Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának IS lett volna pénznek lenni ilyesmire. (Mizsey György: Iskolákra most is kell pénznek lenni!) Ma már csak ezeknek az elhanyagolt állapotoknak a terheit ivíseljük. Természetes, hogy a kormánynak kötelessége ezeken az állap ótokon segíteni? Igen t. képviselőtársam ismervén ezeket az állapotokat, fog is segíteni. Meg kell említenem azt is, hogy ott majdnem kizárólag felekezeti tanítók terjesztik a kultúrát. Az ezeknek dotálásánál alkalmazott gaibonakules átszámításának igazságtalanságát valamennyien tudjuk, s e helyen én magam is arra kérem az igen t. kultuszminiszter urat, hogy ezen a kérdésen valamilyen formában méltóztassék változtatni. Az egyke kialakító okai között szerepelnek természetszerűleg még erkölcsi okok. Ki kell azonban jelentenem, hogy ezek nem a nép belső erkölcsi fogyatékosságából származnak, mert ez a nép igenis a legmagasabb erkölcsi felfogással rendelkezik, de önzővé és individualistává tették bizonyos fokig éppen a liberalizmusnak ezek az intézményei, amelyek rákényszerítették őt arra, hogy önző, individualista szempontból nézze az életet, és így visszafejlődött benne az a kollektív társadalmi erkölcs, amelynek alapján állva, az egyke pusztításai természetesen nem volnának ilyen katasztrofálisak. Ma már bizonyos életfilozófiává, megszokássá vált az egyke. Ma már lehet arról beszélni, hogy az egyke erkölcsig jellegű betegsége a népnek, azonban kialakító okai között ez az erkölcsi momentum is csak kis szerepet játszhatott. Ha az egyke ellen harcolni akarunk és az egykét meg akarjuk szüntetni, akkor elsősorban a gazdasági okok ellen kell harcolnunk, a gazdasági bajokat kell kiküszöbölnünk. A segítés alapelveinél le kell szögeznem azt, hogy semmiféle erőszakos segítségre nem lehet és nem szabad gondolni. Nem szabad erre gondolni azért, mert hiszen először is belső kényszert kell éreznie ennek a népnek, hogy áttérjen a két- és többgyermek-rendszerre, másodszor pedig azért, mert tapasztalati tény, hogy ha valamit erőszakkal akarnak a néppel elfogadtatni, akkor annak annál inkább ellentáll. A másik fontos alapelv a segítésnél az

% hogy radikális és azonnali legyen. Ezt a kérdést másképpen, mint nagyon gyorsan és nagyon radikális császármetszéssel, megoldani nem lehet. Felvetem azt a kérdést, hogy érdemes volna az egykés területeket külön zárt területté nyilvánítani, ahol különleges szempontok érvényesülnének a közigazgatásban, a gazdasági életben, a társadalmi politikáiban egyaránt. Legyen ez harctere a magyar fajnak a jövőjéért vívott küzdelmében. Ahogy minden nemzet gazdasági céljainak eléréséért megszervezi a maga csatáit — ahogy megszervezte és megvívta Mussolini a maga búzacsatáját, és ahogy a németek Erzeugungsschlachtjukat diadalmasan és eredményesen vívják — ugyanúgy nekünk is kell -egy ilyen harcot vívnunk, de elsősorban a gyermekért, a többgyermekért; nekünk is meg kell indítanunk -a magunk gyermekcsatáját. Ezt azonban csakis kivételes eszközökkel és kivételes állapotok teremtésével vívhatjuk meg eredményesen. Az^elsŐ lépés a segítésben az, hogy egy új gazdasági életformát fogadtassunk el azzal a néppel, amely a liberális változás folytán régi megszokott életformájából kibillent. Ennek 0. ülése 1936 május 15-én, -pénteken. 525 gyakorlati, megoldása az, hogy olyan gazdasági ágakra kell ránevelni, rávinni a lakosságot, ahol sok munkaerő kell. Ha ilyen gazdasági ágak honosodnak meg, akkor automatikusan meg fog indulni a szaporodás, mert hiszen a szaporodás motívumai között első helyen szerepel éppen a munkaerőszükséglet, mint ahogy ezt a cselédségnél is látjuk, ahol mindenütt a legnagyobb szaporaság uralkodik. Azok a gazdasági ágak, amelyek eredményesen járulhatnak hozzá ennek a szaporodásnak a megindításához, elsősorban a szőlőgazdálkodás, a gyümölcstermelés, a kertgazdálkodás és nem utolsó sorban a^ háziipar megmentése és népiparrá való szélesítése, mert ez szintén sok munkaerőt követel. Amikor az ember azt látja, hogy egyes magyar vidékek népművészetét hogyan nyergelik meg és -hogyan használják ki önző gazdasági célokból egyes vállalatok, (Egy hang a közéven: Ehbérf fizetnek!) amikor az ember arra gondol, hogy tulajdonképpen nem is a mi művészeti értékeinket exportálják, hanem a magyar verejtéket, akkor elsősorban arra kell rámutatnom, hogy a mi veszendőbe menő ormánsági népművészetünk megmentése minden pénzt és minden fáradságot megér és hogy ennek megmentésére a kormányzatnak mindent el kell követnie. Különösképpen könnyű lenne új gazdálkodási ágak meghonosításával, illetőleg elterjesztésével segíteni ezeken az állapotokon azért, mert hiszen ez a vidék Istenáldotta föld, ahol például olyan gazdasági növények is megteremnek, amilyenek talán sehol máshol az országban. Hiiszen ott még 20—30 esztendővel ezelőtt is voltak területek, ahol kitűnő minőségű gyapot nőtt vadon, de ez a vidék Ibizonyos, már szinte délszaki növények termesztésére, gyümölcsfák ültetésére és hasznosítására is alkalmas. A segítés természeti adottságai tehát megvannak s most már csak egy erőteljes és radikális gesztus kell ahhhoz, hogy ezeket a természeti előfeltételeket felhasználva, az egyke gazdasági okait megszüntessük és az egykén gazdasági szempontból is segítsünk. Nagyon fontosnak tartom, mélyen t. Ház, a gazdasági segítés fegyverei közt a telepítést. Azzal a gondolattal kapcsolatban, amelyet felvetettem, hogy t. i. a telepítés kérdésével egyenesen lehetne hatni az egyke megszüntetésére, azt a javaslatot hozom fel, hogy minden hold földet, amely az egykés, veszélyeztetett területeken eladásra kerül, vásároljon meg az állam és telepítsen arra részben második és harmadik gyermekeket, részben pedig hozzon idegenből, fajnemesítés céljából családokat. A telepítésnek azonban, ha fajbiológiai szempontból is sikert várunk tőle, legelső feltétele az, hogy sokat kell telepíteni, nem kicsiny kisebbségeket kell odatelepíteni az ország egyéb területein élő magyarságból, nem kicsi kis foltokat kell odatelepíteni, mert ezek természetszerűleg beleolvadnának az uralkodó szokásokba, az uralkodó erkölcsökbe, az ott uralkodó gazdasági nyomás alá kerülnének ós végül azok is egykések lennének. Ha azonban megfelelő nagy mennyiségben tudnánk odatelepíteni például az Alföldről friss, temperamentumos kunokat vagy akármilyen más olyan magyar fajt, amelynek a szaporodási képessége ma is hibátlan, akkor olyan szerencsés vérfelfrissítés keletkeznék Baranyában, amely az egyke megszüntetésében legelsőrangú jelentőséggel bírna. De idetartozik a nagybirtokrendszer sür' gős likvidálása is ezeken a veszélyeztett te74*