Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. lis yilág által létesített intézmények pusztító I hatása, megmutatkozik az a magárahagyatottság, amellyel a legmagyarabb, a legkiválóbb és legtisztább magyar nép millióival, vagy legalábbis százezreivel hosszú évtizedeken keresztül nem törődött senki, még csak azt a fáradságot isem vették, hogy utánanézzenek: hol a hiba, mi a, hiba, és hogy kellene ezt a hibát megszüntetni. Beszéltek 30 millió magyarról, és nem törődtek avval a párszázezer magyarral, aki ott élt, s akik után csak ki kellett volna nyújtani a kezüket, hogy megmentsék. Nein késő most még hogy ez a segítség leérkezzék a magyar határszélre, mert ne felejtsük el, hogy határszéli lakosságról van szó, ahol nekünk kétszeresen fontos az, hogy erős, egészséges, megelégedett és gazdasági szempontból is jól prosperáló nép lakjék. Ha ez a segítés elmarad akkor ennek a népnek helyére beszivárognak a szomszédos horvátok, és sokácok, s faji szempontból egy széles gyepű fogja körülvenni a magyarság belső maradványait, idegen fajok mankóján fogunk tovább bicegni, nem tudjuk beváltani azokat a történelmi feladatokat, amelyek tisztán és kizárólag ezeréves és még visszamenőleg többezeréves fajiságunk és tradícióink diktálnak nekünk. A legnagyobb aggodalommal nézve ezeket az eseményeket, fel kellett emelnem, szavamat ezek ellen az állapotok ellen és e helyről kell köszönetet mondani azoknak, akik vállalva ennek a kérdésnek nagy népszerűtlenségét, harcoltak és harcolnak ez ellen a veszély ellen. Ezek közé tartozik a már említett Kiss Géza kákicsi református lelkész, akinek adatai közül többet soroltam fel. Ilyen, hála Istennek, ma már a megyének új közigazgatása is, elsősorban a fiatal, tetterős főispánja és alispánja, akik tényleg minden reális dolgot megpróbálnak, különösen gazdasági téren, hogy az egykén segítsenek. En szolgálatot véltem tenni a magyar ügy- •• nek ezzel a felszólalással. Voltak ugyan hangok, amelyek azt mondották, hogy nem .szabad ezeket a kérdéseket a nyilvánosság elé tárni, én azonban azt mondom, hogy ez a felfogás téves és helytelen. Nemcsak azért szabad és kell is ezeket az

1 adatokat a nyilvánosság elé tárni, mert csakis így találjuk meg a segítés eszközeit, hanem azért is, mert igenis, lehet segíteni. Ha le kellene mondanunk a segítésről, ha el kellene csüggednünk, akkor talán nem mondottam volna el mindezeket, de tudván azt, hogy lehet segíteni, ezért idehozom ezt a kérdést és kérem, a mélyen t. Ház minden egyes tagját pártpolitikára való tekintet nélkül, hogy ezt a kérdést tartsák felszínen, csináljanak belőle egyetemes nemzeti ügyet és járuljanak hoz^á kis és nagy erőkkel egyaránt ahhoz, hogy ezt a kérdést valamilyen módon és valamilyen formában, de nagyon gyorsan és nagyon redikáliisan megoldjuk. Miután a kormányzatban látom azt a garanciát, amely ennek a kérdésnek megoldásához szükséges, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Veres Zoltán jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla kép viselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak politikai és parlamenti ildomosságból, hanem azért is, mert az előttem felszólalt Béldi t. képviselőtársam beállítása nagyon érdekes volt, legelsősorban az egykcülése 1936 május 15-én, pénteken. 527 kérdésnek ezzel a beállításával foglalkozom. T. képviselőtársam felszólalása tulajdonképpen abban csúcsosodott ki, hogy a magyar vidék egy részében az egyke azóta következett be, amióta a jobbágyfelszabadítás megtörént. Ha t. képviselőtársam nem is rótta az individuálliberális gazdasági rendszer hibájául azt, hogy a jobbágyfelszabadítás megtörtént, de ha én t. képviselőtársam okoskodását visszafordítanám, azt kellene mondanom, hogy az egyke elleni küzdelem legbiztosabb módja a jobbágyság visszaállítása laenne. (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés! — Béldi Béla: A jobbágyfelszabadítást követniök kellett volna új intézményeknek.) A másik dolog, amit méltóztatott mondani, az, hogy a gazdasági individualizmus az egykerendszert segíti elő; itt nem a következte rést vonom le, hanem a t. képviselő úr szavait idézem akkor, amikor azt mondom, hogy eszerint a kollektivizmus viszont a többgyermekes rendszert segíti elő. Ha ez nem így van, t. képviselőtársam, ahogy mondom, akkor nem tudom megérteni képviselőtársam okfejtését, — pedig nem tartom magam valami értelmetlen embernek — és akkor nem tudom elképzelni, hogy háromesztendős propagandafőnöki működése alatt miként értették meg t. képviselőtársam előadásait. (Felkiáltások jobbfelől: Megértették!) Én a t. képviselő úr szavaiból azt a következtetést vontam le, hogy az individuál-liberális rendszer helytelen s hogy a kollektivista rendszer helyes. Ennek a kollektivista rendszernek azonban volt a t. képviselő úrnál egy hatalmasabb propagálója, akit Marxnak hívtak. (Felkiáltások jobbfelől: Mussolini is!) T. képviselőtársam, tehát, aki a Nemzeti Egység Pártjának propagandafőnöke volt, mint marxista állította be önmagát itt a képviselőház előtt, (Béldi Béla: Rabulisztika! — Mecsér András: Ez megint nem áll!) nekem azonban — méltóztassék megbocsátani — nem kell a Stalin-féle marxizmus, és nem kell a kollektivizmus sem. A t. képviselő úr az egykéről beszélt és kérte, hogy a képviselőház mindén egyes tagja pártkülönbség nélkül helyeselje a képviselő úr álláspontját. Méltóztatott megjelölni a bajokat és a jelenségeket, de nem méltóztatott megjelölni az orvosságot. Az orvosságot, t. képviselőtársam, az, hogy az államrendszernek a kisembereket kell minden erővel támogatnia. (Béldi Béla: Egész beszédemben ezt hangsúlyoztam.) ha a képviselő úrnak ez a felfogása, akkor a jelenlegi kormányzati rendszerrel szembe kell helyezkednie ott, ahol ez a rendszer a kisiparosokkal és a kiskereskedőkkel szemben a vidéken mindenütt a szövetkezeteket támogatja; mert a szövetkezetek nem szülnek gyermeket, t. képviselőtársam, (Derültség.^ a kisiparosok és kiskereskedők feleségei ellenben szülnek. Ha azonban ezektől el méltóztatik venni a lehetőséget arra, hogy éljenek ... (Felkiáltások jobbfelől: Több kenyeret adnak!) Azt méltóztatnak mondani, hogy a szövetkezetek több kenyeret adnak. Etekintetben a főváros közvetlen közeléből veszek egy példát. Azt hiszem, Budapesttől 20 kilométerre van Pécel község; minthogy a kerületnek, azt hiszem, kormánypárti képviselője van, tehát nem esik a t. képviselőtársamnak különösen nehezére, hogy méltóztassék például a péceli községházára elmenni és megkérdezni, hogy a helyi kisisparosok, a helyi szabók és a helyi suszterek milyen szörnyűséges kétségbeeséssel szaladgálnak Ponciustól Pilátusig és kérik, hogy az Isten szerelmére, ne állítsanak fel ott megint egy nagy ruhaáruház-szövetkezetet és