Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 539 adták oda, a család elvesztette fenntartóját, az árvák elvesztették apjukat, tehát lehetetlenség', hogy ezekkel szemben mostoha kézzel oánjon maga az állam. De fogyasztja őket nemcsak az élet, nemcsak a betegségük révén apad erősen a hadirokkantak száma, hanem fogyasztja őket a szigorú felülviizisgálat is. (Ügy van! Ügy van! a közéven.) Lehetetlen állapot az, hogy olyanokra, akik 15 évig hadirokkantaknak voltak minősítve, akik addig mindig hadirokkantak voltak, most, 15 év múlva azt mondják, hogy erősen fejlettek, jól tápláltak, mint ahogy a háborúban szokták mindenkire mondani. T. Ház! A törvényiben (biztosított kedvezmenyeiket és jogaikat sem tudják élvezni ezek a hadirokkantak- Az üzemek és vállalatok nem teljesítették azt a kötelezettségüket, hogy 10 százalókban hadirokkantakat vegyenek fel, amit pedig a törvény előír minden üzem számára. (Egy hang a jobboldalon: Ez igaz!) A munkaközvetítésük is komplikált, hosszantartó és rossz; először az állami közvetítő értesíti a Honsz.-központot, az értesíti a kerületit, a kerületi aztán visszaértesíti, úgyhogy mire a hadirokkant odakerülhetne a vállalathoz, értesítik, hogy már régen felvettek valakit és betöltötték a helyét mással. Végezetül legyen szabad megemlítenem egy kérdést, amelyet a kormány egyszer már véglegesen e

1 intézhetné és ez: az összeférhetetlenségi törvény életbeléptetése. (Helyeslés balfelöl.) Emlékszem rá, hogy az öszeférhetlenségi törvényt évekkel ezelőtt itt tárgyaltuk, ós a parlament minden pártja örömmel szavazta meg, mert mindannyian éreztük, hogy szükség van erre a törvényre. Kérdezem, miért nem léptetik életbe? Ennek a törvénynek életbeléptetése megszüntetné azt a sok gyanúsítást, azt a sok pletykát, amelyet éppen a parlament tagjairól odakint, az leletben hangoztatnak, hogy üzemeknek, gyáraknak, vállalatoknak, karteleknek az igazgatóságában ülnek, és azért nem akarják az össizeférhetlenségi törvényt életbeléptetni, mert egyéni érdekeiket féltik ettől. T. Ház! Morális kötelességünk ennek: a törvénynek életbeléptetése, és kérem a kormánypártot, 'Szorítsa rá a 'kormányt arra, hogy ezt a összefér'hetlenségi törvényt minél előbb léptesse életbe, mert ezt megkívánja m indán ynyiunknaik az érdeke, akik itt a parlament padjaiban ülünk. A képviselői függetlenség nagyon fontos, mélyen t. Ház. A miniszterelnök úr azt mondta az egyik beszédében, hogy polipok fogják le a kezét, amikor intézkedik. így mondta: »Polipok fogják le a kezemet és le akarnak húzni, nem engednek intézkedni.« Hát vágjuk el ezeket a szálakat, rántsuk le ezeket a polipokat, amelyek a miniszterelnök úr alkotó kezét le akarják fogni, tessék ezt a törvényt életbeléptetni. Ebben mindnyájan egyek vagyunk. Ez a törvény könnyen életbeléptethető, hiszen nem kerül pénzbe. (Zaj. —Elnök csenget.) A mellett ez nagyon morális cselekedet volna a törvényhozás részéről, mert azt fogják mondani: íme, kiállította önmagáról a bizonyítványt, nem tűr meg összeférhetetlení egyéneket a. képviselők soraiban, nem lehet a jövőben senkit még csak gyanúsítani sem. Mert bizony ma, — amint említettem — sokszor az a gyanúsítás hangzik el a képviselőház tagjaival szemben, hogy azért nem tudnak elbánni a kartelekkel, azért nem tudják bizonyos vállalatok összeköttetéseit elvágni, mert képviselők ülnek az igazgatóságban és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. a felüg'yelő bizottságban. Kérdem, t. Ház, nem lehetne-e az ellen máról-holnapra cselekedni; Hiszen ez a törvényjavaslat le van tárgyalva, átküldtük a felsőháznak, a felsőház visszaküldte a képviselőházhoz, nem tudom, milyen kis módosítással. Tessék tehát azt idehozni a kormánynak! Talán még arra is vállakozuuk, ha idehozzák az összeférhetlenségi törvényjavaslatot^ hogy vita nélkül fogjuk megszavazni. (Zaj.) Tekintettel arra, hogy időm is lejárt, és azt, amit el akartam mondani, elmondottam, befejezésül arra kérem a kormányt, hogy több szociális érzést tanúsítson, hogy a kisemberek érdekeivel többet törődjék, hogy a nagytömegek érdekei legyenek szeme előtt, mert nem a nagyokat kell védeni, hanem a kicsinyeket. 11a a kormány ilyen politikát fog vinni, akkor mindnyájan fogjuk támogatni. (Helyeslés és taps a balközépen. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Némethy Vilmos képviselő úr. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Némethy Vilmos: A Müller Antal előttem szólott t._ képviselőtársam által felsorolt szociális bajokhoz nekem nagyon nehéz hozzászólnom^ minthogy az általa, mondottakat száz százalékig elfogadom és aláírom, ami természetes is, minthogy egyaránt ellenzéki padokban ülünk. Legfeljebb kipótolom az Oti.-díjak magassága tekintetében felhozott kifogásokat azzal, hogy a falu lakosságára, a falu kisiparosaira még nagyobb terhet jelent ez, mint a városi iparosokra, minthogy a falu iparossága még kisebb emberek igényeit elégítvén ki, sokkal alacsonyabb áron kénytelen dolgozni, és így kisebb jövedelemmel bír, mint a városi iparos. Nagyon helyes volna tehát, ha ezen a téren is javítanának a helyzeten. Sőt, még abban a tekintetben sem bocsátkozhatom vitába igen t. képviselőtársammá], hogy mindezek a panaszok és kifogások után miért fogadta el a költségvetést, mert hiszen ebben a tekintetben is eltérőek a vélemények. A költségvetés megszavazása az állami gépezet menetének egy évre való biztosítását jelenti. A politikusok közül többen azt a véleményt vallják, és ezt vallotta megboldogult Gaal Gaston volt pártvezérem is, hogy a költségvetést az ellenzéki oldalon is meg kell szavazni. (Petro Kálmán: Meg lehet!) Meg kell — ez volt az ő véleménye — és viszont csak az approprációis törvényt kell elutasítani, mert ez bizalmi kérdés, és a felhatalmazást annak a kormánynak nem adja meg, amelybe bizalmat nem helyez. En tehát ezt nem kifogásolhatom, ha a magam részéről nem is osztom. A költségvetést azért nem fogadom el, mert az/ ellen súlyos kifogásokat táplálok úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon, valamint a költségvetés által inaugurált gazdasági, szociális és adóztatási politikában is sok hiányt találok. Az a parlamenti többség és kormány, amely magát a reformkormánynak nevezte, tavaly, amikor mindjárt a Ház összeülése után az első költségvetés elénk került, hangosan kiabálta, hogy várjunk még egy esztendeig, akkor jön a reformköltségvetés, most nem volt idő azt öszszeállítani. Most azonban mit látunk? Látjuk ugyanazt a költségvetést, tehát a reformkormány semmi újat nem hozott. Engedtessék meg nekem, akinek nem természetem és nem is akarom hogy a poetica lieentia mintájára politica licentia-t csinálva személy szerint bánt76