Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 523 Vannak olyan évek, amikor egyetlenegy gyer­mek sem -születik egész sorában a községeknek. Ha most ezeket a népesedési számokat áb­rázolni akarjuk, akkor azt látjuk, hogy az egész alacsony korosztályokhoz tartozóik cse­kély száma és a folyton emelkedő magasabb korosztályok nagyobb tömegei folytán egy csú­csán álló gúla jelentkezik. A népesedési sta­bilitást ez a csúcsán álló gúla fejezi ki a leg­jobban, amely bármelyik pillanatban feldől­het és megteremtheti azt a sírt, amely a faj­tiszta magyarságot ebben az országrészében fenyegeti. Ha valaki az egykét a népesedési statisz­tika adataiból akarja megállapítani, akkor azt fogja látni, hogy csekély a veszély, mert azt látja, hogy a lakosság, ha lassan is, de nő ezeken a veszélyeztetett területeken. Igen ám„ csakhogy nem a színtiszta, törzsökös, ősma­gyar lakosság* nő, hanem a bevándorolt idegen hódító, úgyhogy az egyke pusztításai nem fog­lalhatók statisztikába. Az egyke pusztításai csak arra vezethetnek, • — ha idejekorán nem segítenek — hogy a fajtiszta magyarság kihal például az Ormánságban és helyébe lép a sváb, a horvát, a sokác, és nem csekély önér­tékben a cigány! Itt kell szólanom arról a téves felfogásról is, mintha az egyke protestáns betegség volna. Tekintettel arra, hogy igen sok katolikus köz­séget tudunk, amelyben épúgy pusztít az egyke, mint a protestáns községekben, az egyke tekintetében semmiféle ilyen meghatározás le nem szögezhető, ellenben csakis olyan terüle­teken pusztít az egyike, a csekély elhanyagol­ható kivételtől eltekintve, ahol színtiszta ma­gyarság lakik, vagyis az egyke nem lokális, de nem is felekezeti ügy, hanem az egyetemes magyarság ügye és így egyetemes nemzeti ügy és érdek, az egyke elleni harc is! Hogy ez mennyire így van, mutatják a következő adatok. Az Ormánság keleti pere­mén, ahol érintkezik a villányi sváb népfolt­tal, száz évvel ezelőtt még nyoma sem volt kimutatható a németségnek s ma ezekben a községekben 'már 8—10—12%-os német lakosság mutatható ki, vagyis egy állandó, konok be­szivárgás tapasztalható, amely különösen gaz­dasági téren fenyeget veszélyeikkel. " Ha ugyanis birtokeladásra vagy haszonbérbe­adásra kerül a sor, akkor azt a birtokot rög­tön megveszi egy közeli szomszédból, vagy pláne sok esetben a Dráyántúlról származó idegen, a magyar cselédséget elbocsátja, ide­gen cselédséget alkalmaz és ezzel egy olyan nemzetiségi bázist teremt, amelyet azután a magyarság számára visszahódítani szinte lehe­tetlen. Az egyke pusztításaival kapcsolatban na­gyon fontosnak tartom annak leszögezését, hogy amikor az egyke ellen akarunk harcolni, akkor tulajdonképpen az egyke okai ellen kell harcolnunk azok ellen az okok ellen, amelyek az egykét kiváltották és állandósították. Ezek­nek az okoknak sorában elsősoriban a gazda­sági hatóerőket és éppen ezzel kapcsolatban a li­beralizmus bűneit kell felemlítenem. Ha ugya­nis az Ormánság, mint egyik legegykésebb terület népesedési viszonyait nézzük és .meg­rajzoljuk az errevonatkozó születési grafikont, akkor azt látjuk, hogy körülbelül a 60as évek elejéig a születési grafikon állandóan emelke­dik, de a 60-aiS évek elejétől kezdve meredeken zuhan alá. Ha a 44 ormánsági község szüle tési viszonyait községenként nézzük, majdnem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. minden egyes községben .megállapíthatjuk ezt. Kellett tehát a 60-as évek elején vagy azt meg­előzőleg valaminek történnie, amely ok ezt a zuhanást, ezt a hirtelen születési csökkenést kiváltotta. (Kenéz Béla: Ezt még nem fejtette tmeg senki!) Ennek a népesedési cezúrának túlsó felén a jobbágyfelszabadítás áll, illetőleg az úgyneve­zett különözés — ahogyan Baranyában neve­zik — vagyis a jobbágy teleknek tulajdonba" adása és a többi úrbéri jog megszüntetése. Ba­ranyábaan ugyanis körülbelül tíz évvel később történt (meg a különözés, mint (máshol, tehát az 50-es évek végén. Ezzel olyan egészen új gazda­sági életformára kényszerítették a lakosságot, amely nem felelt meg a lakosság szükségletei­nek. Ennek tulajdonítható a születési grafiko­nok hirtelen és meredek esése. A tmegelőző gaz­dálkodási forma ugyanis — amelyben bizonyos kollektív vonások voltak — 'módot adott a gaz­dának arra, hogy annak a hat-, nyolc- tíz holdnyi kicsi jobbágyteleknek anegművelésén felül éljen^ azokkal az úrbéri jogokkal, amelyek gazdálkodását^ kiegészítették és îmegéllûetését biztosították, így például a faszedés jogával, a halászat jogával, a makkoltatás jogával, a le­geltetés jógáival és így tovább. lAtmikor a gazda ezekkel élni akart, kénytelen volt sok munkaerőről gondoskodni és minthogy a leg­olcsóbb munkaerő a gyermek volt, tehát nagy családja lehetett, sőt kellett is» hogy nagy családja legyen. Kellett neki sok gyer­mek, mert az egyiket elküldte, hogy a csikókat legeltessee. a másikat elküldte halászni, a har­madikat elküldte fát szedni, a negyediket el­küldte a otniezőre különböző gyógynövényekot gyűjtögetni. Szóval sok munkaerőre volt szüksége, sok gyermek kellett neki, amivel szemben, mikor bekövetkezett a különözés és (ezeket az úrbéri jogokat elvesztette, attól a pil­lanattól fogva megszűnt az a belső gazdasági kényszer, hogy sok gyermeke legyen, megma­radt viszont a hat- vagy nyolc holdnyi job­bágytelek, annak reménye és lehetősége nélkül, hogy ahhoz további hat-, nyolc vagy több hol­dat vehessen. Vagyis, amikor a jobbágyfelszabadítás, mint az individuális liberális gazdasági rend­szer egyik kiváló és nagyszerű intézménye, megteremtette ezeket az állapotokat, mi tör­tént? Nem mondom azt,, hogy ez a liberaliz­mus részéről hiba volt, sőt ellenkezőleg, ez a természetes fejlődés egyik etapja volt. A hiba ott volt, hogy a liberalizmus elfelejtett gon­doskodni egy olyan intézményről, amely ezt a megelőző életformát valamilyen módon, vagy mértékben pótolhatta volna, hogy ez a változás ne okozzon olyan éles törést, a la­kosság gazdasági és társadalmi viszonyaiban, mint így. Nem lett volna hiba ebből, ha a gazda növelhette volna birtokát. De megdöb­bentő adatok mutatják, hogy a nagybirtok milyen szilárdan, megingathatatlanul tartja ál­lagát, azon a vidéken, a jobbágyság felszaba­dítása óta. Méltóztassék megengedni, hogy néhány jel­lemzőbb adatot soroljak fel erről annak előre­bocsátásával, hogy Baranyában, már a száz holdon felüli birtokot is nagybirtoknak tekin­tik azért, mert a gazdálkodás módja és inten­zitása ott sokkal nagyobb. Csonka-Baranya megye területe Pécs kivé­telével, 669.000 katasztrális hold. Ennek a te­rületnek az 1920. évi földreform után is még mindig 40%-a száz holdon felüli birtok. De ha 74

Next

/
Thumbnails
Contents