség és a nagyobb elhullás folytán. E két tétel métermázsánként 13*20 pengőt tesz ki, ami teljesen lehetetlenné teszi, hogy a Tiszántúl veszteség nélkül lehessen sertést hizlalni. Ezt az állapotot ellensúlyozni kell és ellensúlyozni lehet azon a módon, hogy a Tiszántúl vonatkozásában a kövér sertés budapesti fuvardíjat leszállítsák, itt tehát tarifarevízióra van szükség. A második dolog az, hogy a Wien—St.-Marxba és a Csehországba irányított sertésküldeményeknél az ország egész területéről egységes, egyforma magas fuvardíjak állapíttassék meg, hasonlóan mint a Drezdába kiszállított hízómarhánál. T. i. precedens is van arra, hogy a hízott marha fuvardíját egységesen állapították meg. Miért nem állapítható meg a sertéseknél is ugyanez, ami a fogyasztóra nézve is előnyös lenne és rentábilissá is tenné annak a szerencsétlen tiszántúli gazdának a tenyésztést. A szarvasmarhahízlalás rendkívül nagyfontosságú a Tiszántúl, mert a földek termőerejét a marhahízlalás által előállítható trágyával tarthatják fenn. Komoly mezőgazda-