Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
522 Az országgyűlés kéjjviselöházának 1 Persze reformok, azok kellenének, hogy a magyar népnek ezentúl nyugalma legyen s eleget tudjon tenni kötelezettségeinek. Reformokat azonban nem lehet csinálni akkor, ha nincs meg a parlamentáris szabadság, ha nincs meg végre az a tisztességes, tiszta, becsületes választási rendszer, — amelyet a. kormányelnök úr is akar, mert ő is lélektiprásnak nevezi a mostanit — mert addig, amíg ez létre nem jön, nem lehet bátorságunk alkotásokra, addig nincs tekintélye döntéseinknek. Az is, hogy a Felsőház vissza merte küldeni egy szociális javaslatunkat, azért van, mert nem vagyunk eléggé népképviselet a szemében. Különben kormányunknak azt kellett volna tennie, amit valamikor többek közt Szilágyi Dezső tett, amikor megtámadták és leszavazták egy alkotását a főrendek., Elnök: A t. képviselő úr beszédideje lejárt. Rupert Rezső: Befejezem. Szilágyi akkor azt mondotta, hogy a t. főrendiház voturna nem esik latba, mert a főrendiház sohasem népképviselet és a kormány nem vonja le votumának következéseit. Megállott a javaslat mellett, s amikor az visszajött a Házba, a Ház a javaslatot újból elfogadta. A főrendek végül is kénytelenek voltak elfogadni. Majd meglátjuk, hogy mostani kormányunk mit csinál. De természetesen nincs elég erőnk. Sajnos, bekövetkezett az a groteszk helyzet, — amelyet meg kell állapítanunk — hogy a Felsőház sokrészben inkább védelmezője és megértője a magyar kívánságoknak és az igazi magyar szellem inkább hatja át, inkább védelmezi a közszabadságokat is, mint az alsóház többségének nagy része. Sajnálom, hogy az idő lejárt, mert sok •minden mondanivalóm lenne még. így csak egy mondattal fejezhetem be felszólalásomat: a költségvetést nem fogadom el. {Helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Veres Zoltán jegyző: Béldi Béla! Béldi Béla: T, Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy Rupert képviselőtársam megállapításaira nem reflektálhatok olyan részletesen, mint ahogyan szeretném, ez esetben azonban kifogynék az időből, amelynek minden percére szükségem van, hogy azt a nagyfontosságú problémát, amelyet fejtegetni akarok, kellő r részletességgel tárhassam a Képviselőház elé. ' Csupán két megállapítására térek vissza. Az egyik, amelyet boldogult G aal Gasztonnal kapcsolatban mondott, aki tudniillik 1931 május 21-én elfogadta az appropriációt, (Rupert Rezső: Az egészen más!) amely par excellence a bizalom jele (Rupert Rezső: Nem tudja, hogy különbség van a kettő között!) és így tanújelét adta annak, hogy lehet tárgyilagosan is ellenzékinek lenni. A másik pedig Rupert Rezső t. képviselő úrnak az a kitétele volt, — s ezt szeretném visszautasítani — amelyet a fiatal rémzedékkel kapcsolatban mondott. (Rupert Rezső: A fiatal arisztokratákkal kapcsolatban!) A fiatal nemzedék ismeri a történelmet, tudja kötelességeit, részben tradíciókból, részben pedig abból a célkitűzésből kifolyólag, amelyet most lát maga előtt s amely nem liberális és nem is individualista. Arról viszont nem tehetünk, hogy a világ maga is változik, halad és nem maradhatunk mindig egy helyben. Egyébként a liberális érát védő egész beszédének a szellemére fejtegetéseim során, ha nem is in concreto, de általánosságban válaszolni fogok. 30. ülése 1936 május 15-én, pénteken. I T. Ház! Most méltóztassék megengedni, | hogy minden politikumtól mentesen 1 , olyan kérdést tárjak a Ház elé, amely fontosságánál fogva véleményem szerint legelsősorban érdemli meg, hogy vele foglalkozzunk és ez az egyke problémája. Az egyke problémájával kapcsolatban ugyanis különböző téves nézetek és felfogások vanniak forgalomban, amelyek igyekeznek ezt a problémát tisztán egészségügyi és erkölcsi betegségnek feltüntetni. Véleményem szerint ez a tendencia veszélyes és téves azért, mert ilyen módon az e probléma elleni harc is csak arra a szűk köi're korlátozódik, amelyen belül az egészségügyi és erkölcsi harc kifejlődhetik, holott ez a probléma magában foglalja az egész magyar sorsot s ennek a problémának olyan rengeteg összetevője s olyan rengeteg* sok oka van, hogy ezt egyszerű egészségügyi problémává csökkenteni nem lehet. Ismétlem, ez a probléma magában foglalja, az egész magyar sorsot, mert hiszen a fajtiszta magyarság létét veszélyezteti és mert okaiban fellelhetjük a múlt minden nagy tévedését, megoldásának eszközeiben pedig mindazokat a szükséges nagy reformokat, amelyek meghozatala éppen ennek az országgyűlésnek a kötelessége. Általában azt a községet lehet egykésnek tekinteni, amelynek népesedéisi arányszáma állandóan a 20 ezrelék alatt áll. Magyarország 3406 megyei városaiból és községéből 223 helységben áll az arányszám állandóan a 20 ezrelék alatt tehát közel 500.000 lélek által lakott területen pusztít ez a betegség. Ebből a 223 községből 197 község, tehát 87 százalék esik a Dunántúlra, még pedig Baranya vármegye 60 községgel, Somogy vármegye 42 községgel, Tolna vármegye 28 községgel, Zala vármegye 23 községgel, Vas vármegye 13 községgel, Veszprém vármegye 10 községgel, 'Sopron vármegye 7 községgel, Győr—Mosón vármegye 5 községgel, Komárom—Esztergom vármegye 4 községgel és Fejér vármegye 2 egyke s községgel. Vannak azonban ilyen 'községek a, Duna—Tiszta közén és a Nagyalföldön is, apmből azt a következtetést 1ehet levonni, hogy az egyke távolról sem lokális jelenség, de nem tisztán délbaranyai, ormánsági jelenség sem, ahogy azt a,z irodalomban a kroki-témák által elterjesztették az országban, 'hanem országos és egyetemes veszély, amely elsősorban a fajtiszta magyarság által lakott területeken pusztít. Nagyon érdekesek azok az adatok, amélveket Kiss Géza kákicsi református lelkipásztor, az egyke lelkes kutatója és az egyke elleni harc fanatikus katonája- gyűjtött össsze, tizenötévi munkásságának eredményeképpen a következő érdekes képet állapíthatjuk meg. A dunamelléki egyházkerületben születik ma a száz év előttti állapothoz képest: a pesti egyházmegyében 84 gyermek, a kecskeméti egyházmegyében 60, a Soltiban 43, a vértesaljaiban 45, a tolnaiban 40, a külsősomogyiban 35, a felsőbaranya>iban pedig 28 gyermek. Látható tehát, hogy Baranya vezet az egyke terén és ott is, ha néhány községet kiemelek, megdöbbentő adatokat látok arravonatkozólag, milyen borzalmas fajgyilkosság folyik szemünk előtt, amivel az eddigi liberális éra és liberális kormányzat egyáltalában nem törődött, rajta nem segített. így például Besencében minden 1833. évi 100 gyermek helyet ma 4% gyermek születik évente, Sáraódon szintén 4*12% gyermek születik és így tovább.
