Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. gozó társadalomnak és sokszor éhbérékért, testi épségük, egészségük, sőt életük állandó kockáztatásával szolgálják nem a köznek, 'hanem bizonyos kis profitéhes érdekcsoportoknak a céljait. E^ mellett a szociális (biztosítás terén sem nyilvánul meg a bányamunkássággal szemben az a megértés, amelyet ők méltán és joggal elvárhatnak. Például egy, a föld mélyében dolgozó vájárnak meg kell érnie a 60. életévet és 25 éven át a föld alatt kellett dolgoznia, míg végre hozzájut a havi 50 pengő nyugbéréhez. Ha pedig még tíz évet nem dolgozott s csak egy nappal is előbb rokkanna meg, — nem (balesetből, hanem más betegségiből kifolyólag — minden támogatás nélkül marad és családjával együtt kiteszik az utcára. Az ipari munkásság itt kétségtelenül előnyben van a bányászokkal szemben, 'mert tudvalevőleg az ipari munkásság már 200 járulékhét, tehát 4 évi munkaviszony után rokkantság esetén hozzájut némi járadékhoz. Én nem sajnálom ezt a csekély járadékot attól a szegény ipari ouunkástól, mert nagyon jól ismerem az ő nehéz helyzetüket is. Nem egyszer álltam oda &

f gyárak kapuihoz és megfigyeltem a munkából hazaözönlő munkástömegeket. Én azok között a gyári munkásemberek, asszonyok és koravén munkásleányok között alig láttam egy egészséges arcot! Senki sem sajnálja tehát tőlük, hogy ők megkapják ezt a bizonyos járadékot 4 évi munkaviszony után. En csak a bányásztársadalom súlyos helyzetét akarom itt feltárni,, amely súlyos helyzetet az éppen itt ülő Brogli t. képviselőtársam is jól ismeri, aki éppúgy a lelkén viseli a (bámyásztársadalom érdekeit, mint ahogyan azt én; teszem és tenni óihajtom. (Helyeslés.) Mostanában látogattam meg a pécsvidéki bányatelepeket és nagy örömmel konstatálom, hogy ezen a vidéken úgyszólván kizárólag sokgyermekes munkásokat, sokgyermekes bányászcsaládokat találtam, pedig ott van a (szomszédságiban az úgynevezett Ormáuyság, ahol valósággal tobzódik az egyke, illetőleg a gyermekáldástól való teljes menekülés erkölcstelensége s amelynek dögvészes levegője szerencsére nem tudta még megfertőzni ezt a 'becsületes bányásztársadalmat. Megint egy okkal több, hogy mi ezt a munkástársadalmat, munkásréteget a legmelegebben támogassuk és annak érdékeit a legmelegebben karoljuk fel. T. Ház! Meg kell még röviden emlékeznem azokról az eléggé el nem ítélhető, megdöbbentő és gyalázatos üzelmekről, amelyeket az úgynevezett Phönix bécsi (biztosító társaság sok százezernyi jóhiszemű biztosítottnak s ezek közül közel 40.000 magyar biztosítottnak bőrére és kárára folytatott s amelyek megint csak igazolnak bennünket, akik régóta sürgetjük azt, hogy a biztosító intézeteknek nevezett közkereseti társaságok dzsungeljében teremtsen végre rendet az államhatalom, mielőtt a társadalmat egy katasztrofális baj érné. A nemrégiben felfedezett r gabona jegycsalásoktpl kezdve, a biztosítási feltételek zavaros pontjain keresztül, egészen az életbiztosító díjak 5 százalékos valorizációjának nevezett blöffig, továbbá — ami főképpen figyelemreméltó — a díjtartalékokkal való bűnös manipulációkig és holmi Perutz-féle valutacsempészésig és gazságokig: mind csak a köznek és a jóhiszemű biztosítottaknak orcátlan becsapását célozták és célozzák, s olyan teljesen tarthatatlan helyzetet teremtettek, amely az államhatalom sürgős és radikális beavatkozását immár a legindokoltabbá és a legsürgősebbé teszi. Nagy ülése 1936 május 14-én

f csütörtökön. 503 örömömre szolgál, hogy ezt a helyzetet teljes mértékben átérzi a pénzügyminiszter úr! Azért, hogy a Phönix biztosító társaság ilyen aljas üzelmeket folytatott, a magyar pénzügyminisztert felelősségre vonni igazán nem lehet! Csak azért hoztam fel ezeket a dolgokat, hogy felhívjam a pénzügyminiszter úr figyelmét az esetleg még fenyegető veszedelmekre. Az volna a propozícdóm, hogy a díjtartalékokkal és biztosítéki alapokkal való minden bűnös üzérkedést megelőzendő — legalább ezeket vegye az állam saját kezelésébe, mert ha az állam a díjtartalékok kezelése körül rendet nem teremt, úgy a biztosítási gondolatnak, mondhatom, nagyon megtépázott népszerűségét és becsületét sem lehet többé helyreállítani. A díjtartalékokat, amelyek tudvalevőleg ingatlanokból, készpénzből, elsőosztályú záloglevelekből és egyéb értékpapírokból állanak, inkább kezelje maga az állam, mint sokszor teljesen obskúrus, sötétben manipuláló, lelkiismeretlen és önző érdekcsoportok, amelyek felelőtlenül és lelkiismeretlenül alapítottak külföldön eddig a díjtartalékokból, tehát a biztosítottak pénzéből intézeteket azért, hogy ezeken keresztül még szabadabban gseftelhessenek és még szabadabban síbolhassanak ki valutát — lásd a Perutz-ügyet! — és egyéb értékeket, és amelyek az üzleti élet ezernyi szövevényes útját és módját felhasználva, úgy sem ellenőrizhetők kellőképpen és akik miatt a jóhiszemű biztosítottak társadalma és sok ezer — évtizedek óta becsülettel dolgozó — tisztviselő és^ alkalmazott állandó bizonytalanságban kénytelen élni. Végül még csak annyit óhajtok megjegyezni és annak a reményemnek óhajtok kifejezést adni, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter urak által beígért és már készülő új progresszív adótörvény valóban szem előtt fogja tartani a kor követelményeihez mért legszigorúbb progresszivitás elvét és^ hogy a progresszív adótörvény majdan végre is lesz hajtva. Ezt azért hangsúlyozom, mert sajnos, a törvényeknél és rendeleteknél sokszor azt tapasztaljuk, hogy bizfony nagy hibák és mulasztások fordulnak elő a végrehajtás körül! Fontos ugyan az, hogy az új adótörvénnyel kapcsolatban az adózók végre pontos tájékozódást nyerjenek adózási kötelezettségeikről, s hogy végre egyszerűsíttessék az egész adózási rendszer, de legfontosabb mégis az, hogy ez a törvény jelentsen végre egy olyan igazságos teherviselést, mely az eddigi antiszociális és igazságtalan rendszernek egyszer és mindenkorra véget vet! Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a t. kormány őszintén törekszik a gazdasági és szociális problémák megoldására, hogy ezen keresztül biztosítsa a magyar nép és nemzet számára a szebb és jobb jövőt, s minthogy külpolitikai téren is azt az utat követi, mely számunkra az egyedüli járható és biztos út, — tudniillik az olasz, német és lengyel barátság kiépítésére irányuló törekvések egyedül helyes és célravezető útját, — iránta bizalommal viseltetem és a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom! (Élénk helyeslés, éljenzés és tarjS

r a .jobholdulon és a közéven, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Paya* Hugó képviselő úr! Payr Hugó: T. Képviselőház! Mindenekelőtt meg akarom a képviselőház jelenlévő igen 1 tagjait nyugtatni az irányban, hogy nem kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Az 70*