Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

526 Az országgyűlés képviselőházának 13 rületeken. Nem mondom, hogy tulajdonjogilag kellene átadni a birtokokat, de kényszeríteni kellene a nagybirtokot, hogy örökbérlet vagy bármilyen más hosszúlejáratú kishaszonbérlet formájában álljon rendelkezésére a kisembereknek, hogy azok az életterüket növelhessék; mert amíg a kisember az ő 6—8 hold földjéhez nem tud hozzávásárolni további 6—8 hold földet, addig az egyke megszüntetéséről és ezzel a fajgyilkosság kikerüléséről komolyan beszélni nem lehet. Ugyanily szükség volna arra, hogy legalábbis ezeken a veszélyeztetett területeken is külön erővel jelentkezzék az altruista hitel, az altruista pénz, vagyis mindaz, ami nélkül ma rentábilisan és eredménnyel gazdálkodni nem lehet. E téren az Ormánságban működő egyes Okh. szövetkezetek nagyon szép eredményeket értek el, egyesek azonban nem. És nem tudok elmenni a mellett, hogy a vidéki kis hitelintézetek szerepét fel ne említsem, amelyeknek szerepét minden elfogultságtól mentesen hasznosnak kell nyilvánítanom s amelyeknek működése különösen akkor, ha megfelelő hitelkerethez tudnának jutni, igen áldásos lehetne az Ormánságra és az egész országra. Szükség volna a gazdasági megsegítés területén az adózás reformjára is. Ebben a tekinben köztudomásúak azok az országos jellegű törekvések, amelyek az adózás megváltoztatására és megreformálására irányulnak s amelyek közül különösen kiemelem a kataszteri tiszta jövedelem helyesebb megállapítását, mert tény, hogy a nagybirtok az Ormánságban aránytalanul kisebb kataszteri tiszta jövedelem után adózik, mint a kisbirtok., Szükségesnek tartanám különösen az adózás alapelvének olyan megváltoztatásiát, hogy ne csak a mezőgazdasági látható jövedelem, látható vagyon képezze a, fogyasztási adók mellett az adóztatás főalapját, hanem hogy a kisemberek mentesítését olyképpen érjük el, hogy az, eddig láthatatlanul, a mérlegek machinációi mögé megbújt nagyjövedelmeket és nagyvagyonokat is igénybe vegyék. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ebben a tekintetben a részvényjog reformjától igen sokat várunk. !Ha ormánsági szempontból nézem az adózás reformját, akkor azt kell mondanom, hogy e téren, az egykés területek szempontjából, külön adóztatási könnyebbítésre volna szükség, olymódon, hogy az egykés családok a normális adózási rendszer szerint adóznának, de a többgyermekes családok degresszíye előnyöket élveznének, folyton növekedő előnyt, olyan meszszemenő határig, hogy például a, 8—10 gyermekes családot egyenesen mentesíteném az adózás alól, sőt már 5—6 gyermeknél is igen nagy kedvezményt adnék. Ezenkívül szükség volna arra, hogy a közlekedési viszonyokat, amelyek, mint mondottam, ma megbénítják az. egész Ormánságot, de elsősorban a,z utakat megjavítsák. Lehetetlen az a helyzeti, hogy például az én kerületemben 55 község közül legalább 35 teilen hat hónapon keresztül, a szó szoros értelmében nem tud egymással közlekedni. Méltóztassék ezt úgy érteni, hogy nem tudnak egyik községből a másikba még szekéren sem, legfeljebb csak lóháton eljutni. Méltóztassék elképzelni, milyenek lehetnek ott például az egészségügyi viszonyok, amikor egy községben nehéz szülés esetén orvosra, vagy szülésznőre van szükség, aki nem lakik abban a községben; méltóztassék elképzelni, hogy hogyan jut hozzá az a szerencsétlen asszony az orvoshoz. 0. ülése 1936 május 15-én, pénteken. Az egyfèén való segítésnek vannak természetesen kulturális eszközei is. Ezek közé tartoznak, mint már mondottam, elsősorban az iskolaépületeknek az egész vonalon ivaló általános renoválása, és annak a lehetetlen állapotnak megszüntetése, amire — azt hiszem i

— az egész országban nincs még egy példa. De kulturális téren rendkívül fontos volna annak a nemzeti és faji öntudatnak a felébresztósie is» amely — sajnos — véleményem és meggyőződésem szerint éppen a liberális korszellem hatása következtében veszett ki, vagy legalább is halványodott el a lakosságban, es amely nélkül soha sem tudjuk elérni azt a rendkívül erős és lendületes szaporodást, amelyet a németek mem utolsó sorban faji öntudatuk alapján produkálnak. Azt erkölcsi segítés módjai között ehhez a faji öntudathoz kapcsolom éppen azoknak a kollektív ösztönöknek, annak a szociális erkölcsnek a kifejlesztését is, amely szintén szükséges ahhoz, hoogy ez g, faj, ez a nép átérezze azt a történelmi felelősséget, amely őt a szaporodás terén terheli, hogy ez a nép ne legyen letargikus, lemondó, hanem legyen életvidám és optimista. Ezen legelső sorban természetszerűleg egy megfelelő iskolánkívüli népművelési nemzetnevelési kampány útján lehetne segíteni. Nagyon fontosnak tartanám; azt is, hogy az egyke a,nalizisével az egykén való segítés módjának a felkutatásával intenzíven foglalkozzék a magyar társadalom és különösen a tudományos körök. A pécsi egyetem azonban nem igen törődik ezzel a kérdéssel. Míg a szegedi és a debreceni egyetemen a falukutatás terén nemcsak kezdeményező, de nagyon szép eredménnyel folytatódó lépéseket is tettek a fiatalok egys tanárok vezetése mellett, addig ezt a falukutatást különösen az egykére specializálva Pécsett, illetőleg Baranyában nem látom. Egyetlenegy diákegyesület van, amely vette magának a fáradságot, hogy lemenjen és megismerje a helyszínen ezt a kérdést; ez volt a Pro Christo diákszövetség, amely különösen egyik egykés község monografikus feltárásával igen 'hasznos^ szolgálatokat tett az egyke okainak felkutatása terén. Ismétlem: ahhoz, hogy az egykén segítsünk, hogy a haldokló fajtiszta magyarságot megmentsük, vagyis, hogy megmaradjon az a rezervoár, amelyből évszázadokon keresztül mindig tudtunk meríteni, a fajkeveredés erőszakaival, vagy véletlenjeivel szemben, hogy tehát továbbra is felfrissülhessen a magyar nemzet, szükség van arra, hogy radikálisan és azonnal cselekedjünk. Ma még lehet segíteni az egykén, de nem sokáig áll fenn már ez a lehetőség, mert méltóztassanak arra ^gondolni, hogy az első generáció 30%-os, a második generáció 60%-os, a harmadik generáció pedig már 90, vagy még több százalékos csökkenést jelent, úgy, hogy három generáció alatt teljesen kihalhat a faj. Ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, hogy itt már a harmadik generációnál tartunk. Miután az egyke nem belső erkölcsi életformája ennek a fajnak, hanem csupán függvénye a gazdasági viszonyoknak, a gazdasági helyzetnek, és a ahhoz kapcsolódó kisebb-nagyobb jelentőségű egyéb okoknak, megvan a lehetőség arra, hogy segítsünk és ezzel a lehetőséggel élni is kell. Mélyen t. Ház! Az egyke problémájában világosan megmutatkozik az individualista lií berális világnézet és az individualista libera-