Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

500 Az országgyűlés képviselőházának lí törődjenek a képviselők, ne személyeskedésekkel!) De ez a jelenlegi tárgyalási rendszer már csak azért is visszás és tarthatatlan, mert viszont a felelősséget a közvélemény előtt minden meghozott törvényért vagy kibocsátott rendeletért elsősorban a törvényhozás tagjai kénytelenek viselni, őket okozza a közvélemény minden olyan meghozott törvényért és kibocsátott rendeletért, amely a gyakorlati életben csődöt mond és csak elégedetlenséget vált ki. Ilyen körülmények között nem csoda, ha egyesek — sok más egyéb momentumot is figyelembe véve — a magyar parlamentarizmus csődjéről beszélnek, amelynek megelőzésére sókan kizárólag a titkos választójog bevezetését állítják oda az egyetlen hatásos ellenszer gyanánt. Nem hinném, hogy ez^ magában véve kiküszöbölné a parlamenti tárgyalásokra vonatkozó említett anomáliákat, hangsúlyozom azonban, hogy én magam is 100%-os íhíve vagyok a titkos választójognak, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy az eddigi választási rend* szer tovább fenn nem tartható. A nyilt választási rendszer előbb-utóbb a néperkölcsnek és a népléleknek olyan lezülléséhez vezet, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. (Mózes Sándor: Ez úgy van!) Századrangú kérdés az, hogy én avagy más lesz-e egy bizonyos kerületnek a képviselője; itt fontos csak egy dolog lehet, mégpedig az, íhogy a magyar nép minden 'befolyástól és erőszakoskodástól mentesen gyakorolhassa politikai jogait (Mózes Sándor: Meg kell mondani az élharcosoknak! Adjanak alkalmat erre a választókniak!) és hogy ezen a rendszeren keresztül biztosíthassuk az ország népének lelki nyugalmát. Gyakran látjuk az életben azt, hogy a választási harcokból kifolyólag jóravaló, becsületes polgárok még évek multán is olyan ellenséges érzülettel, olyan gyűlölettel viseltetnek egymással szemben, amely sokszor a legsúlyosabb meghasonlásokhoz, sőt a legtragikusabb jelenetekhez vezet sokszor közeli rokonok, sőt családtagok között is. Erre semmi szükség nincs, az ilyen veszedelmes lelki emóciókat társadalmi életünkből egyszersmindenkorra ki kell küszöbölnünk, különösen ezekben a mai, nehéz időkben s a még elkövetkezendő súlyos és válságos időkben, amikor a magyar emberek öszszefogására és a kölcsönös megértésre olyan nagy szükség lesz. Kétségtelen az is, hogy a titkos választójog a képviselői mandátumok értékét is lényegesen emelné, hiszen a megkötöttségnek úgy felfelé, mint lefelé inkább szabna határt, a képviselői szabadságot inkább biztosítaná és e mellett a törvényhozói tekintélyt sem engedné annyira megcsúfolni és megcsorbítani. (Payr Hugó: Akkor miért félnek tőle?) Én nem félek, (Payr Hugó: De a kormány fél!) Az sem fél! Kijelentette a kormányelnök úr, hogy többé nyilt választás ebben az országban nem lesz. (Payr Hugó: A legutóbbi választás előtt jelentette ki!) Akkor Eckhardt Tibor képviselőtársunk kijelentette, hogy hajlandó a nyilvános választásba belemenni, csak jöjjön a választás. (Mózes Sándor közbeszól.-— Zaj.) T. Ház! Ha az állami költségvetés fősommázatát nézzük, azt látjuk, hogy abban az 1936^37. évre előirányzott összkiadások több, mint 1200 millió pengőnyi összeggel szerepelnek. Kétségtelen, hogy nagy összeg és méltán ejtheti gondolkodóba az embert az, hogy honnan is izzadja ki majd ezt a rengeteg pénzt az . ülése 1936 május 14-én, csütörtökön. ezer bajai és gonddal küszködő társadalom. Ennek ellenére, le kell szögeznem, hogy államéletünk fennmaradásához erre az összegre az utolsó fillérig igenis szükség van, sőt hangsúlyoznom kell azt is, hogy az állami költségvetésben számos olyan — nemzeti, gazdasági és társadalmi életünk létére és egész jövőjére kiható — tétellel találkozunk, amelyeket sokkal, de sokkal jobban kellene dotálnunk. Hogy csak egynéhány ilyen tételt említsek: itt vannak például az embervédelemre, tehát a nemzet fizikai és erkölcsi erejének konzerválására és fejlesztésére előirányzott tételek, amelyek alatt főképpen az anya- és csecsemővédelemre, az állami gondozásban levő, anyagilag és erkölcsileg elhagyott gyermekek eltartási költségeire, a szegénybetegek kórházi ápolására és egyéb nagyfontosságú szociális célokra szánt tételeket értem. Itt vannak továbbá a háború anyagi károsultjainak, a hadikölcsönkötvények tulajdonosainak, továbbá a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák támogatására szolgáló tételek, stb., amelyek mind úgyszólván teljesen változatlanul maradtak meg és a mai kor követelményeinek, sajnos, vajmi csekély mértékben felelnek meg. Valósággal megdöbbentő és lesújtó továbbá az, amit a honvédelmi tárca költségvetési tételeinek tanulmányozása kapcsán látunk és tapasztalunk. Ma, amikor a nemzetközi helyzet úgyszólván napról-napra mindjobban bonyolódik; amikor mindenkinek az az érzése, hogy ez a lelkiegyensúlyát vesztett, megtébolyodott emberiség feltartóztathatatlanul rohan egy kataklizma felé, amelyből majdan csak a kellőképpen felkészült és felvértezett nagy és kis nemzetek fognak kikerülhetni olyan állapotban, hogy további fennmaradásuk at • biztosíthassák; ma, amikor látjuk mindenfelé azt az Őrült fegyverkezési versenyt, amelybe nagy és kis nemzetek egyaránt egymásután sodródnak bele, akkor mi: csapataink felszerelésére, továbbá kiképzésére, toborzására és számos egyéb hasonló kiadásra az egy év előtti előirányzathoz képest csupán 1,820.000 pengővel költünk többet, annak ellenére, hogy egy év óta a nemzetközi helyzet a lehető legkritikusabbá és a legaggályosabbá vált. Ilyen atmoszférában a jogos önvédelemről való megfelelő gondoskodás elmulasztása nem egyéb öngyilkosságnál! Ha az eddigi utat követjük tovább is ezen a téren, akkor ne is álmodjunk arról, hogy ennek a trianoni börtönnek dohos levegőjét valamikor is ki fogjuk tudni cserélni; ilyen körölmények között a magyar szenvedés és a magyar nyomor nem újabb huszonöt esztendőre — ahogy azt nekünk a franciák gönnolják, íhogy így fejezzem ki magam — hanem esetleg örökre stabilizálódhatik. Remélem, hogy nem így lesz! T. Ház! Meg kell állapítanom továbbá azt is, hogy az állami költségvetésből több olyan tétel hiányzik, amelyek társadalmunk egy igen kiterjedt értékes részének, a kisiparnak érdekeit lettek volna hivatva szolgálni. A kisiparosok gazdasági .megsegítése terén, sajnos, nem igen látunk mozgást, nem látjuk a már régóta várt és állandóan sürgetett komoly, elhatározó lépéseket, amit annál kevésbbé értek meg, mert éppen az iparügyi miniszter úr az, aki a kisipari társadalommal szemben a legnagyobb megértéssel viseltetik. A Ház letárgyalta és elfogadta ugyan »az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról« szóló törvényjavaslatot, amelynek beterjesztéséért a legnagyobb elismeréssel tartozom az iparügyi