Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936. évi május hó 15-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések.— Az 1936/37. évi állami költségvetés általános vitája. Hozzászóltak : Rupert Rezső, Béldi Béla, Fábián Béla, Müller Antal, Némethy Vilmos, vitéz Sebestyén Kálmán, Láng Lénárd, vitéz Várady László, Tauffer Gábor, Plósz István. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Személyes kérdésben fekzólalt : Györki Imre. (Az u. n. Rajniss-féle levél-kópia ügy.) — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Fabinyi Tihamér, Lázár Andor, Winchhler István. •(•Az ülés kezdődik délután í óra 3 perekor) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Ä mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Rakovszky Tibor, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Brandt Vilmos, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Veres Zoltán jegyző urakat kérem fel., Napirend szerint következik az 1936/37. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. (írom. 236.) Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Eupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szú. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Többször elhangzott itt az a kijelentés, hogy a költségvetés megszavazása tulajdonképpen nem bizalmi kérdés, ennélfogva azt az ellenzéki oldalról is meg kellene szavazni. Hivatkoztak Gaal Gaston példájára, aki, ha szemben állt is a 'kormánnyal, a költségvetést mindig mes szokta szavazni azzal az indokolással, hogy azt nem a kormánynak szavazza meg, hanem az országnak. Itt mindenekelőtt helyre kell igazítanom egy tévedést, nevezetesen a tény az, hogy Gaal Gaston attól fogva,, hogy egy ellenzéki párt vezére lett, sohasem szavazta <me?g a költségvetést sem. (Csizmadia András: Nem áll! Egyszer megszavazta!) De egyébként is téves volna ez a felfogás, (Karafiáth Jenő: Ez a téves!) mert ha helyesnek el lehetne is fogadni igazi parlamentáris rendszerben kormányzott országban, ahol csakugyan ligazi parlamenti népképviselet ül együtt és ahol a politikai váltógazdaság divatban van, nálunk ezt az elvet elfogadni azért sem lehet, mert nem olyan tiszta parlamentáris rendszer a mi kormányzásunk, mint sok más országban, ahol ez az elv megáll. Nálunk bekövetkezett és régóta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. fennáll az az állapot, hogy egész kötségvetésünk kegyetlenül igazságtalan adórendszeren alapszik. Ha tehát az az elv, az a kiindulás, hogy a költségvetést az országnak szavazzuk meg, akkor arra kell gondolnunk, hogy a hevételeket is az országéból szavazzuk meg, az ország terhére szavazzuk meg, nemcsak a kiadásokat, már pedig, ha azt látom, hogy egy nagyon igazságtalan adórendszeren épül fel ez a költségvetés, az ország számadása, ha, azt látom, ami nálunk a helyzet, hogy egy erős degresszió van az adóztatásban a vagyonosak felé és egy erős progresszió a szegényebb tömegek felé, akkor a lelkiismeret, is azt parancsolja, hogy az ilyen módon felállított országos számadást ne szavazzam meg, mert az tárgyilag véve igazságtalan. Azt még a pénzügyminiszternek sem volna szabad megszavaznia. Ha megnézzük ezt a mostani költségvetést, mit Játunk? Azt látjuk, hogy az ország összes földjéneík a,dój cL

? cl földadó mindössze 30,200.000 pengőt tesz ki., Ebből is a mezőgazdaságot n^gsegítő alapból 8 milliót visszatérítenek, tehát 22 millió a teher. Ebből a 22 millióból is a közép- és nagybirtok körülbelül csak 8 millió adóterhet, visel, 14—15 millió a törpebirtok és a kisbirtok adója. Ha a költségvetés ala,pján kiszámítom, azt látom, hogy a közép- és nagybirtok összesen — ideszámítva a közvetett adókat is, a jövedékeket, illetékeket, mindent -faz országos teherből, az 1211 millióból legfeljeb ha összesen 80—90 millió pengőt visel. Ezzel szemben mi a helyzet? Az, hogy sokkal több terhet visel a, sokat szidott városi polgárság — noha mindig az ipar, a kereskedelem és más vagyon felé szórják a szemrehányást és hibáztatják, hogy a mezőgazdaságot túladóztatják.

1 (Hertelendy Miklós: A fogyasztási adót is a' gazda fizeti meg!). Ha a pénzügyminiszter úrnak most kiadott 1934. évi adóstatisztikai kimutatását i nézem, akkor azt látom, hogy az ország 12 egyenes fő-adóneméből, amely összesen kitesz 273,438.000 pengőt, magára Budapestre esik 127,823.000 pengő, az összes adók 47%-a. Ez azonban nem hű kéip, mert ha a leginkább irányadó egyenes adókat veszem, akkor 73