Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

540 Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1036 niájus 15-én, pénteken. sak valakit, hogy éppen ezért, ha beszédem folyamán nevet említek, ezt inkább, sőt kizárólag, tárgyi vonatkozásban tegyem. így abban az esetben is, amikor ezen költségvetés legsúlyosabb kritikáját abban kívánom röviden megjelölni, hogy a többségi párt vezérszónoka, Bud János igen t. képviselőtársain megállapította erről a költségvetésről, hogy ez a költségvetés 100%-ig ugyanaz, mint az ő költségvetései voltak. Tehát semmi reform sem történt, sőt a, helyzet, a rendszer ugyanaz, csak a cég más. Pedig annakidején Gaal Gaston- vezetése alatt éppen ez a költségvetés, az akkori adóztatás, a kartel- és bankga,zdálkodás lehetővé tétele adta meg az okot, hogy a mi pártunk az ellenzékiség útján elindult. Bud Jánosnak tehát 100%-ig igaza van, hogy ez a költségvetés semmit sem változott. Lényegben nem történt semmi, a formákban is csak csekélység. En -a költségvetésben elsősorban azt kifogásolom, hogy a tavalyi költségvetésből egész összegében átvette a 75 milliós hiányt. Átvette annak ellenére, hogy egyrészről 36 milliós bevételi többletet preliminált erre az esztendőre, másrészről annak ellenére, hogy a 75 milliós hiány 75%-a, vagyis 57'3 millió az üzemekre való ráfizetésből származik. A reformkormánynak feltétlenül az lett volna a kötelessége, hogy ezt a 36 milliós ^ bevételi többletet elsősorban a 75 milliós hiány leszállítására fordítsa, mert ebben az esetben máris csak 39 milliós hiányról lehetett volna szó, ezt pedig feltétlenül be lehetett volna hozni az üzemeknél való megtakarításokkal és racionalizálással. Ezek az állami üzemek mindenütt a világon magángazdasági kézben nagy jövedelmeket jelentő vállalkozásoknak számítanak, és állami kezelésben sem lehetnek ezek ráfizetéses vállalatok, annak ellenére, hogy közcélokat is teljesítenek. E tekintetben megnéztem tegnap az 1913-as költségvetést, és ott azt találtam, hogy amikor az állami vasgyár kiadása 69,142.864 koronát tett ki és a beruházásokkal együtt 75,206.359 koronát, ugyanakkor a bevétele 76,455.000 koronát, tehát 1*25 millió korona bevételi töblettel zárult. (Horváth Ferenc: Fedezte a beruházásokat is!) Íme tehát, lehet az állami vasgyárat akként is vezetni, hogy eredményt és jövedelmet hozzon. (Hertelendy Miklós: Ez Nagy-Magyarország idején volt!) Pártvezérem, Eckhardt Tibor igen helyesen jegyezte meg tegnapi beszédében', ,hogy éppen a vasipar terén ma a legnagyobb konjunktúra van, és ezért ennek érvényesülnie kellene a vasgyár eredményeiben is. Hogy súlyos hibák vannak, e tekintetben közlöm egy szakember véleményét, illetőleg megállapítását, (Halljuk! Halljuk!) aki azt mondotta nekem, hogy egyes gyártási metódusoknál az állami vasgyár még ma is 20 munkaóra alatt végez el olyan teendőt, amelyet egy más gyár, egy magángyár négy munkaóra alatt végzett cl eddig, most pedig a technikai tökéletesítések folytán 1*6 munkaóra alatt végez el. (Horváth Ferenc: Ebben van a deficit!) Ebben kell keresni a deficit okát, valamint emlékezni kellene Gaal Gaston mondására a kék ceruzára vonatkozóan is, és egy kicsit meg kellene nézni, nincs-e több Gáspárdy-féle eset, amelyeket bizony korrigálni kellene. (Mozgás a baloldalon.) Ugyanígy 1913-ban az államvasutaknál a kiadás 341,441.000 koronát tett ki a 481 milliós bevétellel szemben, úgyhogy még beruházásra is jutott 156,703.000 korona, és ennek ellenére abban az esztendőben csak 17 milliós túlkiadás volt. Van tehát mód rá, hogy megtakarítások történjenek, és ha ezek a megtakarítások tényleg keresztülvitetnének ezeknél az üzemeknél, akkor az üzemi megtakarítások révén hely jutna még atorak a 16 milliós beruházásnak is, amelyet okul hoztak fel hogy a kiadások emelkedtek. De hogy még tovább lehetne folytatni azt az utat, amelyet a Bethlen-kormány 1931. esztendei csődje után. Károlyi Gyula gróf kormánya megkezdett, e tekintetben ugyancsak hivatkozom az 1913. évi költségvetésnek a mostani költségvetéssel való szembeállítására. Megnéztem és kiírtam a minisztériumok személyi kiadásainak összegét és ezeket az összegeket állítottam egymással szembe, (Halljuk! Halljuk!) Nagy-Magyarország minisztériumainak személyi kiadását a csonka ország minisztériumainak személyi kiadásával. A kép a következő. Nagy-Magyarország miniszterelnökségének személyzeti kiadása 315.639 koronát tett ki, a csonka ország miniszterelnökségéé 271.000 pengőt. A miniszterelnök úr rendelkezési ala p ja akkor 400.000 koron a volt, ma 770.000 pengő. A belügyminisztérium személyi kiadása akkor 1,955.810 korona volt, ma 1,895.150 pengő. A pénzügyminisztérium személyzeti kiadása akkor 2,464.424 korona volt, ma 1,991.100 pengő. (Horváth Ferenc: Alig van eltérés!) A kereskedelemügyi, minisztérium személyi költségénél tényleg nincs eltérés, mert ez akkor 1,619.000 pengőt tett ki, ma pedig 1,611.000 pengőt jelent. A földmívelésügynél ugyanez a helyzet, mert akkor 1,308.380 korona volt a személyzeti kiadás, ma pedig 1,306.000 pengő. (Zaj a baloldalon.) Az iparügyet itt egybevettem a kereskedelemüggyel és úgy állítottam be. Ugyaígy áll a helyzet a vallás- és közoktatásügynél, ahol a személyzeti kiadás 1913-ban 1,996.765 korona volt, ma pedig 1,247.100 pengő. Az igazságügynél annakidején a személyi -kiadás 1,031.362 korona volt, ma 925.880 pengő. Végül a honvédelminél 1913-ban 2,160.662 korona volt a személyzeti kiadás, ma 4,521.021 pengő. (Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, a régi NagyMagyarország egyharmadrészére csökkent csonka országunk adminisztratív kiadásainak, központi igazgatási költségeinek szembeállítása Nagy-Magyarország központi igazgatási személyzeti költségeivel eklatánsán mutatja, hogy igenis volna mód további megtakarításokra. Erre nagy szükség is lenne. Ezt a szükséget főképpen egy dologban kívánom kidomborítani (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) és ez az, amire kiadást nem tudnék sajnálni. Az 1912 : XXX. t.-c.-ben megajánlott újonclétszám alapján 1913-ban a honvédség 32 gyalogezredből állott és 67.522.993 koronába került, viszont a Trianon által ránkkényszerített zsoldos hadsereg, amely 14 gyalogezredből áll, 81.546.000 pengőbe kerül. Szerény véleményem szerint tényleg struccpolitika volna, ha erről a kérdésről azért nem beszélnénk tovább, mert Trianonban megtiltották felfegyverkezésünket. Trianoni lefegyverzésünk azzal a feltétellel történt meg, hogy a többi állam is le fog fegyverkezni, de ennek éppen az ellenkezője történt világszerte, sőt az utódállamokban a felfegyverkezés — amint ez nyílt titok is — ellenünk irányuló éllel bír. Egy szövetség fegyverkezése ez azzal a határozott elhatározással, hogy bármely európai konflagráció esetén megszállnak bennünket. Már ez a körülmény