Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának-129. méltóztatik megmondani őszintén, hogy mi az igazi hangulat kint? (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Talán itlfc is egy Saar-vidéket akarnak csi­nálni, ahol folyton hamis híreket jelentettek a franciáknak és bebizonyosodott a német nép­szavazásnál, hogy mi a valódi helyzet. Itt nem történhetik más, mint az, hogy az urak állan­dóan tévútra vezetik a kormányzatot. (Gr. Fes­tetics Domonkos: Eszünk ágában sincs!) és azt mondják, hogy valaki még áll a hátuk mögött. Nem áll! Senki sem áll az önök háta mögött, a csendőrök állanak a hátuk mögött és a köz­igazgatás áll a választások alkalmával az, önök háta mögött. Az önök háta mögött áll a rette­netes nyomorúság, (Gr. Festetics Domonkos: íls a tömegek!) amberek, akiket 60—80 filléres napszámokkal meg lehet venni. (Gr. Festetics Domonkos: A tisztességes tömegek!) A tisztes­séges tömegekről ne beszéljen, igen t. képvi­selőtársam, (Gr. Festetics Domonkos: Merek beszélni!) aki ellem már a második petíciót ad­ják be (Gr. Festetics Domonkos: Merek be­szélni!) és ne beszéljen különösen akkbr, (Gr. Festetics Domonkos: Petíciót mindenki bead­hat!) amikor rögtön a petíció benyújtásakor bejelenti, hogy ha rosszul áll a szénája, megint le fog mondani, mert ez nem képviselőhöz méltó. Képviselőhöz az a méltó, hogy minden tényéért helytálljon. (Gr. Festetics Domonkos: Helyt is álltam! Tessék lemenni a kerületbe, meglátja! — Alföldy Béla: Debrecen!) Nagyon sajnálom, hogy pont ön méltóztatott ezlt mon­dani, igen t. képviselő úr. A debreceni képvi­selőválasztásnál ugyanaz a szertelen demagó­gia lett úrrá. mint gr. Festetics Domonkos vá­lasztásánál. (Gr. Festetics Domonkos: Nem volt demagógia, ez ellen tiltakozom! Az önök részé­ről volt!) ígértek mindent a kaszáskeresztesek és kegyetlen propaganda volt Debrecenben, amely önöket mindenkor meg fogja bélyegezni, ha csak nem fogják jóvátenni hibájukat. (Gr, Festetics Domonkos: Aki Festeticsre szavazott nem kap feles földet, nem kap fát, nem kap semmit! Tudja Payr képviselő úr. Hogy az én embereimhez mentek be fát ígérni! (Payr Hugó: Kicsoda? — Gr. Festetics Domonkos: ön is! — Payr Hugó: Hát akkor nem mond iga­zat. Vegye tudomásul gróf úr. hogy nem mon­dott igazat! — Gr. Festetics Domonkos: Bocsá­natot kérek, a jegyzőkönyv nálam van!) Elnök: Csendet kérek! Czirják Antal: Hogy lecsillapítsam a ke­délyeket, befejezésül bátor volnék még ugyan­erről a'három esztendőről egy további statisz­tikával szolgálni, nem akartam ezeket a csúnya adatokat is idehozni. Tudja-e a reform-gróf úr, hogy a 40 évnél fiatalabb emberek öngyilkos­ságainak száma ez alatt a három esztendő alatt a régebbi marom esztendővel összehasonlítva, 4%-kal, a nyomor miatt 6%-kal, családi bajok miatt 10%-kai, házassági nehézségek miatt 14%-kal emelkedett'? Uraim, amikor itt öngyil­kosságokról van szó. akkor az ember megdöb­ben, mert az öngyilkosságok számának nem emelkednie, hanem csökkennie kell. Hála Is­tennek, ebből a 6000 öngyilkosból földmíves 1630. tehát a falni java még fog maradni, de öno 1r tartoznak erondoskodni a városról is. Vagy ha méltóztatnak még adatokat kíván­ni, a járásbíróságok és törvényszékek által el­ítéltek száma 20'6%-kal, a .szabadságvesztésre ítéltek száma pedig ez alatt a három esztendő alatt a múlttal szemben 11'6%-kai emelkedett. Végtelenül szomorú, hosszadalmas tanulmá­nyok után és egy kitűnő szociológus, Perr Vik­ülése 1936 május lU-én, csütörtökön. 499 tor tanulmányaiból is vett adatokból állapítha­tom meg mindezeket a (megdönthetetlen ténye­ket, döbbenjenek rájuk, segítsenek a helyzeten. Ilyen költségvetéssel nem jutunk el a javulás­hoz, éppen ezért a költségvetést nem is foga­dom el. {Helyestés balfelöl. — Payr Hugó: Mi van a tanácskozóképességgel?) Elnök; Szólásra következik Alföldy Béla képviselő úr. (Payr Hugó: Tanácskozóképessé­get kérünk!) A képviselő úrnak nincs joga kérni. Alföldy Béla: T. Képviselőház! Parlamenti tárgyalásunk rendszerének régi, nagy hibája és lépten-nyomon érezhető isúlyos visszássága, hogy a törvényjavaslatok és a büdzsé tárgya­lásánál a törvényhozás tagjai a plénumban olyan fait accompli elé vannak állítva, mely mellett minden, — bármennyire észszerű és figyelemreméltó — módosító, vagy határozati javaslat előterjesztése is, rendszerint teljesen hiábavalónak és feleslegesnek bizonyul. (Czir­ják Antal: Nagy őszinteség! Hálás vagyok érte!) A törvényjavaslatokat és a költségvetést a minisztériumok törvényelőkészítő osztályai­nak, — az életet, sajnos, gyakran nem ismerő — közegei megszerkesztik, illetve Összeállítják, a minisztertanácsok letárgyalják és — ami a törvényhozók és az egész közérdek szempont­jából különösen r sérelmes —: sokszor csak a legkülönbözőbb érdekképviseletek meghallga­tása és döntő állásfoglalása után áll módjukban a parlamenti bizottságoknak észrevételeiket megtenni, de a bizottság tagjai is rendszerint már csak befejezett tényekkel kénytelenek szá­molni. (Dinnyés Lajos: Elég szomorú! — Czir­ják Antal: Lásd Eckhardt Tibor felelősségre­vonása!) Véleményem szerint részben ez a tárgyalási rendszer az oka annak a rész vétlenségnek is, amelyet a viták és tárgyalások alkalmával itt a plénumban tapasztalhatunk. Nem osztom azonban, — mindezek dacára — azt a sokak által képviselt álláspontot és vallott nézetet, hogy mi itt felszólalásainkkal tulajdonképpen meddő munkát végezünk; nem osztom ezt azért, mert az itt elhangzott felszólalásoknak pro fu­turo, — ha a távolabbi jövőre nézve is — van bizonyos súlyuk és értékük és bizonyos tekin­tetben befolyást gyakorolnak a kormány jö­vendő magatartására. En csak a tárgyalás alá bocsátott javaslatokra és budgetre vonatkoz­tatom megjegyzéseimet. Nagyon kívánatos volna tehát, hogy ez a tárgyalási rendszer némileg módosíttassék és talán lehetne a törvényhozók számára a tör­vényjavaslatok és a költségvetés tárgyalásánál a képviselői előterjesztések és propozíciók ho­norálása tekintetében mégis valamennyire lati­tüdöt biztosítani és velük szemben messzebb­menő engedékenységet tanúsítani, hiszen a törvényhozók hatáskörét a házszabályok és a szerintem meglehetősen felesleges ad hoc bi­zottságok már amúgy is eléggé szűk korlátok közé szorítják. Hangsúlyozni kívánom azon­ban azt is, hogy a házszabályoknak a tárgya­lás rendjének és méltóságának megóvására és a személyeskedéseknek meggátlására és meg­torlására vonatkozó rendelkezéseit még 100%­kal megszorítanám. Azzal a képviselővel szem­ben pedig, aki képviselőtársát alaptalanul megrágalmazza, megköveteljük a megtorlás elrettentő példájának statuálását, megkövetel­jük azt, hogy az illető, aki a jövőben ilyen magatartást tanúsítana, mandátumától fosz^ tassék meg. (Mózes Sándor: A nép sorsával

Next

/
Thumbnails
Contents