Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

504 Az országgyűlés képviselőházának 129, előbb ugyanis, amikor előttem felszólalt Al­földy Béla igen t. képviselőtársam szólásra fel­állott, én a tanáeskozóképességről beszéltem, de ezt azért tettem, mert szerettem volna, ha a Nemzeti Egység Pártjának a Házban lévő tagjai nem künn a buffetben tartózkodjak volna, hanem itt bent az ülésteremben hallgat­ták volna Alf öldy Béla igen t. képviselőtár- , samnak nagyon érdekes fejtegetéseit. Ezekkel a fejtegetésekkel kapcsolatban csak a feletti csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy ő ezeket a kormánypárti padsorokban mondta el és mintegy felénk adresszálta, holott azt hi­szem, sokkal könnyebben tudna t képviselő­társam eredményt elérni, ha mindezeket a Nem­zeti Egység Pártjának pártértekezletén han­goztatná és ott harcolna ezeknek a gondolatok­nak a megvalósításáért, (vitéz Hadnagy Do­monkos: Ott is megtette a magáét! Egyszerre nem megy minden! — Alf öldy Béla: Ott is megteszem, s ott is teljes harmóniában dolgo­zunk a kormánnyal!) Akkor — úgy látszik — nem sok eredménnyel. Méltóztassanak megengedni ezek után, hogy mielőtt a költségvetési beszédem tulajdonkép­peni tárgyaiira rátérnék, Czirják Antal igen t. képviselőtársam beszédének egyes résziéihez fűzzek reflexiókat. Czirják Antal t. képviselőtársam többek között arról beszélt, hogy Budapest székesfő­város háztartásában nagy pazarlás folyik. (Egy hang jobbfelől: Ezt honnan tudja?) Ha ez a vád fennáll, akkor a többségi pártok fele­lőseik ezért. Méltóztatnak tudni, hogy a fővá­rosnál is ugyanazok a többségi pártok gazdál­kodnak, vezetik a háztartást és irányítják a politikai életet, amely pártok itt a képviselő­házban is a többséget alkotják, tehát a Nem­zeti Egység Pártja és az azt kívülről támo­gató Wolf-párt. Ezért az állítólagos pazar­lásért tehát elsősorban ezek a pártok felelő­sek a fővárosnál is. De felelős a kormány is, amely a legújabb fővárosi törvényben olyan befolyásra tett szert és olyan ellenőrzési jogot biztosított magának, hogy tulajdonképpen min­den, ami a városházán történt, a kormány aka­ratából történt. Azonkívül meg kell állapítanom azt, hogy amikor Czirják képviselőtársam a vidék és a falu nagy nyomoráról beszélt, nem szabad el- , feledkeznünk arról a nyomorról sem, amely­ben Budapest székesfőváros lakosságának egy része szenved, ami ugyancsak példátlanul áll és ugyancsak rettenetes arányokat ölt, úgy- , hogy ebben a tekintetben igazán nem szabad megkülönböztetést tennünk éhező és éhező em­berek között. Szerény nézetem szerint az a kö­telességünk, hogy ha akár a falusi ember, akár a városi ember nyomorog, annak segítségére siessünk Ami a költségvetést illeti, ezzel kapcsola- ,, tosan Őszintén sajnálom, hogy a miniszter­elnök úr beteg és e miatt szabadságra ment­Sajnálom azért is, mert egy év óta yárom az alkalmat, hogy egy általános politikai vita kapcsán megindokoljam f a kormánypártból való kilépésemet és kifejtsem ellenzéki állás­pontomat! Ez természetesen most így elmarad. (Brogli József: Már megtörtént!) A miniszter­elnök úr ugyan nem szentimentális ember, és politikai ellenfeleinek gyenge pillanatait nem szokta kihasználatlanul hagyni, mi azonban lojálisak < vagyunk, és tekintettel vagyunk az ő betegségére, tekintettel vagyunk az ő szabad­ságára, amivel mindenesetre elérte azt, hogy a ülése 1936 május 14-én, csütörtökön, személyére vonatkozó politikai kritikát ezúttal mellőzzük és az ö egyéni politikai működésé­vel kapcsolatos bírálatot elhagyjuk o*yan időkre, amikor szemtől-szemben állunk vele és szemtől-szemben tudjuk megállapítani a poli­tikai felelősségnek azt a mértékét, amely őt a mai kormányzati rendszerért terheli. De a miniszterelnök úr személyét kikap­csolva is, éppen elég ok van a kritikára, ép­pen elég ok és mód adatott a bírálatra a mai kormányzati rendszerrel kapcsolatosan, külö­nöskép pedig azzal a pretoriánus hadsereggel kapcsolatosan, amelyre a miniszterelnök úr támaszkodni vél. Igaz ugyan, hogy ez a sereg mostanában nagyon érzékeny, rendkívül érzé­keny és a legkisebb kritikára is harci riadót fúj. (Ellenmondások a jobboldalon.) Olvasom például a mai esti lapokban, hogy a Nemzeti Egység Pártjának ma délelőtti ülésén öt hatá­rozatot is hoztak Eckhardt Tibor ellen, vagy Eckhardt Tiborral kapcsolatban. Pedig ugyan­ez az Eckhardt Tibor tavaly, tizenhárom hó­nappal ezelőtt a Nemzeti Egység Pártja ellen sokallta súlyosabb vádakat emelt, sokallta súlyosabb támadásokat intézett, és akkoriban az akkori pártelnök, Sztranyavszky Sándor elnök úr ő excellenciája, sőt. maga a miniszter­elnök úr sem tartotta szükségesnek Eckhardt Tiborral szemben megvédelmezni • a pártot, még a jelenlegi pártelnök úr sem, és nem tar­tották szükségesnek Eckhardt Tibornak a párt ellen irányuló támadásait visszautasítani. Ezek, a mostani jelenségek, a tényeknek és az igazságoknak, a Nep. által való kezelési módja emlékeztet engem arra az egyszeri em­berre, aki azt mondotta, hogy ő elveihez min­denkép ragaszkodik, akár az ő javára szolgál­nak azok^ az elvek, akár ellenfeleinek kárára, így méltóztatnak kezelni a tényeket és igazsá­gokat. A Nemzeti Egység Pártja képviseli azt az eszmét, amelyet párt-totalitásnak neveznek. (Brogli József: Bégi nóta ez!) A párt-tota­litás a diktatúra egyik formája, és igazán hi­pokrízis azt hirdetni, hogy a párt nem törek­szik, a párt vezetői nem törekszenek diktatú­rára, nem törekszenek egyeduralomra (Felkiál­tások a középen: Bizonyítékokat!) és ugyan­akkor tűzzel-vassal harcolni az egypárt-rend­szerért, kiirtani akarni mindent és mindenkit, aki nem hódol be és nem csatlakozik a párt­hoz. {Mozgás a jobboldalon ) T. Képviselőház! Mi volt az eredménye ennek a totalitásra való törekvésnek? Äz, hogy amíg kifelé méltóztattak hirdetni a nem­zeti egységet, addig valójában és a gyakor­latban megteremtettek egy olyan gyűlölködő atmoszférát, amelyhez hasonló évtizedek óta nem volt a magyar politikában. (Mozgás a középen.) Nem a képviselők között, hanem kint a kerületekben, kint a tömegeknél olyan ellentétek vannak, olyan gyűlölködő atmo­szféra van, amelytől én az ország sorsát is féltem. Miért? Az emberek többségét megvi­selte az élet, megviselte a nyomor, a remény­telen küzdelem és a szenvedés s az emberek többsége — sajnos — egy tál lencséért na­gyon szívesen odaadja ma azokat az erkölcsi javakat, amelyeknek momentán, a mai napok­ban hasznát nem érzi és nem érti. (Gr. Feste­tics Domonkos: Ez igaz!) Az emberek látják vagy látni vélik azokat az előnyöket, amelyek­ről azt hiszik, hogy azokat a kerékbe tort búzakalász hordása biztosítja és félnek a hát­rányoktól, félnek azoktól a fenyegetésektől, amelyeket a hangoskodó, gyakran nyegle, igen

Next

/
Thumbnails
Contents